előző nap következő nap

„Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról...” Jel 2,18–29

18 A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez: 19 Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél. 20 De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és bálványáldozati húst egyenek. 21 Pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. 22 Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből; 23 gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint. 24 Nektek pedig, a többieknek Thiatirában, akik nem fogadjátok el ezt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit – amint azt nevezik –, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet, 25 de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. 26 Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a népek felett, 27 hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket; 28 ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot. 29 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!

E rész megértéséhez meg kell értenünk, mit jelent a gyülekezet hite, szeretete, cselekedete, szolgálata (19). Ugyanis ez más, mint a gyülekezet tagjainak hite és szeretete. Szemben a közel-keleti keresztyénekkel, a mi kultúránkban már csak egyénekben tudunk gondolkodni: erősen megkopott az „egy test" hitvallása. A thiatirai gyülekezetben is voltak elkötelezett hívők (19), a gyülekezet egésze mégis más istenekkel paráználkodott (20). Nem elegendő az egyéni megtisztulás, a gyülekezet egészének (Krisztus testének) kell megtisztulnia. Felette nagy titok ez...

RÉ 326 MRÉ 194

„…velünk lesz az Isten!” (Ézsaiás 8,1–15) Ézsaiás 8,1–15

(8) „…velünk lesz az Isten!” (Ézsaiás 8,1–15)

Joggal rettenünk meg az Úr nélkül (9). Minden tervünk csakis az Úrral lehet áldott, és minden szándékunk halálosan meghiúsul Őnélküle (10). Az akkori, gyarló emberi érdekszövetségeket is eltörölte az Úr. Asszíria legyőzte Szíriát, és elindult Izráel felé (Kr. e. 732). Ha megvetjük az Urat, és az Őtőle való kincseket, mint az akkoriak megvették a Silóah csendes vizét, akkor az Eufrátesz hatalmas áradata sodor el bennünket (5–7). Nincs rettenetesebb, mint amikor az Úr prédára ad bennünket (1–3). Ezeket nem én mondom, hanem a többezer éves prófécia, Isten szava.

– A lányaink megleptek bennünket az ünnepek előtt két jeggyel, a nyolcvanas évek elején alakult zenekar harmincötéves jubileumi koncertjére. Valóban, Feleségemmel még az udvarlás időszakában, Győrben, 1984-ben jártunk az akkor egy éve alakult zenekar élő koncertjén… Most a zsúfolt Arénában tizenötezer ember előtt szólaltak meg a fúvósokkal hangszerelt, egykori nagy dalok. Együtt énekelt, örült a rengeteg ember. A végén a „frontember” így zárta: – Mindenkinek köszönöm, de elsőként az Úrnak köszönöm ezt a harmincöt esztendőt. Dicsőség az Úrnak! – Egy emberként tapsolt, éljenzett mindenki!

Igen, bizonyossággal reméljük, hogy „Velünk az Isten”! Ahogy ellep minket a gonosz hitetlenség (9–10), úgy árad ki a kegyelem (Róma 5,20), és annál inkább védi kiterjesztett szárnyaival országát az Úr (8). Nem kell félni senkitől és semmitől, csakis az Urat kell félni (13). Népét sziklává teszi az Úr, amelybe sokan beleütközhetnek, de amelyre sokan építhetnek (14). Ahogy azon a bizonyos koncerten, annak végén mindezt hatalmas tapssal vallotta meg a sokaság: Dicsőség az Úrnak! Nem fárasztjuk az Urat, nem fárasztjuk egymást sem, mert tudjuk az Isten szerinti jót választani, hiszen jelet kaptunk az Istentől (7,13–15): Jézus Krisztus feltámadott! „– Budapesten béke van és Csikidam!”