előző nap
következő nap

„De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként...” 1Tim 1,12–20

12 Hálát adok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. 13 Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 14 De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. 15 Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. 16 De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. 17 Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 18 Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. 19 Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. 20 Ezek közül való Himenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromolják Istent.

Mire képes az evangélium? Ez Pál életén igazán meglátszik. A meg nem érdemelt kegyelem teljesen kicserélte Pált. Gyökerestől ki akarta irtani Isten üdvözítő munkáját, és mindent megtett, hogy másokat elzárjon Krisztustól (ApCsel 9), Isten pedig teletöltötte hittel és szeretettel. Neki tényleg semmi sem lehetetlen. Ragaszkodjunk a tiszta lelkiismerethez, mert a hit dolgában ez szelet ad a lelki vitorlánknak, és ez tart meg a gyülekezetben, amely ugyan tökéletlen, de Isten szándéka szerint támogat, bátorít, és véd az ördögtől.

RÉ 108 MRÉ 108

„Fújjátok meg a kürtöt…” (Hóseás 5) Hóseás 5

(8) „Fújjátok meg a kürtöt…” (Hóseás 5)

– Nagy a baj! Riadó! (8) Minden szinten hűtlenség és halálos konfliktusok…

– Isten népe „megcsalta” kiválasztó, teremtő, megtartó Urát, és idegen istenekkel, vallási szokásokkal paráználkodott. Mintha a máról, rólunk írt volna Hóseás: hiszen korunkban már az önimádat, a határtalan szabadság, szinte vallásos kultuszként váltotta ki az élő hitet és az Isten népéhez tartozás bizonyosságát, tartását, örömét, kultúráját (7).

– Ahol elhagyják az Urat, ott gazdátlan prédává lesz az élet, kiszolgáltatva „mindenféle szélnek”. A vezetők, a papok, a nép minden tagja egyként hűtlenné lettek; istentiszteletük hiteltelenné, életük pedig tisztátalanná (1–7).

– Isten népe nemcsak Istenét hagyta el, hanem a népen belül egymást is elhagyták. Isten népe kettészakadt: északra és délre, Izráelre és Júdára. Egymás ellen támadtak, és idegen hatalmakhoz fordultak segítségért, hogy saját testvéreiket legyőzzék. Ez a nyomorúság eleven. Emberileg nincs ennél lentebb… Izráel (Samária, Efraim) Szíriával szövetkezett, Júda pedig a nagy Asszíriához futott oltalomért, az Úr helyett (Kr. e. 734–733). Miközben a testvérek belekaszáltak egymásba, a nagy Asszíria fokozatosan elfoglalta az északi országrészt, Izráelt (Kr. e. 722).

– Isten, a történelem Ura, és saját népe Ura; mindenekor! Isten feldühödött oroszlánként támad hűtlen népére (14). Az Úr dühe az egyetlen, amely, ha széttépne is (13), azért teszi, hogy új életre támasszon fel. A miattunk, értünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztusra tekintsünk! Az Úr azért hoz ránk nyomorúságot, hogy végre csakis Őutána vágyódjunk, Őhozzá folyamodjunk (15); és bűneinket belátva, megbánva végre csakis Őt keressük, mint életünk egyetlen gyógyítóját (13). Az Úrban adatik végre tiszta istentisztelet és igaz emberszeretet. Ez nem egy prófétai sablon! Ez Isten Igéje! Ez az egyetlen megoldás.