„Adjátok meg… Istennek, ami Istené!” Lk 20,20–26
20 Ezután szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust egy kérdéssel tőrbe csalják, és átadhassák a hatóságnak és a helytartói hatalomnak. 21 Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. 22 Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 23 Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk: 24 Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők ezt felelték: A császáré. 25 Ő pedig így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! 26 Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.
Bibliaolvasó Kalauz – Végh Miklós igemagyarázata
„Adjátok meg… Istennek, ami Istené!” (25). Gyakran tévedünk el életünk értékei és feladatai között. Kire szánjam az időmet, forrásaimat? Melyik kötelességem, feladatom, kapcsolatom a fontosabb? Ha életünk közepét odaadjuk annak, akit illet, akkor ő rendezi el maga körül a többit, és mutatja meg, hogy kinek mivel tartozunk. A szívedet – az irányító központot – átadtad már Jézusnak? Engeded, hogy a kezében tartsa?
RÉ 173 MRÉ 157
„…a mulandó emberek ügyéért!” Példabeszédek 31
1 Lemúél masszái király beszéde, amelyre anyja tanította. 2 Mit mondjak, fiam, méhemnek gyermeke, akiért fogadalmat tettem? 3 Ne vesztegesd erődet nőkre, ne járj azokhoz, akik királyokat rontanak meg! 4 Lemúél! Nem illik a királyokhoz a borivás, nem illik az a királyokhoz, sem a fejedelmekhez a részegeskedés. 5 Mert ha iszik, elfeledkezik a rendeletekről, és helytelenül ítélkezik a nincstelenek ügyében. 6 Adjatok részegítő italt a veszendőnek, és bort az elkeseredett embernek. 7 Igyék, hogy megfeledkezzék szegénységéről, és ne gondoljon tovább nyomorúságára. 8 Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért! 9 Nyisd meg szádat, ítélkezz igazságosan, juttasd igazához a nincstelent és a szegényt! 10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. 11 Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. 12 Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. 13 Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. 14 Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt. 15 Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak. 16 Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít. 17 Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. 18 Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese. 19 Ügyesen kezeli a rokkát, tenyerében tartja az orsót. 20 Tenyerét megnyitja a nincstelen előtt, kezét nyújtja a szegénynek. 21 Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött. 22 Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete. 23 Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt. 24 Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak. 25 Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. 26 Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. 27 Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. 28 Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: 29 Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! 30 Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó. 31 Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(8) „…a mulandó emberek ügyéért!” (Példabeszédek 31)
– Lemúél királyról nem sokat tudunk; a feliratból is csak annyit, hogy masszái uralkodó volt (1). A „Masszá” név arab törzsre utal: Masszá Izmáel egyik fiának neve (1Mózes 25,14). A szakasz arám nyelvi elemei is arra engednek következtetni, hogy a zsidó bölcsességirodalmon kívüli hagyományanyaggal van dolgunk. Éppen ebben van igeszakaszunk első üzenete: Isten kezdettől fogva (1Mózes 12,3) az egész emberiséget tartotta és tartja szem előtt: teremtő, gondviselő és megváltó munkájában egyaránt. Más népek gondolatai is lehetnek olyan ihletettek, hogy azokban az egyetlen Úr szava szólal meg. Lemúél királyt itt nem az apja, hanem az anyja tanítja, aki fogadalmat tett gyermeke kapcsán, mint Anna Sámuel kapcsán (2). Lám ez is az egyetemesebb gondolkodás része, a nemeket illetően is. Isten gondolata sokkal több, mint amit mi abból rendszereinkben birtokolhatunk.
– A tanácsok megszívlelendők, egy uralkodó számára különösen: a tiszta és józan élet teszi lehetővé azt, hogy a rábízottakra felelősen gondot viseljen, mint egy Istennek kedves uralkodó (3–5). Az ilyen király, országa nyomorultjait különösképpen számon tartja: szegényeit, igazságtalanul kisemmizett „némáit”, haldoklóit. Ez utóbbinál fontos sort olvasunk: az elkeseredett és szenvedő ember fájdalmai csillapítani kell. Ma újra meg kell tanulnunk a krisztusi szeretetszolgálat nem kirakatos, de önzetlen, részvéttel teli cselekedeteit. Valóban: ebben a világban ez a leghitelesebb követése Krisztusnak. Ehhez nem kell elmenni Afrikáig; ott él melletted a te szegényed, kisemmizett némád, elkeseredett szenvedőd és haldoklód…
– Az Istennek kedves uralkodó különösképpen odafigyel a mulandó ember ügyére (8). Evangéliumi ez a sor. Mi ugyanis legfeljebb – részvéttel teli szeretettel – fájdalmat tudunk csillapítani. Nagy dolog, ha ezt tesszük, és nem lettünk még teljesen közömbössé! Isten az a „király”, aki Jézus Krisztusban nemcsak odafigyel a mulandó ember ügyére; hanem megváltó szeretetével, halálával és feltámadásával úrrá lesz az elmúláson: örök élettel ajándékoz meg minket!