„…éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok…” Ef 4,1–16
1 Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, 2 teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, 3 igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. 4 Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: 5 egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, 6 egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben. 7 A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. 8 Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek." 9 Az pedig, hogy „felment", mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. 10 Aki leszállt, az „fel is ment", feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. 11 És ő „adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, 12 hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, 13 míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, 14 hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; 15 hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus, 16 akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.
Bibliaolvasó Kalauz - Pap Ferenc igemagyarázata
„…éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok…” (1). Aki az elhívatáshoz méltón él, cselekszik minden élethelyzetben, az elhívó Urat mutatja fel ebben a világban. Elhívásunk része, hogy közösségre, az egyház kötelékébe is meghívást kaptunk. Az egy testben, az egy Lélek által, az egy hit és keresztség közösségében ad-junk hálát testvéreink és saját magunk elhívásáért, és minden igyekezetünkkel azon legyünk, hogy a feltámadott Úrhoz méltó életet éljünk ma is. Ha méltatlanságunk érzése nyomaszt, ne feledjük: „Hű az, aki elhív…” (1Thessz 5,24).
RÉ 486 MRÉ 284
„Meddig késtek még…” Józsué 18
1 Izráel fiainak egész közössége összegyűlt Sílóban. Ott helyezték el a kijelentés sátrát, miután meghódolt előttük az ország. 2 Izráel fiai között ekkor még hátra volt hét olyan törzs, amelyeknek nem osztották ki az örökségét. 3 Akkor ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig késtek még? Miért nem mentek el, és veszitek birtokba azt a földet, amelyet nektek adott atyáitok Istene, az Úr? 4 Hozzatok ide törzsenként három férfit, hogy elküldjem őket. Induljanak el, járják be az országot, készítsenek róla leírást örökségüknek megfelelően, majd jöjjenek vissza hozzám. 5 Azután osszátok fel magatok között hét részre! Júda maradjon meg a maga területén délen, József háza is maradjon meg a maga területén északon. 6 Ti tehát készítsetek leírást arról a földről, a hét birtokrészről, és hozzátok ide hozzám, hogy itt, Istenünknek, az Úrnak színe előtt kisorsoljam azokat közöttetek. 7 De a lévitáknak nincs birtokrésze közöttetek, mert az Úr papi szolgálata az ő örökségük. Gád, Rúben és Manassé törzsének a fele pedig már megkapta a maga örökségét keleten, a Jordánon túl, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik. 8 El is indultak azok a férfiak, és elmentek. Amikor útra keltek, megparancsolta nekik Józsué, hogy készítsenek leírást az országról. Ezt mondta: Menjetek el, járjátok be az országot, és készítsetek róla leírást! Azután térjetek vissza hozzám, és én kisorsolom köztetek itt, Sílóban, az Úr színe előtt. 9 Elmentek tehát a férfiak, bejárták az országot, és egy könyvben leírást készítettek a városokról a hét birtokrész szerint, azután visszamentek Józsuéhoz a sílói táborba. 10 Józsué pedig sorsot vetett nekik Sílóban, az Úr színe előtt, és szétosztotta ott Józsué az országot Izráel fiai között, elkészített felosztásuk szerint. 