előző nap
következő nap

„...különbség van az igaz és a bűnös között...” Mal 3,13–24

13 Vakmerően beszéltetek ellenem – mondja az Úr. Ezt kérdezitek: Mit beszéltünk ellened? 14 Azt mondtátok: Hiábavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit elrendelt, és hogy gyászban jártunk a Seregek Ura előtt? 15 Inkább a kevélyeket tartjuk boldogoknak, hiszen a gonosztevők gyarapodnak, kísértik az Istent, mégis megmenekülnek. 16 Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét. 17 Az én tulajdonommá lesznek – mondja a Seregek Ura – azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt. 18 Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Isten tisztelői és az őt nem tisztelők között. 19 Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pelyva, és elégeti őket az az eljövendő nap – mondja a Seregek Ura –, nem marad sem gyökerük, sem águk. 20 De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak. 21 Úgy széttapossátok a gonoszokat, hogy porrá lesznek talpatok alatt azon a napon, amelyet elhozok! – mondja a Seregek Ura. 22 Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam egész Izráelnek a Hóreben! 23 Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. 24 Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.

„...különbség van az igaz és a bűnös között..." (18). Isten az ember teremtését követően azt kérte, hogy a jó és rossz közötti különbség eldöntése hadd maradjon az ő hatalmában. Ha ezt a hatalmat mi akarjuk gyakorolni, akkor félő, hogy pusztulás lesz a vége. Illésnek azért kellett visszajönnie, hogy szava által belássuk, jobb, ha a különbséget igaz és bűnös között ma is Isten dönti el.

RÉ 93 MRÉ 93

„…testi emberek…” (Júdás 1,17–25) Júdás 1,17–25

(19) „…testi emberek…” (Júdás 1,17–25)

KI A TESTI EMBER?

– 1. Ez azért fontos kérdés, mert mégiscsak ebben a testben élünk, és testünk minden rezdülése kihat ránk valamiként. Soha nem felejtem el azt a remek előadást, amit Moliere „Nők iskolája” című műve alapján vittek színre egy neves teátrumban. Az őszinte Ágnes nem értette, hogy miért nem szabad örülnie kedvese simogatásának, amikor az olyan jó. Sokat nevettünk a darabon, amely ugyanakkor mélyre is hatolt. A nevetés, a test pillanatnyi öröme mellett azon az előadáson megtapasztaltam a test fájdalmát is, mert közben olyannyira fájt a fogam, hogy vallathattak volna vele…

– 2. A ma embere megkérdezi tőlünk, hogy mit jelent testi embernek lenni, akikről a mai igeszakasz azt mondja, hogy ezekben nincs Szentlélek, és ezek csak a szenvedélyeiknek élnek? Meddig örülhet, minek örülhet a krisztusi ember, hogy az ne legyen szenvedélyévé, amely aztán tényleg veszélyes sodrássá dagadhat? Azért azt veszem észre, hogy mesterei vagyunk mi annak, hogy véka alá rejtsük a saját szenvedélyeinket: persze van is csúfolódás, szakadás közöttünk is bőven.

– 3. Az Ige azt tanácsolja, hogy imádkozzunk naponta a hitben és kegyelemben való épülésért (20), várva a mi Urunk, Jézus Krisztus irgalmát az örök életre (21), emlékezve az Úr ígéreteire (17), közben pedig könyörüljünk azokon, akik körülöttünk élnek (22). Az Úr pedig megőriz bennünket a botlástól (24), nem enged olyanokkal érintkezni, akik minket elsodorhatnának (23). Közben pedig az Úr annyi örömöt ad testünknek és lelkünknek, ami pont elég arra, hogy hálaadással kibírjuk ezt az életet. Higgyük el, nincs más út! Látjuk azokat, akik tobzódnak az életben, meg „lelki” emberekként tobzódnak a „saját hitükben” (nem szentlelkes, hanem saját lelkükkel bűvészkedő emberek ezek). Valójában „ezek” mind igen szánalmas életet élnek, önmagukban.

Csak az Úrban, az Ő irgalmában megmaradni, testben és lélekben!