előző nap
következő nap

„...de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” Jak 3,1–12

1 Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. 2 Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. 3 Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. 4 Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahová a kormányos akarja. 5 Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: 6 a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. 7 Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; 8 a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. 9 Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: 10 ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. 11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? 12 Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet.

Dicsérsz – szidalmazol. Jó hírt mondasz – rágalmazol. Bátorítasz – elkedvetlenítesz. Felemeled – letaszítod. Erősíted – gyengíted. Ígérsz – tagadsz. Áldást mondasz – átkozol. Mindezt a szavaiddal teszed. A benned növekvő öröm másnak is áldás lesz – a benned dúló indulat másokban is sebet ejt szavaid által. Kétélű kard: gyógyíthat és sebezhet is. Tudod kezelni? Ismered a használati módját? Nálad van a kontroll? Isten az általad kontrolláltnak vélt, de igazából kontrollvesztett helyzetben is Ura az életednek, a nyelvednek, a beszédednek is.

RÉ 53 MRÉ 53

„…menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet…” (Eszter 4) Eszter 4

(8) „…menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet…” (Eszter 4)

– Nagy félelem támadt Hámán rendeletének kiadása után, miszerint gyilkoljanak le a Perzsa birodalomban mindenkit, aki Isten népéhez tartozik (3,13). A félelemből keserves, nyilvános segélykiáltás fakadt fel, a király palotája előtt, imádkozva, böjtölve, annak minden látható külsőségeivel együtt (1–3). Mára odáig jutottunk, hogy imádkozni elfelejtettünk – tisztelet a kivételnek –, a valóságos bajban alig akad, akitől érdemi segítséget kérhetnénk; nyilvános jajveszékelésről pedig szó sem lehet, egyszerűen nem illik. Mennyien szenvednek e percekben is halálsoron, halljuk a hangjukat, kiálthatnak egyáltalán? Leegyszerűsítve: mindenki a maga baját érzi nagynak; mi lenne, ha mindenki jajveszékelne… Jóléti társadalmakban persze kialakult ennek a jajveszékelésnek a modern, öntelt, egyéni formája, hiszen mindenki mondhatja a magáét. Szigorú, közösségi társadalmakban elfojtják az egyéni jajveszékelés lehetőségét, de a közös kiállást lehetővé teszik.

– A félelemnél azonban nagyobb volt Isten népének bizonyossága. Ez a bizonyosság tette imádsággá a puszta, noha jogos jajveszékelést. Mordokaj és a vele lévők tudták, hogy az Isten szabadítást ad nekik (14). Valójában Őhozzá fordultak segítségért, mégpedig úgy, hogy azonnal felismerték az Úr szabadításának emberi eszközét, Esztert, aki által Isten ezt a szabadítást előkészítette (4–8). Esztert nemcsak megszólították, hanem egyenesen ráparancsoltak, hogy vigye véghez azt a szolgálatot, amért az Isten nagy hivatalra emelte (13–17). Eszter ettől kezdve megértette, hogy nem önmagáért él, és nem véletlenül van ott, ahol van: vállalnia kell minden kockázatot (9–12), és be kell mennie a királyhoz, kegyelmet kérni!

– A kegyelem Jézus Krisztusban készen van. Az egyetlen, nagy király nem fog elutasítani. Őhozzá bármikor odajárulhatunk, minden keservünkben (8). Kitől kapunk segítséget? Csakis az Úrtól! Feleslegesen ne jajveszékeljünk, ne fárasszunk másokat, de vegyük észre az Úr felelős eszközeit, forduljunk hozzájuk, figyelmeztessük őket. Vigyázat! Ne gondold azt, hogy mindig a másik a felelős, akihez te szüntelenül odafordulhatsz az elvárásaiddal! Te kinek vagy az Istentől rendelt segítője, akin keresztül az Úr szabadítása nyilvánvalóvá lesz a másik ember életében? Mindig innen kezd! Ezzel a te bajod is gyógyul, és már lehet, hogy nem is kell jajveszékelned.