„…meghajtom térdemet az Atya előtt…” Ef 3,14–21
14 Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, 15 akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: 16 adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; 17 hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva 18 képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; 19 és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. 20 Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: 21 azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.
Bibliaolvasó Kalauz - Pap Ferenc igemagyarázata
„…meghajtom térdemet az Atya előtt…” (14). A térdhajtás kifejezi a teremtett ember hódolatát, önátadását, a szolga tiszteletét, vala-mint rámutat a hatalmas Úristenre. Több valódi térdhajtásra és több őszinte hódolatra, hálaadásra lenne szükségünk. Ma se feledjük, hogy minden kérésünket, könyörgésünket, gondunkat megadással és hálaadással vigyük Istenünk elé, aki sokkal bőségesebben ajándékoz meg bennünket, mint ahogyan azt mi elgondoljuk. Ezt azonban csak a térdhajtás alázata által vehetjük észre igazán.
RÉ 295 MRÉ 385
„Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekünk?” Józsué 17
1 Manassé törzsének is jutott kisorsolt rész; ő volt ugyanis József elsőszülöttje. Mákírnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának jutott Gileád és Básán, mert harcos ember volt. 2 Manassé többi fiának is jutott örökség, nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semída fiainak. Ezek József fiának, Manassénak a férfi leszármazottai nemzetségenként. 3 De Celofhádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, Mákír unokája és így Manassé dédunokája volt, nem voltak fiai, csak leányai. Leányainak neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá volt. 4 Ezek odamentek Eleázár paphoz meg Józsuéhoz, Nún fiához meg a fejedelmekhez, és ezt mondták: Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy testvéreink között nekünk is adjon örökséget. Adott is nekik örökséget az Úr parancsa szerint apjuk testvérei között. 5 Így esett Manasséra tíz rész a Jordánon túl levő Gileád és Básán földjén kívül. 6 Mert Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett. 7 Manassé határa Ásértól Mikmetát felé húzódik, ami Sikemmel átellenben fekszik, azután dél felé fordul a határ Én-Tappúah lakói felé. 8 Tappúah földje Manassénak jutott, de maga Tappúah, Manassé határán, Efraim fiaié lett. 9 Azután lefelé megy a határ a Káná-patak felé a pataktól délre. Ezek a városok Efraimnak jutottak, bár Manassé városai között voltak. Manassé határa a pataktól északra volt, és a tengernél végződött. 10 A déli rész Efraimé, az északi rész Manasséé lett, határa pedig a tenger. Északon Ásér a szomszédja, keleten pedig Issakár. 11 Manassénak jutott Issakár és Ásér területén Bét-Seán a falvaival együtt, Jibleám a falvaival, Dór lakosai falvaikkal együtt, Én-Dór lakosai falvaikkal együtt, Taanak lakosai falvaikkal együtt, Megiddó lakosai falvaikkal és a három dombvonulattal együtt. 12 De magukat a városokat nem tudták birtokba venni Manassé fiai, a kánaániaknak így sikerült ott maradniuk azon a földön. 13 Amikor megerősödtek Izráel fiai, kényszermunkára fogták a kánaániakat, kiűzni azonban nem tudták őket. 14 De József fiai így beszéltek Józsuéval: Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekünk? Hiszen nagy a mi népünk, mert mindeddig megáldott bennünket az Úr. 15 Józsué azt felelte nekik: Ha olyan nagy a ti népetek, menjetek föl az erdőségbe, és irtsatok abból magatoknak a perizziek és a refáiak földjén, ha szűk nektek Efraim hegyvidéke! 16 Erre azt mondták József fiai: Ez a hegyvidék nem elég nekünk, viszont a síkságon lakó kánaániaknak mind vas harci kocsijaik vannak: Bét-Seánban és falvaiban is, meg Jezréel síkságán is. 17 Józsué azonban azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagy a ti népetek, és az erőtök is nagy! Nemcsak ez az egy kisorsolt rész jut tehát majd nektek, 18 hanem egy egész hegyvidék lesz majd a tiétek! Ahol erdőség van, irtsátok ki, és így a tietek lesz az egész. Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak, és erősek is.
Az Ige mellett - Steinbach József igemagyarázata
(14) „Miért csak egy sorsvetésnyi örökséget és egy kimért részt adtál nekünk?” (Józsué 17)
– Lám, soha semmi nem elég! Még akkor sem, ha többet kaptunk, mint mások. Ezt a legnyomorúságosabban „a pénzek elosztásánál” tapasztaljuk. Valójában minden területen, bármivel kapcsolatban képesek vagyunk elégedetlenkedni, irigykedni, pedig inkább hálát kellene adnunk: „…mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thesszalonika 5,18)
– József fiai, Efraim és Manassé, a leggazdagabb területen, a legnagyobb területeket kapták az Ígéret Földjén; Manassé törzse még a Jordánon túli területekből is kapott (1–2). Mégis azzal a panasszal álltak elő, hogy népességükhöz képest ez túl kicsi nekik (14–18).
– Igen, pont ez a lényeg: mihez képest kicsi vagy nagy valami? Mihez viszonyítunk? Csak abból indulhatunk ki, hogy minden kegyelem, és minden az Isten ajándéka az életünkben, aki nem a bűneink szerint bánt velünk. Minden hálaadás csak ebből a bizonyosságból fakadhat. Enélkül pedig bármink van, soha nem lesz elég. Bizony, nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel (1Timóteus 6,6).
– Sok más, fontos üzenet is rejtőzik még ebben a szakaszban, csak utalhatunk ezekre. – Celofhádnak, Manassé ükunokájának nem volt fia, „csak” öt lánya (3–6). Ezek, az Úr törvénye szerint részesedtek Manassé örökségéből (4Mózes 27,1–11). Az Úr kezdettől fogva megáldotta a nőket, gondoskodó szeretettel vette körül őket, ahogy ezt Jézus Krisztus életében és szolgálatában is láttuk (Lukács 23,27). – Manassé törzse sem foglalt el minden várost, amit az Úr nekik adott, hanem Efraimhoz hasonlóan, a kényelmesebb és „kifizetődőbb” utat választotta, amikor csak adófizetőivé tette azokat. Nehéz, nagyon nehéz kérdések ezek. Az Isten országának kiteljesedésében, hála az Úrnak, ez már nem lesz kérdés, és a gyarló emberi eszközöket is eltörli majd az Úr. Itt, ebben a világban azonban egy biztos: ha az Úr valamit nekünk ajándékoz, hogy azzal sáfárkodjunk, és mégsem élünk ajándékaival, akkor hűtlen szolgákká lettünk (11–13). – Józsué azt tanácsolja az elégedetlen Manassé törzsnek, hogy vágják ki a hegyvidéki erdőket… (14–18). Amit az Úrtól kaptunk, azzal még nekünk is dolgozni kell. De, ami akkor, egy kis területre vonatkozóan, igei tanács volt, az ma már engedetlenségünk jelévé lett. Ma már „kivágtunk mindent”; belaktuk a földet