„Kora reggel az egész nép hozzásietett, hogy hallgassa őt a templomban.” Lk 21,29–38
29 Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! 30 Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. 31 Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. 32 Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. 33 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. 34 Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35 mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36 Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt. 37 Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott töltötte az éjszakákat. 38 Kora reggel az egész nép hozzásietett, hogy hallgassa őt a templomban.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
„Isten országa” és annak közelsége (31–32) emberfeletti erőt adott a szenvedés útján haladó Jézusnak – és óriási erőt adhat a minket elnyelni kész (34–36) világban nekünk is. Ebben jelent segítséget, ha az Úr felszabadító közeledésének a jeleit észleljük a szemünk előtt kibontakozó természetben (29–31) és Krisztus szavának hallgatásában (37–38) is.
RÉ 335 MRÉ 222
„…hozzátok ki onnan őt és minden hozzátartozóját…” Józsué 6,22–27
22 A két férfinak pedig, akik kikémlelték azt a földet, ezt mondta Józsué: Menjetek be annak a parázna nőnek a házába, és hozzátok ki onnan őt és minden hozzátartozóját, ahogyan megesküdtetek neki! 23 Bementek tehát az ifjú kémek, és kihozták Ráhábot, apját, anyját, testvéreit és minden hozzátartozóját. Kihozták egész nemzetségét, és elhelyezték őket Izráel táborán kívül. 24 A várost pedig mindenestül fölperzselték. Csak az ezüstöt és az aranyat meg a réz- és vastárgyakat tették az Úr házának a kincstárába. 25 A parázna Ráhábot, apja háza népét és minden hozzátartozóját azonban életben hagyta Józsué. Letelepedett Izráelben, és ott él mind a mai napig, mert elrejtette a követeket, akiket Jerikóba küldött kémkedni Józsué. 26 Abban az időben mondta ezt az átkot Józsué: Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit! 27 Az Úr Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész országban.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(22) „…hozzátok ki onnan őt és minden hozzátartozóját…” (Józsué 6,22–27)
Merjük ezt a nehéz szakaszt, a JÉZUS KRISZTUSRA TEKINTVE ÉRTELMEZNI, mint ahogy azt az egyházatyák magyarázták.
– 1. Istenünk kihoz bennünket a halálos veszedelemből, minden gyarlóságunk ellenére; szeretteinkkel együtt (22–23; 25). Ezt cselekedte velünk Isten, a Jézus Krisztusban; túllépve saját népe határait. Őnélküle azonban halálban vagyunk és kárt vall az életünk.
Amikor kihoztak bennünket a laktanyából, amikor leszereltünk a katonaságtól, akkor értettem meg először valamit igazán abból, hogy mit jelent, amikor az Úr „kihoz” bennünket… Kellet az a katonaság! Alázattal, rendet és fegyelmet tanulva jobban örülhettünk a szabadságnak és hasznosabban élhettünk azzal. Kellett a próbatétel, hogy leszerelve, fiatalként még telve reménységgel és „határtalansággal”, mégis tudjuk a határokat.
Az Úr kihozta a parázna, méltatlan, sajátjait eláruló Ráhábot és háza népét a bajból. Az Úr kihozza népét a szolgaságból, a próbatételekből. Az Úr kihoz a bűnből, a betegségből, a halálból, a gonosz hatalmából. Istenünk szabadító Úr, a Jézus Krisztusban.
– 2. Isten felperzseli a régit, mint Jerikót, hogy teljesen új jöjjön létre (2Korinthus 5,17). Jézus Krisztus nélkül „kardélre hányjuk” egymást. Ennek manapság sokféle, „kifinomult” formája van; de az „eredmény” ugyanaz. Jézus Krisztus nélkül avulás, pusztulás az ember állapota, vallástól és kultúrától függetlenül. Jézus Krisztus nélkül bántjuk és pusztítjuk egymást. Most ez rombolja le a másikét, holnap meg fordul a kocka. Isten, a feltámadott Jézus Krisztusban megmutatta, hogy Ő életet akar. A régi „kardozásnak” vége! Őbenne vége! Aki mégis kardot ragad, az ítélet alatt van (24).
– 3. Isten leveszi rólunk az átkot, és megáld bennünket, hogy áldássá legyünk, a népek számára, a mai jerikóiak számára is! Ő nem számít fel nekünk vétket, Jézus Krisztus érdeméért (2Korinthus 5,19). Olyan ez, mint amikor fáradtan valamiért megbántom a Feleségemet, akit a legjobban szeretek. Majd bocsánatot kérve tőle, ő csak ennyit mond: – Nem számít! – és megölel. Jézus Krisztus nélkül azonban maradunk a hiábavalóság átka alatt. Rossz így élni! Isten azonban üdvösségesen jót készített nekünk, mindennél jobbat (Filippi 1,23). Isten nem Jerikó romjaira, nem a népek pusztulására, nem életünk széthullására építi fel az újat, hanem saját Fiában megmutatott szeretetére, mint örök és szilárd alapra (26). Az Úr örök szeretete mindenkor velünk van (27).