„Most indulj, menj el erről a földről, és térj vissza szülőföldedre!” 1Móz 31,1–21
1 De Jákób meghallotta Lábán fiainak a beszédét, akik ezt mondták: Elvette Jákób mindazt, ami apánké volt, az apánkéból szerezte minden gazdagságát. 2 Lábán arcán is látta Jákób, hogy nem olyan hozzá, mint azelőtt. 3 Akkor ezt mondta az Úr Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek! 4 Üzent tehát Jákób, és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre a nyájhoz, 5 és ezt mondta nekik: Látom apátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt, pedig az én atyám Istene volt velem. 6 Ti tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat. 7 De apátok becsapott engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet. Isten azonban nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. 8 Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred! – az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig így szólt: A csíkos lábúak lesznek a béred! – az egész nyáj csíkos lábúakat ellett. 9 Így vette el Isten apátok jószágát, és nekem adta. 10 Mert a nyáj párzása idején álmomban föltekintettem, és azt láttam, hogy a nyájban párzó bakok csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. 11 Akkor ezt mondta nekem álmomban az Isten angyala: Jákób! Én azt feleltem: Itt vagyok. 12 Azt mondta: Tekints föl, és lásd meg, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled. 13 Én vagyok Bétel Istene, ahol szent oszlopot kentél föl, és fogadalmat tettél nekem. Most indulj, menj el erről a földről, és térj vissza szülőföldedre! 14 Ekkor Ráhel és Lea ezt válaszolta neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában? 15 Nem számítunk-e neki idegeneknek? Hiszen eladott bennünket, és a vételárat egészen elköltötte. 16 Különben is a mienk és a fiainké mindaz a gazdagság, amit Isten apánktól elvett. Tégy hát mindent úgy, ahogyan Isten megmondta neked! 17 Ekkor Jákób fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre. 18 Elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, amit szerzett – a Paddan-Arámban szerzett jószágát és vagyonát –, hogy elmenjen apjához, Izsákhoz Kánaán földjére. 19 Amikor Lábán elment a juhait nyírni, Ráhel ellopta apja házibálványát. 20 Így szedte rá Jákób az arám Lábánt: nem mondta meg neki, hogy el akar menni, 21 hanem elszökött mindenével. Fölkerekedett, átkelt a folyamon, és Gileád hegyvidéke felé tartott.
Bibliaolvasó kalauz – Hajdú Zoltán Levente magy.
Lábán makulátlan ember lett volna? Egyáltalán nem. Ez feljogosítja Jákóbot arra, hogy – miután meggyőzte magát önmaga igazáról – az igazságosztó szerepében tetszelegjen? Olyan különös látni azt, ahogy Isten kegyelemterve és az emberi tervezgetések, spekulációk hol egymás mellett futnak, hol találkoznak, hol pedig összeütközésbe kerülnek. Nincs rá logikus magyarázat, hogy miközben mi sokszor csak magunknak tervezgetünk, az Úr mégis megtart bennünket, sőt továbbvisz, vezet az ő kegyelemtervében.
RÉ 369 MRÉ 249
„…boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” Máté 11,1–6
1 Amikor Jézus elmondta parancsait a tizenkét tanítványnak, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban. 2 János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről, elküldte tanítványait, 3 és megkérdezte tőle: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 4 Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: 5 vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, 6 és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(6) „…boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Máté 11,1–6)
KERESZTELŐ JÁNOS KÉRDÉSE ÉS JÉZUS VÁLASZA.
– 1. Megbotránkozni Jézusban azt jelenti: elbizonytalanodni, csalódni Őbenne, ezért szembeszállni Ővele, majd elutasítani Őt; azaz nem hinni Őbenne, mint Isten Fiában, Megváltóban. Mi marad nekünk Őnélküle?!
– 2. Boldog az, aki nem botránkozik meg Jézusban azért, mert Ő nem a mi várakozásaink szerint cselekszik. Keresztelő János az ítélet tüzét várta Jézustól, majd azt, hogy a Szentlélek által összegyűjti Isten zárt és igaz népét, az igazi Izráelt. Jézus pedig tisztátalan leprásokat érint, vámszedőkkel és bűnösökkel ül egy asztalnál, nem kerüli ki a pogányokkal kevert Samária tartományt… Lesz ítélet, lesz számonkérés, de boldog az, aki örül a kegyelemnek, és tud örülni annak, ha az Úr másoknak is kegyelmet ajándékoz, nemcsak nekem és zárt köreimnek. Boldog az, aki a dolgok végső, igazságos átrendeződését az Úrra bízza.
– 3. Boldog az, aki nem botránkozik meg Jézusban, hanem elfogadja a számára kimért részt, és abban hűséggel szolgál mindhalálig (Jelenések 2,10). Személyes sorsunk, vagyis a számunkra kimért rész, „testi szemekkel” ítélve, igen változó, gyakran értelmezhetetlen. A jelen szenvedései között könnyen meginogva kérdezhetjük mi is: hol van az „Eljövendő”, hol van a Megváltó? (3) Boldog az, akinek nem kérdéssé, hanem könyörgéssé lesznek a szavai ilyen helyzetben is: Jöjj, Megváltó! Boldog az, aki a számára kimért részben nem a másik részéhez méricskéli magát, mintegy számonkérve az Urat.
– 4. Boldog az, aki a kereszten szenvedő Jézusban meg nem botránkozik, és a feltámadott Úr örök életről szóló ígéretét nem gyarló elméjével akarja megragadni, hanem mindig több hitért könyörög (Lukács 17,5). Boldog az, aki az örök élet bizonyosságából visszafelé tekint erre a világra, és Jézustól sokkal többet vár, mint társadalmi reformokat. Igen, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és a szegénység súlyos kérdés, de a betegség és a halál is! (5) Meg ne botránkozzunk a kijelentésen: Ki nem szegény nyomorult itt közöttünk? (Jelenések 3,17) Megváltás kell! Az Urat várjuk! (Zsoltárok 130,5)