„A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust.” Lk 22,1–6
1 Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek. 2 A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől. 3 A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek. 4 Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre. 5 Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. 6 Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
A titkolózásba burkolt félelem (2.6) és nyereségvágy sok sátáni terv táptalaja (3–5). Figyeljünk nagyon, mert az ezen a talajon burjánzó leleményesség nemcsak a kovásztalan kenyerek (1), hanem a feltámadás ünnepét is meglophatja! Ne annak a módját keressük, hogyan iktathatjuk ki az életünkből (2) és hogyan szolgáltathatjuk ki (4) az Urat, hanem annak az útját, hogyan engedhetünk neki egyre nagyobb teret, és hogyan szolgálhatjuk őt.
RÉ 337 MRÉ 223
„Megkívántam…” Józsué 7
1 De Izráel fiai hűtlenül bántak a kiirtásra rendelt dolgokkal, mert a Júda törzséből való Ákán, Karmí fia, Zabdí unokája, Zerah dédunokája elvett a kiirtandó dolgokból. Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel fiai ellen. 2 Józsué ugyanis néhány férfit küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől keletre, és azt mondta nekik: Menjetek, és nézzetek körül azon a földön! A férfiak elmentek, és kikémlelték Ajt. 3 Amikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne vonuljon föl az egész nép. Csak két- vagy háromezer ember vonuljon föl, azok is megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok. 4 Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak az ajbeliek elől. 5 Megöltek közülük az ajbeliek mintegy harminchat embert, üldözték őket a kaputól egészen Sebárimig, és megverték őket a lejtőn. Ekkor valósággal megdermedt a nép szíve, és elvesztette minden bátorságát. 6 Józsué pedig megszaggatta ruháját, arccal a földre borult az Úr ládája előtt, és úgy maradt estig Izráel véneivel együtt. A fejükre port hintettek. 7 Akkor ezt mondta Józsué: Jaj, Uram, Uram! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy elpusztítsanak? Bárcsak úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk! 8 Ó, Uram! Mit mondjak most, hogy Izráel máris megfutamodott ellenségei elől? 9 Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, akkor körülfognak bennünket, és még a nevünket is kiirtják a földről. Mit teszel akkor a te nagy nevedért? 10 Az Úr azt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért fekszel ott, arccal a földre borulva? 11 Vétkezett Izráel, megszegték szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtásra szánt dolgokból, ellopták, és titokban a holmijuk közé tették. 12 Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben, és azért futamodtak meg ellenségeik elől, mert utolérte őket az átok. Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtanivalót! 13 Kelj föl, szenteld meg a népet, és ezt mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra! Mert így szól az Úr, Izráel Istene: Kiirtanivaló van közötted, Izráel! Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok magatok közül a kiirtanivalót. 14 Jöjjetek ide reggel törzsenként. Abból a törzsből, amelyet sorsvetés útján megjelöl az Úr, jöjjenek ide a nemzetségek. Abból a nemzetségből, amelyet megjelöl az Úr, jöjjenek ide a családok. Abból a családból, amelyet megjelöl az Úr, jöjjenek ide a férfiak. 15 Akit azután kiirtandónak jelöl ki, azt meg kell égetni mindenével együtt, mert megszegte az Úr szövetségét, és gyalázatos dolgot követett el Izráelben. 16 Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. 17 Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a családfőket, és a sorsvetés Zabdít jelölte meg. 18 Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmí fiát, Zabdí unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. 19 Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem! 20 Ákán így válaszolt Józsuénak: Valóban én voltam az, aki vétkezett az Úr, Izráel Istene ellen, mert a következőt tettem: 21 megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van. 22 Ekkor Józsué követeket küldött, akik elfutottak a sátorba. És csakugyan el volt ásva mindez a sátrában, és az ezüst is alatta volt. 23 Előhozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izráel fiaihoz, és odatették az Úr színe elé. 24 Józsué pedig fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, marháit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét. Vele volt egész Izráel, és elvitték őket az Ákór-völgybe. 25 Ott ezt mondta Józsué: Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa az Úr ezt a szerencsétlenséget most rád! És megkövezte őket egész Izráel, majd elégették őket. Így kövezték meg őket. 26 Azután nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig megvan. Ekkor megszűnt az Úr izzó haragja. Ezért nevezik azt a helyet Ákór-völgynek mind a mai napig.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(21) „Megkívántam…” (Józsué 7)
– Isten megáldja népét, és győzelemre segíti őket, ha azok engedelmeskednek parancsainak. De Isten azonnal visszavonja áldását népéről, ha azok engedetlenné lesznek Ővele. Elég egyetlen botlás, vagy egy valaki bűne, és máris az egész nép bűnhődik miatta. Amikor Ákán elvesz a jerikói kincsekből, amelyeket Isten parancsa szerint, teljesen meg kellett volna semmisíteni, akkor Isten az egész népről leveszi a győzelemre segítő áldását. Aj városa előtt maroknyi sereg verte meg őket (1–7). Józsué leborulva imádkozott (8–9), könyörgő szívvel tudakolta a baj okát (10–12), majd sorsvetéssel rátaláltak az engedetlen Ákánra (13–19), akit bűnvallása után, családjával együtt agyonköveztek az Ákór völgyében, tetemüket elégették és hatalmas kőrakást emeltek a hamvak fölé (20–26).
– Jézus Krisztusban Isten áldása azóta kiteljesedett, és más értelmet nyert. Isten áldása nélkülözhetetlen, de az nem feltétlenül látható győzelmek sorában ölt testet, hiszen a feltámadott Jézus Krisztusban a végső győzelem már a miénk. Isten hívő népe tud szolgálni, alul maradni, „nem győzni” is… Isten áldása és az engedelmes élet most fordítva kapcsolódik egymáshoz, mint akkor: a megnyert, krisztusi áldásból, az üdvösség öröméből következik a hívő, engedelmes élet; és nem az engedelmes élet érdemli ki az áldásokat. A mi engedelmességünk, ebben a világban mindig töredékes, de Isten Lelke által egyre szilárdabb. Isten áldott népe ma is komolyan veszi az Isten által megítélt bűnt, azt nem tűri meg maga körül (12), mert az képmutató élethez vezetne. Isten kegyelme megbocsátja a bűnt, de ugyanakkor mennyei erőt ad arra, hogy kísértéseinkben megálljunk. „Szegény Ákán”: kísértésbe esett, megtetszett neki valami, megkívánta és elvette. Ezután, hiába vallotta meg bűnét, kínhalállal irtották ki őt, családjával együtt (20–26). Nem volt irgalom! Ma van irgalom, bocsánat, könyörület a Jézus Krisztusban. Még a halál és a gonosz hatalmával szemben is győzelem adatik nekünk. Isten az Ákor völgyét a reménység kapujává tette (Hóseás 2,17). Ezzel a kegyelemmel azonban nem lehet visszaélni!
– Mennyi mindent megkívánunk! Mennyi mindent el is veszünk ezekből: felvállaltan, titkon, vagy gondolatban (Máté 5,28). Ebben a nagy szabadságban még a bűnvallást is hanyagoljuk, mert nekünk minden „jó” kijár. Isten népe is „nagy szabadságban” él… De hitünk és életünk kiüresedett, az Ákor völgyében élünk, nincs rajtunk az Úr áldása. Itt az ideje, hogy megolvadjon a szívünk az Úr előtt (5), rádöbbenve helyzetünk halálos tarthatatlanságára.