„...mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.” Lk 18,1–8
1 Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. 2 Így szólt: Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. 3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben! 4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5 mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül. 6 Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! 7 Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? 8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
Isten igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Annyi mindenben küzdünk kitartóan. Helytállunk a családban, a munkahelyünkön, sokféle kihívásban, amiben változást szeretnénk. Ha fontos, képesek vagyunk órákat, napokat, heteket, hónapokat rászánni arra, ami fontos nekünk. Ilyen a tanulás,a család, a karrier vagy az elismerés. Vajon kitartóak vagyunk az imádságban is? Uram, hozzád kiáltok ma is, légy segítségül…
RÉ 475 MRÉ 430
„Az ifjaknak a dísze az erő, az öregek ékessége pedig az ősz haj.” Példabeszédek 20
1 A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog. 2 A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét. 3 Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik. 4 Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit. 5 Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember kimeríti. 6 Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert? 7 Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. 8 Ha a király az ítélőszékben ül, tekintete észrevesz minden rosszat. 9 Ki mondhatja: Tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem? 10 A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr. 11 Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz! 12 A halló fület és a látó szemet egyaránt az Úr alkotta. 13 Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz; tartsd nyitva a szemed, és jóllakhatsz kenyérrel. 14 Rossz! Rossz! – mondja a vevő, de amint elmegy, már dicsekszik. 15 Lehet bőven arany és igazgyöngy, de legdrágább kincs az okosan beszélő száj. 16 Vedd el a ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért! 17 Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája. 18 Tanácskozás során születik a jó terv, és megfontoltság kell a háborúhoz. 19 A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz! 20 Aki apját vagy anyját átkozza, annak mécsese a legnagyobb sötétben alszik ki. 21 Az előre kikövetelt örökségen végül is nem lesz áldás. 22 Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged. 23 Utálja az Úr a kétféle súlyt, és a hamis mérleg nem jó dolog. 24 Az Úr irányítja a férfi lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját? 25 Csapdába esik az, aki könnyelműen tesz fogadalmat, mert azután már hiába bánkódik. 26 A bölcs király leteríti a bűnösöket, és kocsival hajt rájuk. 27 Az ember lelke az Úrtól kapott mécses, egészen átkutatja a test belsejét. 28 Szeretet és hűség őrzi a királyt, és szeretet támogatja trónját. 29 Az ifjak dísze az erő, az öregek ékessége pedig az ősz haj. 30 Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(29) „Az ifjaknak a dísze az erő, az öregek ékessége pedig az ősz haj.” (Példabeszédek 20)
– Az ifjak ékessége az „erő”. Nézem a tízéves unokaöcsémet, meg a nyolcéves kishúgát: gyerekek, szépek, egészségesek, értelmesek; egy másodpercre nem állnak le, minden fontos, érdekes, izgalmas; tele vannak erővel, élettel, bizalommal, várakozással, huncutsággal. Isten ajándéka ez az élettől duzzadó, hamisítatlan reménység, amely valamit megsejtet abból is, amit Isten készített nekünk… Persze, az ifjúkor erejének sok „nyomorúsága” is lehet. A körülöttünk felnövekvő gyerekeket a jóléti társadalom minden földi jóval elhalmozza. Igen, az ember ilyenkor még azt hiheti, hogy övé a világ, az élet, és minden csakis őérte van… Nagy ajándék az ifjúkor szépsége, testi-lelki ereje; de hatalmas kísértések és bukások forrása is lehet: az Úr nélkül (Zsoltárok 119,9). Ez nem csupán egy kötelező magyarázati fordulat részemről, hanem valóságos tapasztalat: százával tudnám sorolni a példákat...
– Az időskor ékessége az „ősz haj”. Negyvennégy és negyvenhat esztendő a különbség köztem és az öcsém gyerekei között. Noha én is, mind a mai napig – kizárólag az Úr kegyelméből – még bírom a „gyűrődést”, mégis egy fél óra alatt lemerítenek ezek a virgonc gyerekek, ahogy körülöttem ténykednek. Ekkor döbbenek rá, hogy megöregedtem. Ez nem valami lírikus megállapítás, hanem tény, azzal a hitbéli felismeréssel, amit a mai igevers hangsúlyoz: ennek a kornak is adott az ékessége. Az ősz haj csak szimbóluma annak, ahogy a hit embere megérik az idő múlásával, és nemcsak beleőszül az életbe, hanem hittel őszül bele abba; vagyis úgy tud benne lenni abban, hogy már tud elengedni, tud nem mindenben benne lenni, tudja a dolgokat „kívülről” és az Úr optikájából is szemlélni.
– Az ifjúkor és az időskor között a híd a múló idő. A gyerekkori emlékek egyre elevenebben mocorognak bennünk. Mondták az egykori öregek: – Hamar letelik az itt kiszabott idő. – Akkor nem értettem. Most már értem. A múló idő zúzódásai pedig (30) az Úr gondoskodó, megváltó kegyelme által (1Mózes 22,14) az üdvösséges haza felé terelnek bennünket, mint az Úr népének tagjait. Az Úr adott nekünk örök királyt, akinek szeretet és hűség támogatja trónját, akinek királysága igaz és örök (28).
– Így a múló idő zúzódásai is csak Őhozzá vittek közelebb bennünket (30), miközben minden Őelőtte történt, ami velünk történt. Az Úr gondoskodó szeretete mentett meg bennünket bortól (1), királyi haragtól (2), gyalázatokba belekeverő perpatvartól (3), kedvetlen restségtől (4), saját gyarló szívünk zavaros és mély vizeitől (5), a megbízhatatlan emberektől (6), hamis súlyoktól (10), halálos rágalmaktól (19)… Felfűzhetjük a mai fejezet szinte minden igeversét, mint az isteni szeretet egy-egy gyöngyszemét, erre a „nyakékre”.