„Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!” Jel 7,9–17
9 Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, 10 és hatalmas hangon kiáltották: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé! 11 Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trón előtt, és imádták Istent 12 ekképpen: Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké! Ámen! 13 Ekkor megszólalt az egyik vén, és megkérdezte tőlem: Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek? 14 Ezt mondtam neki: Uram, te tudod. Ő így válaszolt: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. 15 Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában, és a trónon ülő velük lakik. 16 Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap heve, sem más hőség nem bántja őket, 17 mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!” (10). Az új év kezdetén adjunk hálát, hogy nem a gonoszságé, hanem Istené minden hatalom és bölcsesség. Ezzel a hatalommal ajándékozta meg a Bárányt, aki rólunk minden kárhoztatást elvett, megtisztított és méltóvá tett a mennyei istentiszteletben való részvételre. Magasztaló énekünkkel, imádságunkkal, hálaadásunkkal már most be tudunk kapcsolódni ebbe az istentiszteletbe. Éljünk egész évben tudatosan és felelősségteljesen ezzel a nagy lehetőséggel a gyülekezet közösségében. A közös nyomorúság, a közös kegyelem, méltóság és feladat összeköt és egy néppé tesz bennünket, a megszámlálhatatlan sokaságot „…minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből…” (9). A bárány pedig elvezet majd minket az élet vizének forrásához és letöröl szemünkről minden könnyet (17).
RÉ 282 MRÉ 210
„Összetörte az Úr a gonoszság vesszejét…” Ézsaiás 14
1 Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja magának. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. 2 Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az Úr földjén mint szolgákat és szolgálóleányokat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon. 3 Amikor majd nyugalomra fordítja az Úr fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény munkát, amit végeztettek veled, 4 ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Jaj, hogy vége lett a sanyargatónak, vége lett az erőszaknak! 5 Összetörte az Úr a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját, 6 amely népeket vert dühében szüntelen veréssel, és nemzeteket tiport haragjában, kegyetlenül üldözve őket. 7 Megnyugodott, békés az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. 8 Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! 9 Megrendült odalent a holtak hazája, amikor meglátta jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait. 10 Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél! 11 Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! 12 Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! 13 Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. 14 Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! 15 De a sírba kell leszállnod, a gödör legmélyére. 16 Akik csak meglátnak, rád csodálkoznak, elámulnak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok? 17 Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat? 18 A népek királyai mind tisztességben nyugszanak, mindegyik a maga sírboltjában. 19 Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gyomot; elborítanak a legyilkoltak, akiket karddal öltek meg, mint egy eltaposott hullát. Nekik kőhalom alatt lesz a sírjuk, 20 de téged nem temetnek el velük, mert pusztítottad országodat, saját nemzetedet gyilkoltad. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát! 21 Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják a földet, és be ne töltsék városokkal a világot! 22 Rájuk támadok – így szól a Seregek Ura –, és kiirtom Babilon nevét és maradékát, még az írmagját is – így szól az Úr. 23 Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel – így szól a Seregek Ura. 24 Megesküdött a Seregek Ura: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam. 25 Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher. 26 Ezt terveztem el az egész földdel szemben, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen. 27 Ha így határoz a Seregek Ura, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza? 28 Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: 29 Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz. 30 A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom. 31 Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki se hagyja el a kijelölt helyét! 32 Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az Úr vetett a Sionnak alapot, és oda menekülnek népe szegényei!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(5) „Összetörte az Úr a gonoszság vesszejét…” (Ézsaiás 14)
– Ennek a próféciának az értelmezése során az egyházatyák és számos bibliamagyarázó arra a meglátásra jutott, hogy ez az igeszakasz a Sátán, a gonosz bukásának szimbolikus ábrázolása. Ha erőltetett, allegorikus írásmagyarázatnak tűnhet ez, akkor is hiba lenne a babiloni király bukásáról szóló próféciát csupán egy földi uralkodó bukásának leírására szűkíteni.
– A babiloni király emellett itt, és más helyeken is, azt a világi, nagyhatalmi és emberi önteltséget jeleníti meg, amely ellenszegül az Istennek, és hatalomvágyában mindenkit eltipor. Ez a gonosz indulat húzódik minden bűn mélyén, amely istenné teszi magát (11–14). Ez indítja a prófétát az egyes nemzetek ellen felhozott vádak ítéletes meghirdetésére, Ézsaiás próféta könyvének második nagy szakaszában (13–23. fejezetek). Minden önző gonoszság embertelenséget és rengeteg szenvedést szül, amelyekkel tele van minden nemzet története, nemcsak az akkoriaké: Babiloné, Filiszteáé, Moábé, Arámé, Etiópiáé, Egyiptomé, Edómé, Tíruszé és Szidóné; hanem a mai nemzeteké is. Az Istentől elszakadt élet természete a szenvedés, a gonosz hatalmának uralma.
– A nagy sanyargató bukása után (4) megnyugszik, elcsendesedik és ujjongásba tör ki az egész föld (7). Nem az ellenség bukása feletti káröröm kap itt hangot, hanem az a megnyugvás és öröm, amelyet Isten népe jogosan él át a gonosz feletti végső győzelem során. Jézus Krisztus váltsághalála és feltámadása által Isten hatalma legyőzte a gonosz hatalmát. A gonosz, láncra verten, még tombol egy utolsót ebben a világban, de a végső győzelem nem lehet az övé. Jézus Krisztus visszajövetelével a gonosz, és munkájának, a bűnnek, a betegségnek és a halálnak sanyargatása végleg megszűnik majd. Ezért zeng fel az örvendezés a Biblia utolsó lapjain, amikor győzelmi éneket olvasunk a Sátán és serege felett, ahol ismét Babilon megtestesítőiként szerepelnek a gonosz erői (Jelenések 18–19. fejezetek).
– Saját erőnkkel nem tudjuk legyőzni a gonoszt, csak a nálánál nagyobb hatalom, az Isten megváltó hatalma adhat győzelmet felette. Isten megajándékozott bennünket ezzel a győzelemmel. Örüljünk!