„Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok:” Lk 7,18–35
18 Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, 19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 20 Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 21 Jézus abban az órában sokakat meggyógyított betegségükből és bajukból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását. 22 Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium, 23 és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem. 24 Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 25 Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik drága ruhákat viselnek és fényűzően élnek, azok a királyi palotákban vannak. 26 Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony, mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat! 27 Ő az, akiről meg van írva: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat." 28 Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála. 29 Az egész nép, sőt még a vámszedők is hallgattak rá, és igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével, 30 a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát azzal, hogy nem keresztelkedtek meg általa. 31 Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók? 32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik azt kiáltják egymásnak: Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok, siratót mondtunk, és nem sírtatok. 33 Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: Ördög van benne. 34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja. 35 De a bölcsességet minden bölcs igazolja.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
Jézus gyógyít, és halottakat támaszt fel. Keresztelő János a börtönben érzi a vég közeledtét, és biztos akar lenni abban, hogy Jézus a Krisztus. Kérdésére Jézus – a csodáira rámutatva – határozott igennel válaszol. A történelmünk során tágas teret adott sok hamis messiásnak az az ördögi bizonytalanság, hogy talán nem is Jézus a Krisztus. Mi ne engedjünk e kísértésnek. Hittel tudjuk, hogy egyedül a názáreti Jézus Krisztus a mi üdvösségünk.
RÉ 119 MRÉ 119
„Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen…” Ézsaiás 59
1 Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, 2 hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. 3 Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, ujjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog. 4 Nincs, aki igaz vádat emelne, nincs, aki helyesen ítélkeznék. Haszontalanságban bíznak, és hiábavalóságot beszélnek, nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek. 5 Mérges kígyó tojásait költik ki, és pókhálót szőnek. Meghal, aki tojásaikból eszik: amikor felnyitja, vipera bújik ki belőle. 6 Pókhálójukból nem lesz ruha, nem takarózhatnak abba, amit készítettek; amit készítettek, csak bajt okoz, erőszakos tetteket követnek el. 7 Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás jelzi az útjaikat. 8 A békesség útját nem ismerik, eljárásuk soha nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, az békét nem ismer. 9 Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk. 10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, olyan sötétségben vagyunk, mint a halottak. 11 Morgunk mindnyájan, mint a medvék, nyögünk, mint a galambok. Törvényességre várunk, de nincs, segítségre, de távol van tőlünk. 12 Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben, vétkeink ellenünk beszélnek. Bizony, tele vagyunk bűnnel, gonoszságunkat be kell ismernünk. 13 Bűnösök vagyunk, megtagadtuk az Urat, hűtlenül eltértünk Istenünktől. Erőszakot és lázadást hirdettünk, szívünk csupa hazugságot gondolt és szólt. 14 Háttérbe szorul a törvény, távol marad az igazság, elbukik a hűség a tereken, és a becsület nem érvényesül. 15 Odalett a hűség, és aki a rosszat kerüli, zsákmányul esik. Látta ezt az Úr, és rossznak ítélte, hogy nincs törvényes rend. 16 Amikor látta, hogy nincs ott senki, és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen, saját karja segítette őt, saját igazsága támogatta. 17 Felöltötte az igazságot mint páncélt, a szabadítás sisakja volt a fején. A bosszúállás ruháit öltötte magára, felindulása mint köpeny borul rá. 18 Amilyenek voltak a tettek, aszerint fog megfizetni. Haraggal fizet ellenfeleinek, tetteik szerint ellenségeinek, tetteik szerint fizet meg a szigeteknek. 19 Félni fogják az Úr nevét napnyugaton, és dicsőségét napkeleten, amikor eljön, mint egy sebes folyam, amelyet az Úr szele korbácsolt föl. 20 De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr. 21 Ilyen szövetségem van velük – mondja az Úr: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké – mondja az Úr.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen…” (Ézsaiás 59)
– Fél éven át nem szívódott fel egy gennyes góc a fogínyemben; csak fájt és fájt. Olyan érzés volt olykor ez a gyulladás, mintha elevenen vésnének a fejemben valamit… Lüktetett, zakatolt, kínzott! Közben persze igyekeztem tenni a dolgomat, mosolyogva prédikálva… Aztán a legközelebbi ellenőrzésen, amikor nem is számítottam rá, a fogorvos barátom azt mondta: cselekedni kell, mert a gyulladás halad az arcüreg felé. Már adta is a két injekciót, széthasította a gyulladás feletti fogat, szétfeszítette, kihúzta azt; az ínyt felvágva kikaparta a gennyesedést, majd összevarrta a sebet. Fel sem fogtam, mi történik hirtelen, de tudtam, értem van, és azt is tudtam, nagyon jó kezekben vagyok.
– Ez a fogorvos barátom kiváló szakember, alapos, és folyamatosan dolgozik. Milyen gyarló vagyok! Eszembe sem jut a „fogorvos”, amíg nem fáj a fogam. Pedig Ő folyamatosan munkálkodik (János 5,17). Az Úr keze folyamatosan munkál, hordoz, gyógyít... Az Úr keze nem rövidült meg (1).
– Mi szakítottuk ki magunkat az ölelő, védő, óvó, isteni kezek közül (1–2). Mi felejtettük el az Urat. Bűneink elválasztottak minket Istentől. Újabb bűnkatalógust olvasunk, hosszú verseken keresztül. Nem értem, miért nem érti a ma embere a bűn fogalmát. Olvassuk el ezeket a bibliai verseket! Ezek tények. Nem lehet ennél pontosabban szólni az elgennyesedett emberi életről: haszontalanságokban bízunk, hiábavalóságokat és hazugságokat szólunk, nyomorúságot foganunk és bajt szülünk (4), gondolataink ártók, lábaink gonosz cél után futnak, pusztulás és romlás jár nyomunkban (7). Ez így egyszerre lesújtónak és túlzásnak hat; de amikor szorult a helyzet, azonnal kiderül: így reagál minden ember (3–8).
– Pál apostol Ézsaiást idézi, az ember bűnös állapota kapcsán, mielőtt a megváltás csodájáról szólna (Róma 3,10–18). Az emberi élet elgennyesedett. Olyan ez, mint egy gennyes fog, ami az egész szervezet egészségét veszélyezteti. Kell az áldott kéz, aki szakszerű szeretettel, fájdalmat csillapítva kihúzza a gennyes fogat, kikaparja a gócot, összevarja a sebet, hogy gyógyuljon a szervezetünk, az életünk. Eszünkbe sem jut addig a fogorvos, amíg nagyon nem fáj a fogunk. Pedig a fogorvos keze folyamatosan dolgozik, gyógyít, az nem rövidült meg. Örök szeretet ez! (21) Micsoda bizonyosság!