„Jákób fiai is hazajöttek a mezőről. Amikor meghallották a dolgot, felháborodtak...” 1Móz 34
1 Egyszer Dina, Lea leánya, akit Jákóbnak szült, kiment, hogy szétnézzen annak a vidéknek a leányai között. 2 Meglátta őt Sikem, a hivvi Hamórnak, az ország fejedelmének a fia. Magához vitette, és vele hált, erőszakot követve el rajta. 3 De lelkéből ragaszkodott Dinához, Jákób leányához, mert megszerette a leányt, és szívhez szólóan beszélt a leánnyal. 4 Majd ezt mondta Sikem az apjának, Hamórnak: Kérd meg nekem feleségül ezt a leányt! 5 Jákób meghallotta ugyan, hogy megbecstelenítették a leányát, Dinát, de mert fiai a mezőn voltak a jószággal, hallgatott Jákób, amíg megjöttek. 6 És kiment Hamór, Sikem apja Jákóbhoz, hogy beszéljen vele. 7 Jákób fiai is hazajöttek a mezőről. Amikor meghallották a dolgot, felháborodtak ezek a férfiak, és nagy haragra lobbantak, mivel gyalázatot követett el Sikem Izráelen, amikor Jákób leányával hált, mert nem szabad ilyet tenni. 8 Hamór azonban így beszélt velük: A fiam, Sikem lelkéből ragaszkodik a leányotokhoz, adjátok hát hozzá feleségül! 9 Házasodjatok velünk össze: adjátok hozzánk leányaitokat, és vegyétek el a mi leányainkat! 10 Lakjatok közöttünk! Itt az ország előttetek: lakjatok, járjatok benne szabadon, és telepedjetek le! 11 Sikem pedig ezt mondta a leány apjának és bátyjainak: Ha elnyerem jóindulatotokat, megadom, amit csak kívántok tőlem. 12 Kérjetek tőlem bármekkora mátkapénzt és ajándékot, megadom, amennyit kívántok, csak adjátok hozzám feleségül a leányt! 13 De Jákób fiai álnok módon válaszoltak Sikemnek és apjának, Hamórnak. Azért beszéltek így, mert megbecstelenítette Dinát, a húgukat. 14 Ezt mondták nekik: Nem tehetjük meg azt, hogy húgunkat körülmetéletlen emberhez adjuk, mert az gyalázatot hozna ránk. 15 Csak akkor egyezünk bele, ha olyanok lesztek, mint mi, és minden férfi körülmetélkedik nálatok. 16 Akkor hozzátok adjuk leányainkat, a ti leányaitokat pedig elvesszük, köztetek lakunk, és egy néppé leszünk. 17 De ha nem hallgattok ránk, és nem metélkedtek körül, akkor fogjuk leányunkat, és elmegyünk. 18 Tetszett a beszédük Hamórnak és Sikemnek, Hamór fiának. 19 Nem is halogatta az ifjú a dolgot, mert kedvelte Jákób leányát, és neki volt apja egész háza népe között a legnagyobb tekintélye. 20 Visszament tehát Hamór és fia, Sikem, városuk kapujába, és így szóltak a városban élő férfiakhoz: 21 Ezek az emberek békében akarnak élni velünk. Hadd lakjanak az országban, és járjanak benne szabadon, hiszen elég tágas ez az ország számukra is mindenfelé. Leányaikat feleségül vesszük, a mi leányainkat pedig hozzájuk adjuk. 22 De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak, hogy köztünk lakjanak, és velük egy néppé legyünk, ha minden férfi körülmetélkedik nálunk, ahogyan ők is körül vannak metélve. 23 Jószáguk, vagyonuk és minden állatuk a mienk lesz azután, csak egyezzünk bele, hogy köztünk lakjanak! 24 És hallgatott Hamórra meg a fiára, Sikemre mindenki, aki odajött a város kapujába, és körülmetélkedett minden férfi, aki odajött a város kapujába. 25 A harmadik napon azonban, amíg ezek seblázban szenvedtek, fegyvert ragadott Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai, rátörtek a gyanútlan városra, és legyilkoltak minden férfit. 26 Hamórt is meg a fiát, Sikemet is kardélre hányták, Dinát pedig kihozták Sikem házából, és elmentek. 27 Így törtek rá Jákób fiai a sebesültekre, a várost pedig kifosztották, mert megbecstelenítették a húgukat. 28 Juhaikat, marháikat, szamaraikat és ami csak a városban és a mezőn volt, elvitték magukkal. 29 Minden vagyonukat, valamint gyermekeiket és asszonyaikat is mind foglyul ejtették, a házakat pedig teljesen kifosztották. 30 Jákób azonban ezt mondta Simeonnak és Lévinek: Szerencsétlenségbe döntöttetek, hisz gyűlöletessé tettetek engem ennek az országnak a lakói, a kánaániak és a perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok, és ha összefognak ellenem, levágnak, és elpusztulok házam népével együtt. 31 De ők azt felelték: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal, mint egy paráznával?!
