előző nap
következő nap

„akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak,” Jel 7,1–8

1 Ezután láttam, hogy négy angyal állt a föld négy sarkán, és féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. 2 Láttam, hogy egy másik angyal is feljön napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, 3 és így szólt: Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit. 4 És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak pecséttel megjelölve Izráel fiainak minden törzséből: 5 Júda törzséből tizenkétezren voltak pecséttel megjelölve, Rúben törzséből tizenkétezren, Gád törzséből tizenkétezren, 6 Ásér törzséből tizenkétezren, Naftáli törzséből tizenkétezren, Manassé törzséből tizenkétezren, 7 Simeon törzséből tizenkétezren, Lévi törzséből tizenkétezren, Issakár törzséből tizenkétezren, 8 Zebulon törzséből tizenkétezren, József törzséből tizenkétezren, Benjámin törzséből tizenkétezren voltak pecséttel megjelölve.

A hetedik pecsét feltörése előtt, mintegy felfüggesztett pillanatra, János egy közbevetett látomásban részesedik. Az ötödik pecsét feltörésekor és a vértanúk panasza nyomán mennyei választ kapott a keresztyén hit legnehezebb kérdésére: „Meddig még?" Ezt kell ugyanis kérdeznünk, és erre kell választ remélnünk, hiszen a szenvedés és halál oka oly nyilvánvaló. Nem az a kérdés, hogy honnan a rossz, hanem az, hogy mikor ér véget! A válasz: amikor majd betelik a száma a szolgatársaknak és testvéreknek (6,11), vagy másképpen fogalmazva: amikor megtelik a ház a királyi menyegzőn (Lk 14,23). Most a mennyei istentiszteleten „népszámlálás" történik. Az Ószövetség tizenkét törzse és hozzájuk kapcsolva a megszámlálhatatlan sokaság együtt alkotja az örök Istent magasztaló üdvközösséget, akik a boldog színről színre látásban részesednek majd. Egyszerre olvasunk itt pontos (jelképes) számot, és hallunk megszámlálhatatlan sokaságról. A kettőnek mégis van egy belső kapcsolata. Ők az elpecsételtek, akik örök életre munkálkodnak, hogy elnyerjék azt a Fiútól, akit az Atya pecsételt el üdvözítőnek és megtartónak (Jn 6,27). Minden más elvész, az is, amiért a mögöttünk levő évben küszködtünk, ha mulandóért fáradoztunk. Az örökkévaló – ez a mi pecsétünk: ajándék és szent remény.

RÉ 148 MRÉ 148

„Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen izzó haraggal.” (Ézsaiás 13) Ézsaiás 13

(9) „Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen izzó haraggal.” (Ézsaiás 13)

– Babilon a médekkel együtt győzte le Asszíriát (Kr. e. 612), majd a perzsák a médekkel szövetségben győzték le Babilont (Kr. e. 539). Tehát a prófécia beteljesedett, miszerint Isten a médeket Babilon ellen indítja majd, és legyőzi az elbizakodott Babilont (17). Ugyanakkor a médek mindig a háttérbe kényszerültek, és utódaiknak, a kurdoknak, ma sincsen államuk. – Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, mert mindig a háttérbe kényszerül! – mondhatnánk hitetlen cinizmussal.

– De mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? (Máté 16,26) Mennyi pusztítás járt és jár mindenkor a világbirodalmak nyomában. Az Úr napjának emberi bűn feletti ítélete ez. Ha illúziók nélkül szemléljük, akkor rettenetes hely ez a bűntől megrontott világ, minden betegséget, szenvedést, bántást és kegyetlenséget ideértve. Beleremegünk, ahogy olvassuk a sorokat.

– Egyetlen reménységünk a megváltás, Jézus Krisztus. Az Úr napja Őbenne jött el, nem izzó haraggal és kegyetlenül, hanem telve kegyelemmel és igazsággal (János 1,14). Az Ő kegyelmét tapasztaltuk meg ebben az esztendőben. Ezt a kegyelmet reméljük és könyörögjük a következő évre. Ebbe a kegyelembe kapaszkodva imádkozunk a fejedelmekért, és minden emberért, Isten népéért és a világért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk kegyességben és tisztességben (1Timóteus 2,1–2). Ez a kegyelem a mi bizonyosságunk, amivel az Úr hazavisz majd bennünket innen, az Ő akarata szerint.