„Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van”. Lk 19,11–27
11 Amikor pedig ezeket hallották, mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. 12 Így szólt tehát: Egy előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza. 13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. 14 Alattvalói azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. 15 Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett. 16 Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert. 17 Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött! 18 Aztán jött a második, és jelentette: Uram, a minád öt minát nyert. 19 Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon! 20 Jött a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem. 21 Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el. 22 Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el? 23 Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg? 24 Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van! 25 Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van! 26 De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagy
Ez a példázat újra emlékeztet bennünket arra, hogy egyrészt Isten feladatot ad a szolgáinak, másrészt számon is kéri az elvégzett munkát. Mindkettő a kegyelem jele. Kegyelem, hogy Isten ránk bízza saját kincsét, és kegyelem, hogy ez a kincs az életünkben gyarapodhat. Ne féljünk hát szolgálni mindazzal – még ha kevés is –, amit Istentől kaptunk.
RÉ 445 MRÉ 434
„Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti.” Példabeszédek 25
1 Ezek is Salamon példabeszédei, amelyeket Ezékiásnak, Júda királyának emberei gyűjtöttek össze: 2 Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják. 3 Az ég magassága, a föld mélysége és a királyok szíve kikutathatatlan. 4 Távolítsd el az ezüstből a salakot: az ötvös edényt készít belőle. 5 Távolítsd el a bűnöst a király elől, és trónját megerősíti az igazság. 6 Ne tetszelegj a király előtt, és az előkelők helyére ne állj, 7 mert jobb, ha azt mondják neked, hogy jöjj előbbre, mint ha megaláznak egy előkelő előtt, akit magad is látsz! 8 Ne állj ki elhamarkodottan, amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a végén, ha ellenfeled megszégyenít? 9 A magad perét pereld ellenfeleddel, de a más titkát ne fedd föl, 10 mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza! 11 Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. 12 Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek. 13 Mint hűsítő hóesés aratás idején, olyan a megbízható követ azoknak, akik küldik, mert felüdíti urai lelkét. 14 Felhő és szél eső nélkül: ilyen az, aki meg nem adott ajándékkal dicsekszik. 15 Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri. 16 Ha mézet találsz, egyél, amennyi jólesik, de túl sokat ne egyél, mert kihányod! 17 Ritkán tedd lábadat felebarátod házába, mert megsokallja, és meggyűlöl. 18 Pöröly, kard és éles nyíl az olyan ember, aki hamisan tanúskodik felebarátja ellen. 19 Mint a rossz fog és a tántorgó láb, olyan lesz a hűtlenek bizakodása a nyomorúság idején. 20 Mint aki leveti ruháját hideg időben, vagy mint aki ecetet kever lúggal, olyan az, aki a rosszkedvű ember előtt dalol. 21 Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, 22 mert parazsat gyűjtesz a fejére, az Úr pedig visszafizeti, amit adtál. 23 Az északi szél esőt szül, a suttogó nyelv pedig haragos arcot. 24 Jobb a háztető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban. 25 Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír. 26 Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a bűnös előtt meginog. 27 Sok mézet enni nem jó, és a nehéz dolgokat kutatni nehéz. 28 Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti.” (Példabeszédek 25)
– Új egység ez a Példabeszédek könyvében, a 25–29. fejezetek szakasza, amelyeket a felirat szerint Ezékiásnak, Júda királyának idején gyűjtöttek össze, a Kr. e. 8. század végén. Nyomorúságos időszak ez Isten népének életében. Az asszírok már fogságba hurcolták az északi országrészt (Kr. e. 722), és fenyegetik a déli országrészt, benne Jeruzsálemet is. Ezékiás király az Úrhoz fordult népe és a maga nyomorúságában (2Királyok 19,1).
– A nyomorúság, Isten népe számára olyan ítélet, amelyben Isten kegyelme felragyog. Isten soha nem engedi el népe, benne az egyes hívő ember kezét, még a hűtlen népére kiszabott, jogos büntetésben sem. Sokakban a nyomorúság megkeményíti a szívet. Isten népe számára a nyomorúság hitébresztő, hiterősítő.
– Javunkra lesz a nyomorúság (Ézsaiás 38,17). Ennek részleteit emeljük most ki, a mai igeszakaszból. Kikutathatatlan az Isten, mert Ő a dolgokat elrejti (2). Hiába akarjuk „királyként” kikutatni azokat; végül csakis az Úr kegyelmére való ráhagyatkozás marad nekünk. Ezékiás is megtanulta ezt betegsége során (2Királyok 19,1). Elég belekapaszkodnunk abba, amit Isten kijelentett nekünk (5Mózes 29,28). Elég megragadnunk a kijelentés lényegét: a feltámadott Jézus Krisztus üdvözítő evangéliumát. Minden nyomorúságban ehhez segíti Isten, az Ő népét. Aki pedig ráhagyatkozik az Úrra, annak ajtók nyílnak meg, nem sejtett titkok tárulnak fel, a mélységek fölött is magasságok… (János 13,7) Isten hívő népe ugyanis árnyaltan lát, más titkait tiszteli (9), nem tárja fel, látja a mélységeket, de a szakadék fölötti hídon áll.