„Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe…” Jel 20,7–15
7 Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, 8 és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot, hogy összegyűjtse háborúra őket, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. 9 És felvonultak a föld színén, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. 10 Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké. 11 És láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt: színe elől elfutott a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. 12 És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. 13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint. 14 És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába. Ez a második halál, a tűz tava. 15 Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett.
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach J. igemagyarázata
„Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe…” (15). Mindenki, aki valaha élt, feltámad, és megáll az Úr előtt. Két könyvet említ az ige. Az egyik könyvbe minden fel van írva: érzéseink, gondolataink, cselekedeteink. Mindenki a cselekedetei alapján kapja az ítéletet, és mindenki a tüzes tavat érdemelné, azaz a második halált, a kárhozatot. A másik könyv az élet könyve: azok kapnak üdvösséget, akiknek a nevét ide írta az Úr. Életet nyerhetünk kegyelemből!
RÉ 416 MRÉ 320
„Megharagudott az Úr…” Ézsaiás 34
1 Jöjjetek ide, népek, halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él, a világ és minden szülötte! 2 Megharagudott az Úr valamennyi népre, haragra lobbant egész seregükre, kiirtja, vágóhídra viszi őket. 3 Az elesettek kidobva hevernek, bűzt árasztanak a hullák, a hegyek is tocsognak a vértől. 4 Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy könyvtekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, vagy ahogy a lomb a fügefáról. 5 Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a népre, amelyet kiirtásra ítéltem. 6 Az Úr kardja csupa vér, csepeg róla a zsír, bárányok és bakok vére, kosok veséjének kövérje, mert áldozatot tart az Úr Bocrában, nagy mészárlást Edóm országában. 7 Hullanak a bivalyok, és a marhák az erős bikákkal együtt. Vértől részegedik meg a földjük, kövérjétől lesz zsíros ott a por. 8 Mert az Úr bosszúállásának napja ez, a megtorlás esztendeje Sion perében. 9 Patakjai szurokká változnak, pora kénkővé válik, földje pedig égő szurokká. 10 Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, szüntelenül gomolyog a füstje. Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad, soha senki nem jár arra. 11 Pelikán és bölömbika veszi majd birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Mert kifeszíti fölötte az Úr a mérőzsinórt, hogy kietlenné váljon, és a mérőónt, hogy pusztává legyen. 12 Nemesei senkit sem kiáltanak királlyá, vezetői mind semmivé lesznek. 13 Palotáit gaz veri föl, erődjeit csalán és tüskebozót. Sakálok hajléka lesz, struccmadarak tanyája. 14 Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen az éjjeli boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet. 15 Ott fészkel a bagoly, oda rakja tojásait, melengeti és kikölti azokat a maga árnyékában. Ott gyülekeznek a kányák: az anyamadár és a párja. 16 Keressétek majd ki az Úr könyvéből, és olvassátok el! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem egyik, sem másik nem marad távol, hiszen az Úr ad parancsot nekik, az ő lelke gyűjti össze őket. 17 Ő sorsolta ki ezt nekik, az ő keze mérte ki mérőzsinórral a részüket. Birtokba veszik azt örökre, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „Megharagudott az Úr…” (Ézsaiás 34)
– Tegyük félre az emberi érzelmeket, amikor ezt a fejezetet olvassuk. Isten haragja minden népet joggal elér (2). Egyik nép sem különb a másiknál. Istentelenség tombol mindenütt. Ez látszik a világban történő eseményeken. Isten nem lenne Isten, ha vég nélkül eltűrné a hitetlenséget, és az ezzel járó mérhetetlen sok bűnt és szörnyűséget. Isten ítéletében egyértelműen világossá lesz az, hogy ki az Úr ezen a világon! Ebben nincs vita. Isten ítéletében felragyog az Ő dicsősége, igazsága, örök rendje, amely nem engedi, hogy a bűn és a gonosz káosza eméssze fel ezt a világot. Áldott legyen az Isten, hogy ítéletében nyilvánvalóvá lesz, sok rettenetes kiskirály ellenében, az Ő örök hatalma, igazsága, üdvözítő rendje!
– Egyik nép sem különb a másiknál. Isten mégis különbséget tesz, mégpedig két irányban. Egyrészt kiemeli választott népét, aki mellett mindvégig kitart; annak minden méltatlansága ellenére. Isten ítélete, a népe számára: kegyelem. Ugyanakkor Isten ítélete lecsap Edóm népére (5), vagyis azokra, akik az Ő népét bántják. Isten ítélete azt jelenti, hogy Ő védelmezi népét, mindörökké. Áldott legyen az Isten, hogy soha nem engedi el népét, benne a mi nyomorult életünket sem.
– Ugyanakkor Jézus Krisztusba vetett hitünk jele az, hogy rettenetesnek tartjuk ezt a fejezetet. Nem hívő ember az, akiben nincs szánalom azoknak a szenvedése felett, akiket joggal ér el a büntetés. Pál apostollal együtt csak annyit mondhatunk, hogy a bűnösök között mi vagyunk az elsők, és csakis az Isten irgalma az, hogy megmenekülhettünk (1Timóteus 1,12–17). Ezért a hívő ember, aki nem egy tanrendszert képviselő gépezet, csakis kegyelemért könyöröghet minden nép számára. Azt bizton mondhatjuk, hogy Isten az Ő Úr voltát Jézus Krisztus golgotai keresztjén és a húsvéti üres sírnál mutatta meg. Áldott legyen az Isten, Jézus Krisztusért, ítéletének és kegyelmének teljességéért, amely minden emberi bölcsességet felülhalad (Róma 11,33–36). Mi Jézus Krisztusban bízunk!