„Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét” Lk 4,31–44
31 Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton; 32 ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt. 33 A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: 34 Ah! Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje! 35 Jézus azonban ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle! Erre az ördög odavetette az embert közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. 36 Rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: Miféle beszéd ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?! 37 És elterjedt a híre mindenütt a környéken. 38 A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és kérték Jézust, hogy segítsen rajta. 39 Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik. 40 Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. 41 Sok emberből ördögök is kimentek, és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia! De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. 42 Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük. 43 Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem. 44 És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.
Bibliaolvasó Kalauz – Czanik Péter igemagyarázata
Mások hozták a beteg barátjukat (40), Simon anyósának gyógyulását kérték Jézustól (38). A közbenjáró imádságra figyelmeztet, ami itt tör-ténik, és arra, hogy bizonyos alkalmakkor nem szabad az idővel és fáradsággal takarékoskodni. Egy beteget nagy távolságról odavinni nem volt kis munka. Jézus még az ellenszegülőket is meggyógyította. Ez arra figyelmeztet, hogy nem szabad hamar feladni az imádságot és a bizonyságtételt.
RÉ 226 MRÉ 386
„…hogy tudjam szólni Igéjét az elfáradtaknak.” Ézsaiás 50
1 Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elküldtem őt? Van-e hitelezőm, akinek titeket eladtalak? Csak bűneitek miatt adtalak el, vétkeitek miatt küldtem el anyátokat! 2 Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem? Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak? Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert, pusztává teszem a folyókat! Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz, és elpusztulnak a szomjúságtól. 3 Feketébe öltöztetem az eget, és zsákruhát adok rá. 4 Az én Uram, az Úr megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. 5 Az én Uram, az Úr megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg. 6 Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől. 7 De az én Uram, az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent. 8 Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki mer perbe szállni velem?! Álljunk elő együtt! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! 9 Íme, az én Uram, az Úr megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani? Mindnyájan szétmállanak, mint a ruha, melyet megrágott a moly. 10 Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére! 11 Ti azonban, mindnyájan, akik tüzet szítotok, gyújtónyilakat gyártotok, saját tüzetek lángjába kerültök, nyilaitok tüzébe, melyet ti gyújtottatok! Az én kezem teszi ezt veletek, kínok közé kell jutnotok!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(4) „…hogy tudjam szólni Igéjét az elfáradtaknak.” (Ézsaiás 50)
EZ AZ ÚR SZOLGÁJÁNAK HARMADIK ÉNEKE (42. fejezet, 49. fejezet, 50. fejezet).
– Az Úr szolgája az Úr tanítványa, aki figyelmesen és rendszeresen hallgat Isten szavára, majd mindenben engedelmesen az Úr szavához igazodik. Olyan ez, mint az autóvezetés: vagy figyelek és engedek a kijelölt útiránynak, valamint a közlekedési szabályoknak, vagy halálosan nagy bajba kerülök, másokkal együtt (4).
– Az Úr szolgája nem saját erejéből, hanem az Úr ereje által lesz engedelmessé (8). Ez a mennyei erő azonban szenvedést is felvállaló hűség, amely rezzenéstelen arccal hordozza a terheket az Isten ügyének szolgálatában. Olyan a szolga élete és arca, mint a kovakő; arcát nem takarja el, hanem szeretettel szembenéz minden emberrel és eseménnyel, mert Urában bízik (5–7).
– Az Úr szolgája azonban nem egy rideg engedelmesség, és nem egy szenvtelen szenvedés elérhetetlen és életidegen példája számunkra. Az Úr szolgája úgy hirdeti Isten Igéjét, hogy azzal erősítse az elfáradtakat, a megfáradtakat, akiknek már jártányi erejük sem maradt; sem testben, sem lélekben, sem hitben (4). Sokan vagyunk ilyenek. Az Úr szolgája nemcsak rideg példát ad a tökéletes tanítványságra, hanem úgy szólít meg bennünket, hogy Isten ereje átjárja az életünket. Vannak olyan helyzetek, amiktől rettegünk: amikor pedig benne vagyunk azokban, akkor kapjuk az erőt. Ez csoda. Mi már tudjuk: az Urat félni, és az Úr szolgájának szavára hallgatni, ugyanaz. Ahol nem bátorít és erősít az Ige, ott nem Jézus Krisztus szól.