„Elközelített hozzátok az Isten országa!” Lk 10,1–20
1 Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. 2 Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. 3 Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. 4 Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben ne köszöntsetek senkit! 5 Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! 6 Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, rátok száll vissza. 7 Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra! 8 Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek! 9 Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa. 10 Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: 11 Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy elközelített az Isten országa. 12 Mondom nektek: könnyebb lesz Sodomának azon a napon, mint annak a városnak. 13 Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, rég megtértek volna zsákruhában és hamuban ülve. 14 De Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítéletkor, mint nektek. 15 Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz alászállni! 16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem. 17 Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! 18 Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. 19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. 20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.
Bibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata
Tanítványként feladatunk van: imádság, szolgálat, küldetés; mindenben a békesség eszközei lehetünk. Azzal, hogy imádkozunk munkásokért, Isten országának a terjedését mozdítjuk elő. Azzal, hogy hirdetjük: „Elközelített hozzátok az Isten országa!” (9), jó hírt adunk tovább. Azzal, hogy beszélünk a Gyógyítóról, az igazi orvosról, az ő gyógyításának lehetünk eszközei. Tegyük meg ezeket a dolgokat ma is!
RÉ 396 MRÉ 417
„…a bölcsesség megment…” Példabeszédek 2
1 Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, 2 ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, 3 bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, 4 ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, 5 akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret. 6 Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. 7 A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. 8 Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi. 9 Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út. 10 Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked. 11 Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. 12 Megment a helytelen úttól és az álnokul beszélő embertől; 13 azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak. 14 Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon. 15 Ösvényeik görbék, útjaik hamisak. 16 De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, 17 aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. 18 Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé. 19 Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire. 20 Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire! 21 Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta. 22 De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(16) „…a bölcsesség megment…” (Példabeszédek 2)
– Minden neves kultúrának van bölcsességirodalma. Ezt a mindenki számára ismert „műfajt” és keretet kihasználva fogalmazza meg a Példabeszédek könyve azt az egyetlen kincset, amit Isten népe kapott az ő Urától. A megszokott keret, a bölcsesség emlegetése a régi, de a tartalom teljesen új. Az ismert keret a teljesen új tartalom befogadását segíti elő. Felhasználhatjuk azokat a műfajokat, amelyeket a világ ért, ha Isten Igéjének örömhírét akarjuk továbbadni.
– A bölcsesség Isten ajándéka, nem pedig emberi töprengés, kreativitás és eszmecsere eredménye (6). Ez a bölcsesség Isten kijelentésének, Isten törvényének és az abban megmutatkozó szeretetének ismeretét jelenti, amely üdvösséges rendet teremt a káoszban. Ezt a bölcsességet el lehet kérni Istentől (3–5). Ezt az ismeretet át lehet adni a következő generációnak (1–2). Ez a bölcsesség értelmet és áldott irányt ad az emberi életnek, védelmet biztosít, gyönyörűséggel tölt el, és megment (7–12).
– Isten bölcsessége: az Ő mentő szeretete. Isten Igéjének, kijelentett törvényének szíve az Ő mentő szeretete: Jézus Krisztus. Ez a mentő szeretet megvált a haláltól, és ebben a világban is úton tart, konkrét veszedelmektől óv meg! Ez a mentő szeretet megment az álnok embertől (12–15), az idegen asszonytól (16–19), a helytelen út végén tátongó szakadéktól (20), teljes bukástól; a végső kipusztulástól (20–22).
*
Egy felújított épület az átadás előtt szemre szép. De a vevő nem tudja, mi is van valójában „benne”, illetve mit spóroltak ki belőle; noha ő borsos árat fizet érte.
Vannak olyan helyzetek is, amikor még az üzembe helyezés előtt kiugranak a bajok. Láttam már ilyet is, mégpedig „zsinórban” többet! A gipszkartonos csavarokkal elfúrták a vízvezetéket; még jó, hogy nem áztatott el mindent a víznyomás. Aztán kiderült, hogy nemcsak a vízcsövet fúrták el, hanem az elektromos vezetéket is; hála, hogy egy elektromos zárlat miatt nem égett le a felújított épület. Még mindig nincs vége: harmadszorra az is kiderült, hogy az internet és kábeltelevízió vezetékét is elfúrták a gipszkartonos „szakemberek”: nincs jel.
Lehet visszabontani a kartont: a kész ház újból építési területté lett egy pillanat alatt. A „szakmák” nem figyelnek egymásra: a festő összekeni az asztalos munkáját; meszessé és festékessé lesz az új ablak…
Ilyen helyzetben csak az Úr ad bölcsességet!
Ez a bölcsesség mennyei erő, hogy mégse torpanjunk meg, ne adjuk fel, hanem tegyük meg azt, amit lehet; tegyük jobbá a helyzetet.
Ez a bölcsesség Istentől való értelem, higgadt belátás, amellyel a hívő ember felismeri azt, hogy többnyire gyarló tevékenységet végzünk ezen a világon: tökéletlen emberek fontoskodó és önző kapkodása ez, nyomában ezernyi hibával és bajjal. A bölcs ember nem vár túl sokat a másiktól; nem azért, mert nem szereti a másik embert, hanem mert ismeri saját magát is.
Ez a bölcsesség el is tudja engedni a dolgait; küzdöttem, nem megy, az Úr másként akarta: nem sikerült. A bölcs ember tud elengedni! Nemcsak küzdeni nagy dolog, hanem feladni is! Bizony, kifakadt előttem valaki: – Az összetákolt lakás méregdrága volt, becsaptak, én meg benne ragadtam, tönkrementem miatta. – A bölcs ember tud kétségbeesni, mert meghallotta ebben a nyomorúságban az Úr intését is.
Ez a bölcsesség egy idő után, már csakis az Úrra hagyatkozik, mindent elfogad az Isten kezéből, így teszi a dolgát hűséggel; a mennyei erőt elkérve; teszi, amit lehet, amíg lehet…