„…szakított hát a gyümölcséből, és evett” 1Móz 3
1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? 2 Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, 3 csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! 4 A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg! 5 Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. 6 Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. 7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. 8 Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között. 9 De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? 10 Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. 11 Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? 12 Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem. 13 Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem. 14 Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben! 15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. 16 Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. 17 Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! 18 Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! 19 Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! 20 Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. 21 Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. 22 Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen, 23 kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. 24 És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet.
Bibliaolvasó kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
„…szakított hát a gyümölcséből, és evett” (6). Gyakran tévesztik össze a bűnt a gyarlósággal, vagyis az ember, a földi ember életének természetes korlátozottságával. A Biblia más értelemben beszél a bűnről: Az egész elbukott embert meghatározza. Nem azért vagyunk bűnösök, mert vétkeztünk, hanem azért vétkezünk, mert bűnössé lettünk.
RÉ 308 MRÉ 179
„…menekülj…” Máté 2,13–18
13 Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. 14 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. 15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el a fiamat.” 16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott. 17 Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: 18 „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.”
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(13) „…menekülj…” (Máté 2,13–18)
VAN-E MENEKVÉS?
– 1. Heródes haragra lobbant, és hatalomféltésből megöletett minden kétéves és annál fiatalabb gyermeket. Az evangélista tényközlő tárgyilagossággal tárja elénk az eseményeket. Éppen ettől lesz igazán megdöbbentő: mire képes a gonosz által megszállott ember, milyen ez a bűntől megrontott világ. Heródesek mindig voltak és mindig vannak. Mi is Heródessé leszünk, amikor indulatból, féltékenységből pusztítunk, amikor semmi nem szent, amikor semmi nem számít... (16)
– 2. Kegyelem alatt vagyunk, ha megszomorodunk a világ nyomorúságán. Kegyelem alatt vagyunk, ha tudunk sírni (5,4). Kegyelem alatt vagyunk, ha ez a sírás nem lesz hangos és vigasztalan jajgatássá; vagyis, ha nem megkeseredve, hanem reménységgel sírunk, imádkozva sírunk, látva az Úrtól elkészített megoldást, a maradandó vigasztalást (18; Jelenések 21,4).
– 3. Az Úr menekülést készített övéinek, Józsefnek és családjának. Az Úr szabadulást készített népének. Amikor testi szemeinkkel azt látjuk, hogy nincs menekvés, meg ne rettenjünk, hiszen amikor Jézus Krisztus számára nem volt menekvés, Isten éppen akkor mutatta meg, hogy az Ő hatalma legyőzi még a halált is: harmadnapra feltámadott. Ahol nincs menekvés, ahol az emberi lehetőségek véget érnek, ott kezd igazán munkálni az Úr kegyelme. Az ember teste görcsbe rándulhat, az ember megrettenhet; de Isten hatalma még a megrettenésben is velünk van (13–15).