„Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be,” Lk 9,37–50
37 A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje. 38 És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem. 39 Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, úgy rázza őt, hogy habzik a szája, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. 40 Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták. 41 Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat! 42 Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának. 43 Mindnyájan elámultak az Isten nagyságán. Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak: 44 Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik! 45 De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy ne tudják megérteni. És féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről. 46 Azután vita támadt a tanítványok között arról, hogy melyikük a legnagyobb. 47 Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította; 48 majd ezt mondta nekik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az az igazán nagy. 49 Ekkor megszólalt János: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ téged velünk együtt. 50 Jézus azonban ezt mondta neki: Ne akadályozzátok őt, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.
Bibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata
Jézus korában sem volt másként, mint napjainkban, szeretünk önmagunkról többet gondolni, mint akik vagyunk. A tanítványok belevesznek a fontosság keresésébe, ördögöt akarnak űzni, de kiderül, hogy nincs hozzá erejük. A szolgálatuk ereje nem saját magukban van, mint gondolták. Jézus éppen ezért, szinte sokkolóan, egy kisgyermeket állít eléjük azért, hogy tanuljanak az ő Istenbe vetett hitéből és reménységéből. Az isteni mérce láthatóan egészen más. Vajon van-e bennünk alázat, hogy tanuljunk a másiktól, esetleg pont egy gyermektől, a gyermekünktől?
RÉ 227 MRÉ 373
„…megérti a példázatot és a hasonlatot…” Példabeszédek 1,1-19
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei. 2 Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! 3 Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! 4 Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. 5 Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer, 6 és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit. 7 Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. 8 Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, 9 mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon! 10 Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik! 11 Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is. 12 Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak! 13 Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal. 14 Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak! 15 Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre! 16 Mert lábuk gonosz cél után fut, és vérontásra sietnek. 17 De hiába feszítik ki a hálót a repdeső madarak elé. 18 Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját vesztükre ólálkodnak. 19 Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(6) „…megérti a példázatot és a hasonlatot…” (Példabeszédek 1,1-19)
– Gyökössy Endre „Mai példázatok” című könyve történetekben világítja meg egy-egy bibliai szakasz üzenetét. A történetet írja le a szerző, az igehely megjelölése pedig csak a történet címe mellett szerepel, mégis a történet lesz eszközzé, amely mindenben az Ige üzenetét szolgálja.
– A Példabeszédek könyve nagy lehetőségeket nyújt erre az úgynevezett „narratív” igemagyarázati módszerre, hiszen a bibliai könyv műfaja is „példabeszéd”. A Szentírás maga is többnyire történeteken keresztül jelenti ki nekünk az Isten szavát.
– A mai igeszakasz többek között a bölcsességről és az intésről ad tanítást.
*
Tegnap kora délután bejelentés nélkül levelet hoztak nekem, személyesen, és mivel én nem voltam itthon, a munkatársam vette át.
Másnap már kopogtattak a válaszért; de hiába, mert kora reggel már elindultam Budapest felé. Méltatlankodva, mérgesen üzentek nekem, hogy nem reagáltam azonnal.
Na, ezen én is bedühödtem. – Minden „tegnapra” kell?! Ezt az arcátlanságot, hát mindennek van határa! – gondoltam magamban. – Hol van itt az istenfélelemből fakadó szent bölcsesség? Hát ennek így kell működnie? Az egyházban is? Az ember mindent megtesz másokért, éjjel-nappal dolgozva, és mindennel visszaélnek?
Aztán lenyugodva, elszégyelltem magam: hol az én istenfélelmemből fakadó bölcsességem, hogy megkeseredett dühömben így indulatba jöttem? (7) Megintett az Ige, Atyám szava (8). Méltatlan szolga vagyok, bármennyit is dolgozom, csak az teszem, ami a kötelességem (Lukács 17,10).