Bibliaolvasó kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
Egy fiatal nőn elkövetett erőszakon nem lehet csak úgy továbblépni, mintha egy kis botlásról lenne szó csupán. Ma, amikor olyan kort élünk, hogy fájdalmas családi és társadalmi bűnök kerülnek napfényre, ez a bibliai igazság kíméletlen igazolást nyer. Jó olvasni a fivérek reakcióját, akik nem kívánták szőnyeg alá söpörni az ügyet. Ugyanakkor Isten gyermekeiként nem lehetünk önkényesek a bűn kezelésével kapcsolatban. Csak Isten segítségével uralhatjuk szívünket, különben rosszabbak leszünk, mint a pogányok.
RÉ 59 MRÉ 59
„…aki nem velem gyűjt, tékozol.” Máté 12,22–30
22 Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. 23 És az egész sokaság megdöbbenve kérdezte: Csak nem ő a Dávid Fia? 24 A farizeusok pedig, akik ezt hallották, így szóltak: Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubbal, az ördögök fejedelmével! 25 Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. 26 Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, akkor meghasonlott önmagával: hogyan maradhat fenn így az országa? 27 És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! 28 Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 29 Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor kirabolhatja a házát. 30 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(30) „…aki nem velem gyűjt, tékozol.” (Máté 12,22–30)
JÉZUST BELZEBUB SZÖVETSÉGESÉNEK MONDJÁK – I.
– 1. A balatoni hosszú hétvégék – különösen tavasszal és nyáron – egyre nehezebbek. Persze nagy öröm, hogy újra felfedezték ezt a lágy édesvizű, csodálatos tavat az emberek. De minden tele van, mozdulni nem lehet, mindenki feszült, pihenni lehetetlen. Amott az imént ketten durván összeverekedtek a parkolóhelyért. Mellettünk pedig olyan hangosan, erővel, röhögve, kiabálva, „feldobva” élvezik a hétvégét „urak” és „hölgyek”, hogy legszívesebben elmenekülnék, csak ne kelljen hallgatni. Olyan ez az élet, mint egy őserdő, ahol az élet él, és élni akar, győz benne az erősebb; ebben a kusza tenyészetben. Élünk, jól élünk, élvezni akarjuk az életet, pihenve és munkamániásan is. Nem is vesszük észre, micsoda tékozlók vagyunk!
– 2. Isten országa, Isten uralma, a gonosz, a bűn, a betegség és a halál hatalmának végét jelenti: a tékozlás, a „szétdobálás” végét. Isten országa ott valóság, ahol Jézus Krisztus úrrá lesz az emberi élet felett. Tehát Isten országa nem fokozatosan valósul meg ebben a világban; hanem ahol Jézus Krisztusban hisznek, ott már jelen van Isten országa, minden testi szemekkel látható nyomorúság ellenére; ahol pedig nem hisznek Jézus Krisztusban, ott a gonosz tékozol, minden emberi jóság ellenére is, mert nincs önmagában önzetlen emberi jóság. Aki ezt a problémát nem érti, annak nem is érdemes magyarázni (28).
– 3. Egyértelműen fogalmaz a mi Urunk: aki nincs Ővele, az ellene van; így minden emberi jóság ellenére is győz a gonosz; hiszen aki nem Ővele gyűjt, az tékozol (30).