„…aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik” Lk 18,9–17
9 Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10 Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13 A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! 14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. 15 Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, 16 Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
Kisgyermekként hisszük, hogy apa és anya tökéletes, mint Isten, aki a legjobb és a leghatalmasabb. Micsoda szülői felelősség ez! Micsoda isteni felhatalmazás! Micsoda kegyelem, hogy mégis azt látjuk, hogy nem vagyunk elegek önmagunkban. Nem az önteltség mámora, hanem a folyamatos hiányérzet vezérel: elég vagyok? „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (13). Jézus válasza: „…aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik” (14).
RÉ 474 MRÉ 428
„Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot.” Példabeszédek 21
1 Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja. 2 Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket. 3 Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot. 4 A gőgös tekintet és a kevély szív a bűnösök mécsese: vétek. 5 A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak, de mindenki, aki elsieti a dolgát, csak ínségbe jut. 6 A hazug nyelvvel szerzett kincs tovaszálló pára és halálos csapda. 7 A bűnösöket elsodorja erőszakosságuk, mert nem akarják teljesíteni a törvényt. 8 Tekervényes a bűnös ember útja, de a tisztának az eljárása egyenes. 9 Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban. 10 A bűnös lelke rosszat kíván, még a barátjára sem néz jóindulattal. 11 Ha bírságot kap a csúfolódó, csak abból ért az együgyű, de ha a bölcset oktatják, ő már abból is okul. 12 Az igaz szemmel tartja a bűnös házát, és a bűnösöket romlásba dönti. 13 Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltására, annak sem válaszolnak majd, amikor ő kiált. 14 A rejtve adott ajándék megenyhíti a haragot, és a titkon eljuttatott adomány a heves indulatot. 15 Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre, de a gonosztevőnek rettegés. 16 Az értelem útjáról letévedő ember az árnyak gyülekezetébe jut majd. 17 Ínségre jut, aki szeret vigadozni, aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg. 18 Váltságdíj lesz az igazért a bűnös, és a becsületesek helyett a hűtlen. 19 Jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal. 20 Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt. 21 Aki igazságra és hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál. 22 Behatol a bölcs a hősök városába, és lerombolja megbízhatónak vélt erődjét. 23 Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól. 24 A kevély gőgösnek csúfolódó a neve, dühében gőgösen viselkedik. 25 A restet megöli vágyakozása, mert a két keze nem akar dolgozni; 26 egész nap csak vágyakozik, az igaz pedig ad, és nem fukarkodik. 27 A bűnösök áldozata utálatos, kivált ha galád dologért hozzák. 28 Aki hazugságot tanúsít, elvész, de aki meggyőződött az ügyről, az mindig beszélhet. 29 Szemtelen képet vág a bűnös ember, a becsületes pedig rendben tartja dolgait. 30 Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az Úrral szemben. 31 Készen áll a ló a csata napján, de az Úr adja a győzelmet.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(3) „Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot.” (Példabeszédek 21)
– Az Isten törvénye szerinti élet alapja a Tízparancsolat és a Nagyparancsolat. Erre épülhet fel minden törvényes rend is. Az igaz és törvényes cselekvés azt jelenti itt, hogy az „Isten félelmében”, az Úr törvényes rendjét mindenki tiszteli, annak engedve, ahhoz igazodva él. Minden embernek tisztességes és nyugodt, javakban is mértékletesen méltó élete lehetne, ha ezt komolyan vennénk. Persze, ez csak hitben élve valósulhat meg, és a hit hatalmához az is hozzátartozik, hogy a mindenki számára méltóságos élet nem jelent egyenlőséget; aki azonban az Úrban él, az hálát ad azért, amije neki van, és nem irigykedik.
– Az Úr törvénye szerinti élet, annak cselekvése fontosabb, mint a „kultuszi áldozat”. Isten irgalmasságot, törvénye cselekvését akarja, és nem képmutató szívvel neki bemutatott istentiszteleti áldozatot, miközben körülöttünk tombol az igazságtalanság, a szegénység és mindenféle nyomorúság. A próféták, közöttük Ézsaiás is, számtalanszor hirdette ekként Isten üzenetét (Ézsaiás 1,10–17). Az istentiszteleti áldozatból csakis igazság, törvényesség, irgalmasság következhet: amely a másik ember számára – mindenekelőtt a körülöttünk élők számára – is biztosítja a tisztességes életet.
– Az Úr törvénye szerinti élet, annak cselekvése fontosabb, mint az „istentiszteleti áldozat”. Egy másik értelme is van ennek az igeversnek. A „gazdagok” látványos áldozata, azaz valakiken való segítése csak „kirakat”. Ha „ezek” hitben és isteni, igaz, törvényes rendben élnének, akkor eleve nem birtokolhatnák a világ összes javainak túlnyomó százalékát, elvéve azokat másoktól, így megfosztva őket a méltó élet lehetőségétől. A világi törvények lehetővé teszik a „törvényes” rablást is. Isten igazságos törvényről beszél. Nem jótékonykodhatok látványosan annak töredékéből, ami nem is az enyém, hanem csak „rám szállt”, vagy éppen „elvehettem” azt… Istené minden javunk! Ha Isten törvénye szerint élnénk, nem lenne szükség ilyenféle áldozatra. A hitben engedelmes élet tisztes jólétet biztosítana mindenkinek; nem valami mesés egyenlőséget; hanem tisztességes életet, amelyben Istent dicsőítjük.
– Jóléti életünkben még a legszegényebb is jobban él, mint a világ nyomorúságos helyein. Hálát adunk ezért? Isten dicsőségére élünk? Istentiszteletünkből igazságos és törvényes élet fakad, vagy csak valamiféle „reklámolt” áldozat? Tökéletesen fogalmaz Isten Igéje: itt mindenki megmagyarázza és elhiszi, hogy neki van igaza. De az Úr mindent lát és tud! Itt mindenki igazolja magát, gazdag és szegény egyaránt, de egyiküknek sincs igaza (2). Az Úr tesz igazzá, az Úr szül újjá! Őnélküle minden marad a halálos régiben!