„…ő tapossa majd a mindenható Isten búsult haragjának bors-ajtóját” Jel 19,11–21
11 És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, 12 szeme tűz lángja, és fején sok korona, és ráírva egy név, amelyet senki sem ismer rajta kívül; 13 és véráztatta ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. 14 A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. 15 Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és ő tapossa majd a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. 16 Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura. 17 És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárhoz, amely fenn a magasban repül: Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Isten nagy lakomájára, 18 hogy királyok, vezérek és hatalmasok húsát egyétek, lovak húsát és a rajta ülőkét, minden szabad ember és rabszolga húsát, kicsinyekét és nagyokét. 19 És láttam, hogy a fenevad, a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen, 20 de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő színe előtt, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták annak képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába.
21 A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach J. igemagyarázata
„…ő tapossa majd a mindenható Isten búsult haragjának bors-ajtóját” (15). Vigyázzunk, nehogy mi is azok közé tartozzunk, akik az Úrral akarnak szembeszállni, és ezt „kegyességük” álcájában észre sem veszik. Isten legyőzhetetlen, és azok is, akik őbenne bíznak! Eljön majd az a nap, amikor nyílt harcra kerül sor Isten és a gonosz között (11–18). Eddig a gonosz tombolt gyilkos hatalmával, most végre a menny is megmutatja hatalmát; másként, mint a golgotai kereszten: a királyok Királya, az uraknak Ura végérvényes győzelemmel szüntet meg minden rosszat.
RÉ 367 MRÉ 376
„…fedett hely a zivatar idején…” Ézsaiás 32
1 Íme, igazságosan uralkodik majd egy király, és törvényesen fognak kormányozni a vezérek. 2 Mindegyik olyan lesz, mint menedék a szél ellen és fedett hely a zivatar idején, mint patak a száraz tájon, mint hatalmas kőszál árnyéka a kiszikkadt földön. 3 Nem lesznek bekötve a szemek, ha látni kell, figyelmesek lesznek a fülek, ha hallani kell. 4 A meggondolatlanok ismerni fognak és szívükkel érteni, a dadogó nyelvűek pedig majd folyékonyan, világosan beszélnek. 5 Nem nevezik többé a bolondot nemesnek, és a gazembert sem mondják tisztességesnek. 6 Mert a bolond csak bolondot beszél, szívében álnokságot forral: elvetemülten jár el, és hazug dolgokat hirdet az Úrról; éhezni hagyja az éhezőt, nem kínálja itallal a szomjazót. 7 A gazembernek gonoszak az eszközei, és galádságot tervez: hazug beszéddel megrontja az alázatosokat, még ha igaza is van a szegénynek. 8 De a nemes lelkű nemesen gondolkozik, és kitart a nemes dolgok mellett. 9 Ti, könnyelmű asszonyok, halljátok meg szavam! Ti, elbizakodott leányok, figyeljetek beszédemre! 10 Alig egy év múlva reszketni fogtok, ti, elbizakodottak, mert nem lesz többé szüret, nem lesz gyümölcsszedés! 11 Borzadjatok, ti, könnyelműek, reszkessetek, ti, elbizakodottak! Vetkőzzetek meztelenre, csak ágyékkötőt öltsetek! 12 Mellet verve gyászoljátok a gyönyörű mezőket, a termő szőlőtőkét, 13 népem termőföldjét, melyet fölver a tövis és a gaz, és a vigadozó város sok vidám házát! 14 Mert üres lesz a palota, elnémul a város zaja. A várhegy és a bástya örökre állatok búvóhelye lesz, zebrák viháncolnak ott, és nyájak legelésznek.15 Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. 16 A pusztában is jog lakik, a kertben igazság honol. 17 Az igazság békét teremt, és az igazság a nyugalmat és a biztonságot szolgálja örökké. 18 Békés hajlékban lakik majd a népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban. 19 De jégeső hull, és ledől az erdő, a város pedig elsüllyed a mélyben. 20 Boldogok vagytok, akik mindenütt víz mellett vethettek, és szabadjára engedhetitek az ökröt és a szamarat.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „…fedett hely a zivatar idején…” (Ézsaiás 32)
– Tegnapi üzenetünket hangsúlyozza a mai igeszakaszból kiemelt kép is: rejtekhely az Úr, fedett hely, árnyék a tűző napon (2). Ezek a képek is azt hangsúlyozzák, mint a tegnapi: oltalmaz az Úr, megvéd az Úr, mint a repdeső madár a fészkét, mint a tető védi az embert a zivatar idején, vagy a tűző napon.
– De ha nem oltalmaz, akkor megment az Úr a bajból, szabadító hatalma által.
– Ha pedig örök rendelése, üdvözítő akarata úgy döntött, hogy nem szabadít meg a konkrét bajból, akkor is megtart.
– Egyszer egy általam igen szeretett, komoly, hívő ember gyónt nekem őszintén, súlyos testi szenvedések között. Ezt mondta: – „Ha nem is oltalmaz és kímél, mégis megtart az Úr. Ugyan a jelen szenvedései között kegyelmi állapot megmaradni ebben a bizonyosságban. Nem a hitünk tart meg, hanem az Ő kegyelme. Hányszor biztattam én is szenvedőket. Most olyan üresnek és hamisnak hallok minden szólamot. De tudom, így is az Úré vagyok!” – Soha nem felejtem el ezt az őszinte hitvallást, miközben rádöbbentem, milyen érzéketlenek vagyunk más szenvedéseire. Az Úr nem ilyen. De nemcsak érzékeny népe hívei szenvedéseire, hanem oltalmazza, megmenti, végül megtartja övéit. Az előbbi kettő időleges szabadításának hatalma; ez utóbbi örök, megváltó szeretetének hatalma! Megtart az Úr!