11 A sorsolás először Benjámin fiainak törzsére, annak nemzetségeire esett. A sorsolásban nekik jutott terület Júda fiai és József fiai közé esett. 12 Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődik, majd fölmegy a határ a jerikói hegyhátra északon; azután a hegyvidéken át megy nyugat felé, és a bét-áveni pusztánál ér véget. 13 Onnan továbbmegy a határ Lúz felé, a lúzi, azaz bételi hegyháttól délre. Azután lemegy a határ Atrót-Addár felé a hegyvidéken, Alsó Bét-Hóróntól délre. 14 Majd elkanyarodik a határ, és a nyugati oldalon dél felé fordul; attól a hegytől délre, amely Bét-Hórónnal szemben van, és Kirjat-Baalnál, azaz Kirjat-Jeárímnál, Júda fiainak a városánál végződik. Ez a nyugati oldal. 15 A déli oldal Kirjat-Jeárím szélénél kezdődik. Elkezdődik a határ nyugaton, és elér a Mé-Neftóah-forráshoz. 16 Innen lemegy a határ annak a hegynek a lábához, amely a Ben-Hinnóm-völggyel átellenben van, a Refáím-völgytől északra. Azután lemegy a Hinnóm-völgybe, a jebúszi hegyhátra dél felé; lemegy a Rógél-forráshoz, 17 majd északnak kanyarodik, és elér Én-Semesig, ahonnan kiér Gelílótig, az Adummím-hágóval szemben, és lemegy a rúbeni Bóhan sziklájáig. 18 Azután átmegy az Arábá-völggyel szemben levő hegyhátra észak felé, és lemegy az Arábá-völgybe. 19 Majd átmegy a határ a Bét-Hoglá-hegyhátra észak felé, és a határ a Sós-tenger északi öblénél végződik, a Jordán déli végénél. Ez a déli határ. 20 A keleti oldalon a Jordán határolja. Ez Benjámin fiainak az öröksége és határaik körös-körül nemzetségeinek megfelelően. 21 Ezek Benjámin fiai törzsének a városai nemzetségeinek megfelelően: Jerikó, Bét-Hoglá és Émek-Kecíc. 22 Bét-Arábá, Cemárajim és Bétel, 23 Avvím, Párá és Ofrá, 24 Kefar-Ammóná, Ofní és Geba. Tizenkét város, falvaival együtt. 25 Gibeón, Rámá és Beérót, 26 Micpe, Kefírá és Mócá, 27 Rekem, Jirpeél és Taralá, 28 Céla, Elef és Jebúsz, azaz Jeruzsálem, továbbá Gibat és Kirjat. Tizennégy város, falvaival együtt. Ez Benjámin fiainak az öröksége nemzetségeiknek megfelelően.
Az Ige mellett - Steinbach József igemagyarázata
(3) „Meddig késtek még…” (Józsué 18)
– Az Ígéret Földjének birtokbavétele nem ment olyan hősiesen és zavartalanul, ahogy a „diadalos” leírások ezt elénk tárják. Isten Igéje erről is szól. Áldott az Úr szava, mindenben színigaz! (Zsoltárok 18,31) Nem tünteti fel diadalnak azt, ami nem az. Egyetlen diadal létezik: Jézus Krisztus győzelme a bűn, a halál, a gonosz felett.
– A birtokba adott városok közül többet nem sikerült elfoglalni, azok csak papíron kerültek „birtokba”, de nem ténylegesen. A papíron kimutatott „statisztika”, és a valóság közötti különbség, mind a mai napig, nagy probléma.
– Hét késlekedő törzs még neki se látott a honfoglalásnak. Talán már elfáradtak, belefáradtak a küzdelembe. Nagy kérdés: mikor lehet elfáradni, mikor megfáradni; vagy Isten hívő népe számára mindegyik tilos? Csak az Úr erejével tarthatunk ki, és akkor, ha az Isten ad mellénk bátorító vezetőt, testvért; olyat, mint Józsué volt a hét csüggedt törzs számára (2–7).
– Józsué biztatta őket, összeíratta az el nem foglalt területeket, majd Isten színe előtt, a sílói szentélyben (1), sorsvetéssel kiosztotta azokat a még lemaradt törzsek között, hét egyenlő részben. Az imádságos sorsvetés nélkülöz minden egyéni érdeket és érzelmet, tényleg az Úr akaratára bízva az eseményeket (8–9).
– Micsoda kegyelem: ezek féltek, elfáradtak, megfáradtak, késlekedtek, és mégis megkapták a részüket! (10) Hányszor félünk, megfáradunk, késlekedünk, nem élünk az Isten drága ajándékaival; és érdemtelenül mégis megkapjuk az örökséget! Csak leborulhatunk ez előtt a kegyelem előtt!