előző nap
következő nap

„A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.” 1Tim 1,1–11

1 Pál, a mi üdvözítő Istenünknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből Krisztus Jézus apostola, 2 Timóteusnak, igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. 3 Amikor Makedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, 4 ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének hitben való elfogadására. 5 A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. 6 Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, 7 törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. 8 Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal. 9 És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, 10 a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami ellenkezik az egészséges tanítással. 11 Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott.

Az okoskodás, a vita, a saját igazságom keresése nem oda vezet-e, hogy Isten jó híre, Lelkének gyógyító munkája elakad miatta – bennem és másokban is? Mi a célom igazán? Mit tartok győzelemnek? Istennek az a célja, hogy megtanuljunk szeretni. A hitünk akkor aktív, ha szívből, érdekmentesen, kényszer és megjátszás nélkül szeretünk. Isten ezt munkálja bennünk. Ez a vágyam, törekvésem nekem is? A törvény szerepét pedig az érti meg igazán, aki megismeri a Szentháromság Isten szeretetközösségébe beleölelő evangéliumot.

RÉ 151 MRÉ 165

„…nincs…” (Hóseás 4) Hóseás 4

(1) „…nincs…” (Hóseás 4)

– Ha nincs levegő, megfulladunk. De nem csak a levegő hiánya lehet halálos. Hóseás próféta felsorolja ezeket az életveszélyes, kárhozatos hiányokat, amelyeknek „kötele ott van a nyakunkon”.

– Nincs hit. Nem ismerjük az élő Istent, a megváltó Urat (1). „Papjaink” (4–9) és „híveink” (11–19) többnyire csak maguknak élnek. Ez a legkisebb probléma kezelésénél árulkodó. – Akkor is nekem van igazam! – mondta nekem egy kolléga, miközben hirdeti: „Nincsen igaz ember egy sem…” (Róma 3,10) Nem az Úr ügyére ügyelünk (10), hanem folyton csak ügyezünk, és mindent bedarál az aktuális „narratíva”, a világértelemzés szerinti gépezet.

– Nincs szeretet (2). Gyötörjük egymást. A próféta diagnózisa ma is az elevenünkbe vág: – Ölnek, lopnak, paráználkodnak, hazudoznak.

– Nincs áldás (10). Állandó kielégítetlenség, nyugtalanság kísér bennünket, mert eszünk és nem lakunk jól… A sort lehetne folytatni.

– Mi az, ami van? Mi az, ami biztosan és örökké a miénk? Ebben a nehéz fejezetben is meghirdeti a próféta az evangéliumot. Isten szeretete örökké a miénk (Róma 8,38–39). Isten szeretetének jele, hogy Ő int (Ne tedd!), jogos büntetésével figyelmeztet és megtérésre hív (3; 15; 19). Ő féltően korlátoz, hiszen a szilaj tehén sem legelhet szabadon, tágas helyen, mint a bárányok (16). Az Úr kegyelmet ad: mégsem büntet meg véglegesen (14).

– Ez az, ami van! Csak ez! Az Úr megváltó, megtartó szeretete nélkül csak a „nincs”-et tapasztalhatjuk meg. Ővele azonban rácsodálkozhatunk: mennyi mindenünk van!