„…az egész vagyonát” Lk 21,1–4
1 Amikor Jézus feltekintett, látta, amint a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe dobják. 2 Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, 3 és így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 4 Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát.
Bibliaolvasó Kalauz – Végh Miklós igemagyarázata
„…az egész vagyonát” (4). Aki a feleslegéből ad, jótékonykodik; aki mindenét adja, Istent imádja. Az özvegyasszony Istenben bízik, tőle várja a gondoskodást, mindenestül Isten tulajdonának tudja magát, ezért nem a maradékot adja, hanem mindenét Isten kezébe teszi, hogy Isten rendelkezzen vele. Adakozásod, szolgálatod, életed milyen szemléletről beszél? Jótékonykodsz, vagy imádod Istent? Bízol benne, hogy holnap is gondoskodik rólad?
RÉ 138 MRÉ 138
„Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” Józsué 3
1 Józsué másnap korán reggel fölkelt, útnak indultak Sittímből, és eljutottak a Jordánhoz – ő meg Izráel fiai mindnyájan. Ott táboroztak, mielőtt átkeltek volna. 2 Három nap múlva végigmentek az elöljárók a táboron, 3 és megparancsolták a népnek: Ha látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Isteneteknek, az Úrnak szövetségládáját, akkor kerekedjetek föl ti is, és menjetek utána! 4 De maradjon mintegy kétezer könyök távolság köztetek és közte; ne menjetek túl közel hozzá! Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton. 5 Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr. 6 A papoknak pedig ezt mondta Józsué: Emeljétek föl a szövetség ládáját, és vonuljatok a nép előtt! Fölemelték tehát a szövetség ládáját, és mentek a nép előtt. 7 Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: A mai naptól kezdve naggyá teszlek téged egész Izráel szemében, hadd tudják meg, hogy veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. 8 Parancsold meg azért a szövetség ládáját vivő papoknak: Amikor odaértek a Jordán vizéhez, álljatok bele a Jordánba! 9 Azután ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Jöjjetek ide, és hallgassátok meg Isteneteknek, az Úrnak beszédét! 10 Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek – mondta Józsué –, és hogy ő valóban elűzi előletek a kánaániakat, a hettitákat, a hivvieket, a perizzieket, a girgásiakat, az emóriakat és a jebúsziakat: 11 íme, az egész föld Urának a szövetségládája átmegy előttetek a Jordánon! 12 Most tehát válasszatok ki tizenkét férfit Izráel törzseiből, törzsenként egyet-egyet. 13 És mihelyt a Jordán vizét érinti a papok lába, akik az Úrnak, az egész föld Urának a ládáját viszik, a Jordán vize kettéválik, a felülről lefelé folyó víz pedig megáll, akár egy gát. 14 Akkor fölkerekedett sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon. A papok vitték a szövetség ládáját a nép előtt. 15 A Jordán medre pedig aratás idején mindvégig egészen tele volt. Amint a ládát vivők megérkeztek a Jordánhoz, és a ládát vivő papok lába a folyó szélén beleért a vízbe, 16 egyszerre csak megállt a fölülről lefelé folyó víz, feltornyosult egy nagy szakaszon, akár egy gát, Ádámnál, annál a városnál, amely Cáretán mellett volt, az Arábá-tenger, azaz a Sós-tenger felé folyó víz pedig teljesen különvált. Így kelt át a nép Jerikóval szemben. 17 Az Úr szövetségládáját vivő papok ott álltak szilárdan a Jordán száraz medrében. Egész Izráel átkelt, és mindaddig száraz volt a folyómeder, amíg az egész nép mindenestül át nem kelt a Jordánon.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(4) „Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek…” (Józsué 3)
– Az Úr vezet, előttünk jár. A feltámadott Úr a tanítványok előtt járt (Máté 28,7). Sok a járatlan út. Noha mi szeretnénk mindent előre modellezni, kiszámolni, az ismeretlen utak kapcsán is; de váratlan körülmények ezrei veszélyeztetik a tervet. Áldott az Isten, hogy annyi tehetséges emberrel, valamint újabb és újabb ismeretekkel áld meg bennünket, amelyek lehetővé teszik az út hozzávetőleges kimenetelének tudakozását. De elég egy hajszálnyi módosulás, és borulhat minden. Arról most nem is beszélek, hogy egy pillanat alatt felborulhat az egész életünk. Valaki csak egy rutin vizsgálatra ment el, és kiderült, hogy fél éve van vissza, emberi számítás szerint. Egy másik valaki műtétre készült; az altató orvosa gerinc-érzéstelenítést javasolt, a kisebb kockázatok miatt; de mindjárt hozzátette, ennek is van kockázata, mint mindennek, még az otthoni küszöbnek is.
– Isten népe ott áll az Ígéret Földjének határán, a Jordán folyónál: ismeretlen az út, ismeretlen az ország, ismeretlenek az ott élők; noha kikémlelték előtte a majdani földet, és most is áldott rendben készülődnek (1–3). Mégis, minden okos, szorgalmas, odaadó emberi készülődés ellenére egyetlen reménységük van csupán: Istenük előttük jár; vezeti, segíti, megáldja őket. Egyetlen reménységük az, hogy velük van az Úr! (4)
– Isten serege nem merészkedhet közel az Úrhoz, de kellően szent távolságban követhetik az Úr ládáját (3–4). Isten közelségének áldása szent, méltóságteljes távolságtartásban tapasztalható meg. Isten baráttá lett a Jézus Krisztusban (János 15,14); de Ővele nem „bratyizhatunk”.
– Isten vezetése mindig olyan konkrét jelekben, eseményekben mutatkozik meg, mint amilyen látható a „szent láda” volt akkoriban. Isten legkonkrétabb vezetése mindig az Ő Igéje, amelynek forrása a Szentírás. Ne várjon konkrét jelet az Úrtól az a nép, aki nem figyel imádságos rendszerességgel az Isten Igéjére.
– Az isteni vezetés konkrétságában rend van: elől mennek a papok az Úr jelenlétét kifejező ládával (5–6); majd utánuk haladt a tekintéllyel megbízott vezető, Józsué, akit naggyá tett az Úr, népe előtt (7–8).
– Az Úr vezetése csodát tesz, a lehetetlen válik lehetségessé (Lukács 1,37; 18,27): kettévált a Jordán folyó (15–17). Ennél csak egy nagyobb isteni csoda létezik: az, amikor nem nyílik látható út; és mégis megmarad az Úrba vetett hit és reménység. Hiszen Jézus Krisztus feltámadott, örök utat nyitott nekünk az úttalanságban.