„Az Úr rátekintett Ábelre és áldozatára…” 1Móz 4
1 Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki teherbe esett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az Úrtól! 2 Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő. 3 Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az Úrnak a föld terméséből. 4 Ábel is vitt elsőszülött bárányaiból, azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és áldozatára, 5 de Kainra és áldozatára nem tekintett. Kain emiatt nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. 6 Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? 7 Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta! 8 Ezután azt mondta Kain a testvérének, Ábelnek: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelre, és meggyilkolta. 9 Akkor az Úr megkérdezte Kaintól: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Hát őrzője vagyok én a testvéremnek? 10 De az Úr így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére hozzám kiált a földből! 11 Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred vérét, amelyet kiontottál! 12 Ha a földet műveled, többé ne adja neked termőerejét! Bujdosó és kóborló légy a földön! 13 Ekkor Kain azt mondta az Úrnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. 14 Íme, elűztél ma erről a termékeny vidékről, és el kell rejtőznöm színed elől. Bujdosó és kóborló lettem a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. 15 De az Úr azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az Úr Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál. 16 Ezután elment Kain az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre. 17 És Kain a feleségével hált, aki teherbe esett, és megszülte Énókot. Majd várost épített Kain, és a fiáról Énóknak nevezte el. 18 Énóknak született Írád, Írád nemzette Mehújáélt, Mehújáél nemzette Metúsáélt, és Metúsáél nemzette Lámeket. 19 Lámek két asszonyt vett feleségül: az egyiknek Ádá volt a neve, a másiknak Cillá. 20 Ádá szülte Jábált. Ő lett a sátorlakók és pásztorok ősatyja. 21 Testvérének Júbál volt a neve. Ő lett minden citerás és fuvolás ősatyja. 22 Cillá is szült: Túbalkaint, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsmesterét, továbbá Túbalkain húgát, Naamát. 23 Egyszer ezt mondta Lámek a feleségeinek: Ádá és Cillá, hallgassatok szavamra! Lámek asszonyai, figyeljetek mondásomra! Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. 24 Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért. 25 Ádám újból a feleségével hált. Az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten másik utódot Ábel helyett, akit meggyilkolt Kain. 26 Sétnek is született fia, akit Enósnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét.
Bibliaolvasó kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
Mert nem lehet kétség afelől, hogy melyik áldozat az igazi, a Neki tetsző. A szorgalmas munkáé, a gondoskodó fáradozásé, vagy pedig az, amit a léha semmittevés, a játékos tekergés terem…, dolgozni kell, fáradni kell, gyűjteni kell és így győzni le nyáron már a telet, ami jön” – írja Wass Albert Rézkígyó című művében. De kevés, ha csak ennyit értünk! Mi ezt olvassuk: „Az Úr rátekintett Ábelre és áldozatára…” (4); máshol pedig: „Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Kain…” (Zsid 11,4).
RÉ 36 MRÉ 36
„Názáretinek fogják Őt nevezni.” Máté 2,19–23
19 Heródes halála után, íme, az Úr angyala álomban megjelent Józsefnek Egyiptomban, 20 és ezt mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek. 21 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment. 22 Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik apja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea vidékére ment; 23 és amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják őt nevezni.”
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(23) „Názáretinek fogják Őt nevezni.” (Máté 2,19–23)
AZ ÚR KEZÉBEN…
– 1. Nagy Heródes (Kr. e. 37 – Kr. u. 4) meghalt (19). Meghalnak az e-világon leghatalmasabbak is, meghalunk mindnyájan, és utána meg kell állnunk az Úr színe előtt: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé…”, hogy kiderüljön, vajon Őneki kedvesen éltünk-e? Sok nyomorúságunk van, de ezek között is a legnagyobb, hogy egymás életére törünk (20); vagy nyíltan és rettenetesen, mint Heródes tette ezt; vagy kifinomult ügyeskedésekkel. Csak az Úr kegyelme tart meg a számadáskor! (2Korinthus 5,9–10)
– 2. Minket őriz az Úr az üdvösségben, mint Józsefet és családját. Még akkor is így van ez, ha ebben a világban már nem őriz meg bennünket, hanem hazahív örökkévaló országába. Milyen nyíltan szól Isten Igéje az emberi tényezőkről is, amelyek a hívő embernél is jelen vannak. Ne akarjuk ezeket folyton elfedni, letagadni! Lám, nem mindig szégyen idegenbe menekülni (2,13), nem mindig gyengeség félni, ahogy József sem Betlehembe ment vissza, mert ott Heródes kegyetlen fia, Arkhelaosz uralkodott, hanem északra, Názáretbe tért vissza (22).
– 3. Urunk mindent a kezében tart. József és családja életében ezekkel az eseményekkel is, mindent szépen intézett, miközben kijelentette magát (22), és az üdvösségünket munkálta, hogy beteljesedjék az Írás Jézus Krisztussal kapcsolatban (Ézsaiás 11,1), hiszen Názáret sarjat jelent (23). A kivágott, kipusztultnak tűnt törzsből új élet, új hajtás fakad; halálra ítélt életünk számára van reménység a Krisztusban. Még azok számára is, akiket megvet a világ, ahogy a názáretieket is megvetették.