„De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény,” Lk 5,27–39
27 Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámszedő helyen ülni. Így szólt hozzá: Kövess engem! 28 Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. 29 Lévi nagy vendégséget rendezett neki a házában. Nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. 30 A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? 31 Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre. 33 Ők pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak. 34 Jézus így válaszolt: Kívánhatjátok-e a násznéptől, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? 35 De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak. 36 Mondott nekik egy példázatot is: Senki sem készít foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert így az újat is tönkretenné, és nem is illene a régihez az új ruhából való folt. 37 Újbort sem tölt senki régi tömlőbe, mert az újbor szétrepesztené a tömlőt, és kiömlene, sőt a tömlő is tönkremenne. 38 Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni. 39 Aki már óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a jó.
Bibliaolvasó Kalauz – Mikola Borbála igemagy
Három pont fűzi össze ezt a két részt. Evés: Miért eszel pont velük? Miért esztek egyáltalán? Az írástudók igazolást várnának, Jézus azonban a magukat méltatlannak érzőkkel foglalkozik: megajándékozza őket társaságával. Öröm: Lévi vendégsége az öröm megnyilvánulása, amit Jézus megvéd a kötekedőkkel szemben, és menyegzői örömmé minősíti, hiszen itt van velük a Vőlegény. Jézus azért jött, hogy változást hozzon: a megtérésben, a bűnbánatban az emberi életek meggyógyulhatnak.
RÉ 436 MRÉ 267
„…az Ő sebei árán gyógyultunk meg.” Ézsaiás 53
1 Ki hitte volna el, amit hallottunk, és az Úr karjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló? 2 Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. 3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. 4 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. 5 Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. 6 Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. 7 Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. 8 Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! 9 A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul. 10 Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele. 11 Lelki gyötrelmeitől megszabadulva, elégedetten szemléli majd őket. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. 12 Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(5) „…az Ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézsaiás 53)
– EZ AZ ÚR SZOLGÁJÁNAK NEGYEDIK ÉNEKE (42. fejezet, 49. fejezet, 50. fejezet, 52–53. fejezet).
– A prófécia szó szerint beteljesedett Jézus Krisztusban. A bibliai írásmagyarázat csakis erre az értelmezésre biztat (Cselekedetek 8,32–35). Nézzük csak meg bátran ennél a résznél az újszövetségi utalások sokaságát, keressük ki azokat! Ne sietve olvassuk mindig az Igét, hanem csendesedjünk el egy kicsit felette! Hova sietsz? Jézus is saját magára vonatkoztatta ezt a próféciát (Márk 9,12). Az egyházatyák és a reformátorok magyarázatainak öröksége ezt erősíti meg. Az egyház hite, saját személyes hitünk csak erre az áldott értelmzési alapra építhet. Ez a szolga arra a Jézus Krisztusra mutat előre, az Ő szenvedéseire, megváltó halálára és feltámadására, aki az Isten Fia, Megváltó. Ez az értelmezés nemcsak erre a fejezetre, hanem a Biblia egészére vonatkozó írásmagyarázati elv: a Biblia üzenete az Isten megváltó, maradéktalanul meggyógyító szeretete, amelyet Ő megmutatott Jézus Krisztusban!
– Ebben a fejezetben azonban, erre a krisztológiai értelmezésre nézve, olyan direkt utalásokat olvashatunk, amelyek egyszerűen nem magyarázhatók másként: – Jézus Krisztus nem hatalom, nem sikerember volt, nem szépelgett. Ezért megvetett és elhagyatott volt. Nem törődtek Ővele. Ma sem törődnek Ővele: nekünk csak a látványos szépség, siker, hatalom számít (1–3). – Jézus Krisztus a mi betegségeinket, fájdalmainkat hordozta, mégpedig némán (7); valójában Isten ítéletét hordozta el a mi bűneink és vétkeink miatt (4–5). – Mindnyájan tévelyegtünk, halálban jártunk. Isten pedig az Ő bűnhődéséért nekünk békességet ajándékozott; az Ő sebei árán gyógyulást kaptunk (5). – Jézus Krisztus igazságát Isten nekünk tulajdonította igazságként, jóvátételként, az Úr akarata szerint (9–12). Az egész hitünk lényege, teológiánk szíve itt szó szerint kimondva olvasható, egy csokorban. Isten odaadta Fiát, hogy rajtunk könyörüljön: ez a helyettes elégtétel csodája. Az Isten igazsága és kegyelme egyaránt érvényesült itt. Jézus Krisztus feltámadásában pedig győzött a látható és kézzelfogható kegyelem a jogos ítéleten. Ez a lényeg. Nincs más megoldás! Nincs máshol gyógyulás!
– Ez a fejezet megállásra késztet, elcsendesedésre, leborulásra, Isten szeretetének megragadására: a lényegtelenségek dzsungelében az egyetlen, megtartó lényegre. Pár napja meghalt valaki, aki annyit dolgozott egész életében, annyit tett, annyi láthatót épített; de soha nem élvezhette azokat. Hirtelen ment el, és itt hagyott mindent. Álljunk meg, álljunk a kősziklára (2Mózes 33,21), mert beszakad alattunk minden más, és aláhullunk. Jézus Krisztus a mi gyógyítónk, a mi megtartónk!