„Megteremtette Isten az embert a maga képmására…” 1Móz 1,26–31
26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. 27 Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. 28 Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! 29 Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! 30 Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 31 És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagy.
„Megteremtette Isten az embert a maga képmására…” (27). Isten az embert megteremtette, megáldotta és megajándékozta. Így indult az élet, és ez így volt jó. Az engedetlenség azonban mindent elrontott. Az új teremtés, az új lehetőség Krisztusban jelent meg. Amíg az ember a kegyelmet elfogadva Isten világosságában törekszik élni és Krisztus arcának hasonlatosságára igyekszik elváltozni, addig valóban minden jó.
RÉ8MRÉ8
„…a Szentlélektől van.” Máté 1,18–25
18 Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. 19 Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. 20 Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. 21 Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. 22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 23 „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. 24 József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt, 25 de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(20) „…a Szentlélektől van.” (Máté 1,18–25)
A SZENTLÉLEK ÁLDÁSAI.
– A Szentlélektől való Jézus Krisztus születése (18). Nemcsak abban csodálatos értelemben, ahogy Mária áldottan fogant a Szentlélektől (20), hanem Jézus Krisztus születése maga, mint a megváltás isteni szándéka, ezáltal az Isten ígéreteinek beteljesedése is az Úrtól, Isten Lelkétől való (22; Ézsaiás 7,14). Ezáltal nemcsak valljuk, hanem mindenkor tapasztaljuk, életünk utolsó percéig, és azon túl az isteni teljességben, hogy: „Velünk az Isten.” (23)
– A Szentlélektől való az, hogy életünk áldott, értelmes, krisztusi életté lehet (18). Ilyen értelemben, Isten népe áldott állapotban van a Szentlélektől. Nemcsak Mária, hanem József is áldott állapotban volt. Isten Lelkének áldott vezetésével lettek jegyesek (18). A Szentlélek erejével hordozták a próbatételeket (19). A Szentlélek bölcsességével maradhatott higgadt József, hogy a külső provokációk ellenére is, imádsággal végiggondolja helyzetüket (20). A Szentlélek által szerethette József örök hűséggel Máriát, a mindent megmagyarázó és mennyei összefüggésekbe helyező angyali kijelentés előtt is, hiszen József még akkor sem akarta megszégyeníteni és „megköveztetni” Máriát, mint házasságtörőt (19). A Szentlélek végezte el, hogy mindketten engedhessenek az Isten akaratának (20), és szentlelkes buzgósággal szolgálhassák az Urat. Ilyen az áldott élet.
– A Szentlélektől való az angyali kijelentés csodája (20). Ez az Isten Igéjének, kijelentésének csodája. A Szentlélektől való, hogy a halál árnyékának völgyében járva megnyílik az ég (Máté 3,16), és az örökkévaló Úr szabadító irgalma emberi értelmet meghaladó módon magához ölel bennünket, megnyugtat, eligazít, megigazít, megszentel és megvált (21) „…ne félj…” (20)