„Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet,...” Jak 1,1–8
Jakab levele a hit és a cselekedet kapcsolatát fűzi szorosra. Az apostol, bemutatkozását követően, rögtön szembesít bennünket a legnagyobb kérdéssel: mennyire vagyunk kitartóak a hitünkben. A hitből fakadó következetes kitartás és a kételkedés feszültsége életünk minden napjának nagy próbája. Akkor teljes az öröm, ha türelemmel viseljük megpróbáltatásainkat, helyt állunk, állhatatosan megmaradunk Isten kegyelme mellett, kétségek nélkül hiszünk, és ráhagyatkozunk Isten bölcsességére.
RÉ 84 MRÉ 84
„Történet Ahasvérós idejéből.” (Eszter 1,1–9) Eszter 1,1–9
(1) „Történet Ahasvérós idejéből.” (Eszter 1,1–9)
– Eszter könyve egy történet elbeszélésével szól Isten szabadító hatalmáról, egy, a korábbitól eltérő kulturális közegben, miközben Isten nevét ki sem ejti, de egyértelműen Őrá utal. A történet, az elbeszélés az a mód, amelyet Jézus Krisztus is alkalmazott igehirdetéseiben. Akinek adatott, az értette a történet üzenetét (Máté 13,11). Bizonyos esetekben történettel (elbeszéléssel, példázattal); máskor nyíltan kell bizonyságot tenni az Úrról, miközben életünk története is az Úr szabadító irgalmára mutat.
– A történet háttere az, hogy amikor Círus perzsa király Kr. e. 538-ban engedélyezte, hogy a fogságban élő zsidók hazatérhessenek, a zsidóknak csak egy része élt a lehetőséggel. Aztán a következő évtizedekben több csoport tért még haza Júdeába és Jeruzsálembe. Sokan azonban az idegen országban maradtak. Róluk szól Eszter könyve, a perzsa Ahasvérós, azaz Xerxész király idejében (Kr. e. 485–465), aki az apját, Dáriust követte a trónon.
– Kezdődjék hát a történet: mégpedig egy lakomával! Ahasvérósnak, uralkodása első két évében sok lázadást kellett legyőznie. Most a harmadik évben eljött az ideje annak, hogy demonstrálja hatalmas tartományának gazdagságát, erejét, egységét, az összes hozzá tartozó nép és tartomány vezetője előtt (1–4). A fél évig tartó, célzott „bemutató” egyhetes lakomával zárult, Susán várában. A mai Irán területén található, egykor virágzó város, Szúza, ma rommező.
– Elkezdődött a történet, de mi lesz a vége? A lakoma a látszat, a csillogás; de mi van mögötte? Mindig ez a kérdés: mi van mögötte, mi lesz a vége? Elégedjünk meg azzal, hogy vannak mesés „happy-end” történetek, és időlegesen szép napok? De a történet vége mégiscsak pusztulás. Ezért ragadd meg a jelent, a pillanatot! „Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték és te is hozzáírhatsz egy sort.” (Whitman) Ennyi lenne a történetünk? Susán egykor lakomázó városa ma szánalmas rommező. A válasz csak a feltámadott Jézus Krisztusban adatik nekünk! Őrá mutat Eszter története is, akin keresztül, mint Isten eszközén keresztül, az Úr szabadítást ajándékozott népének.