„És látta Isten, hogy ez jó” 1Móz 1,1–25
1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2 A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. 3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. 4 Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. 5 És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap. 6 Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket! 7 Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. 8 Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap. 9 Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld! És úgy történt. 10 Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó. 11 Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. 12 Hajtott tehát a föld növényeket: különféle füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcstermő fákat, amelyeknek magvuk van. És látta Isten, hogy ez jó. 13 Így lett este, és lett reggel: harmadik nap. 14 Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, 15 és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt. 16 Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. 17 Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, 18 és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 19 Így lett este, és lett reggel: negyedik nap. 20 Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt! 21 És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és a különféle madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. 22 Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét; a madarak is sokasodjanak a földön! 23 Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. 24 Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és vadállatokat! És úgy történt. 25 Megalkotta Isten a különféle vadállatokat, a különféle jószágokat és a különféle csúszómászókat. És látta Isten, hogy ez jó.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagy.
„És látta Isten, hogy ez jó” (10). A teremtéstörténet nem tudományos magyarázat, hanem hitvallás. Hitvallás arról, hogy a világ, és benne mi magunk is Isten akaratából lettünk, és ő az, aki akkor is és ma is minden káoszban rendet és világosságot teremthet. Érdemes hozzá fordulni segítségért az összezavarodott világban, mert szavának újjáteremtő ereje van, és amit létrehoz, az jó.
RÉ 248 MRÉ 349
„…fogságba viteltől Krisztusig…” Máté 1,1–17
1 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve. 2 Ábrahám fia volt Izsák, Izsák fia Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei. 3 Júda fia volt a Támártól született Pérec és Zerah, Pérec fia Hecrón, Hecrón fia pedig Rám. 4 Rám fia volt Ammínádáb, Ammínádáb fia Nahsón, Nahsón fia Szalmón. 5 Szalmón fia volt Ráhábtól Bóáz, Bóáz fia Ruthtól Óbéd, Óbéd fia Isai. 6 Isai fia volt Dávid király.Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. 7 Salamon fia volt Roboám, Roboám fia Abijjá, Abijjá fia pedig Ászá. 8 Ászá fia volt Jósáfát, Jósáfát fia Jórám, Jórám fia Uzzijjá. 9 Uzzijjá fia volt Jótám, Jótám fia Áház, Áház fia Ezékiás. 10 Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia Ámón, Ámón fia Jósiás. 11 Jósiás fia pedig Jekonjá és testvérei, a babiloni fogságba vitel idején. 12 A babiloni fogságba vitel után: Jekonjá fia volt Sealtíél, Sealtíél fia Zerubbábel. 13 Zerubbábel fia volt Abíhúd, Abíhúd fia Eljákím, Eljákím fia pedig Azór. 14 Azór fia volt Cádók, Cádók fia Jákín, Jákín fia Elíhúd. 15 Elíhúd fia volt Eleázár, Eleázár fia Mattán, Mattán fia Jákób. 16 Jákób fia volt József, férje annak a Máriának, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek. 17 Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságba viteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(17) „…fogságba viteltől Krisztusig…” (Máté 1,1–17)
KRISZTUSIG!
– Egy fárasztó nap után hazaérni, de aznapi feladatunkat becsülettel elvégezve eljutni hazáig: hála, öröm, remény és megnyugvás. Sok minden történhet ma is, de biztos és áldott úton vagyunk: Krisztusban, Krisztusig.
– Sok név olvasható ebben a nemzetségtáblázatban, egyenként is elidőzhetnénk minden személy kilétén, szerepeltetésének teológiai üzenetén. A lényeg azonban az, hogy Isten ezeket mind arra használta fel, hogy eljöjjön Krisztus, hogy eljussunk Krisztusig. Nem említ minden nevet Máté evangélista, csak az Isten szerető szövetségkötését, az ábrahámit (1Mózes 12,1–5), valamint a dávidit (2Sámuel 7), és ezeknek beteljesedését, a krisztusit, azokon belül háromszor 14 nemzedéket. Máté gyönyörű rendben fogja egybe az áttekinthetetlennek tűnő évszázadok lényegét: Krisztusig.
– Krisztusig! Gyarló életünk fogságától Krisztusig; a betegségtől a gyógyulásig, a bűntől a bocsánatig, a haláltól az életig, a gonosz hatalmától a szabadulásig; az emberileg megoldhatatlantól az Isten hatalmas szeretetéből fakadó megváltásig: ez az evangélium. Ennek dokumentuma Máté evangéliuma. Isten Lelke által ez a dokumentum megelevenedik számunkra, megelevenít minket, mint ahogy a partitúra hangjegyei csodálatos, élő, eleven zenévé állnak össze, és a mennyei világ örömére hangolnak bennünket, amikor azt hallgatjuk.