„Egyszer József álmot látott, és elmondta testvéreinek.” 1Móz 37
1 Jákób is azon a földön lakott, ahol apja jövevény volt: Kánaán földjén. 2 Ez Jákób nemzetségének a története: Amikor József tizenhét éves lett, testvéreivel együtt a nyájat legeltette, és ő volt a bojtár Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek a fiai mellett. József rossz híreket hordott róluk az apjuknak. 3 De Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született, és egy tarka ruhát csináltatott neki. 4 Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél, úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni. 5 Egyszer József álmot látott, és elmondta testvéreinek. Emiatt még jobban meggyűlölték. 6 Ezt mondta nekik: Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet láttam! 7 Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt. 8 Testvérei megkérdezték tőle: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték az álmaiért és beszédéért. 9 Egy másik álmot is látott, és azt is elmesélte testvéreinek. Ezt mondta: Megint álmodtam valamit: Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag! 10 Amikor ezt apjának és testvéreinek elmesélte, apja megdorgálta, és ezt mondta neki: Miféle álmot láttál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?! 11 Ezért féltékenykedni kezdtek rá a testvérei. Apja pedig megjegyezte magának ezt a dolgot. 12 Egyszer a testvérek elmentek Sikembe apjuk nyáját legeltetni. 13 Izráel ezt mondta Józsefnek: Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk! József ezt felelte neki: Itt vagyok! 14 Apja azt mondta neki: Eredj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj! Azután számolj be nekem! Elküldte tehát Hebrón völgyéből, és ő elment Sikembe. 15 Amikor a mezőn bolyongott, találkozott egy emberrel, aki megkérdezte tőle: Mit keresel? 16 József azt felelte: A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, merre legeltetnek? 17 Az az ember így felelt: Elmentek innen, és hallottam is, amikor ezt mondták: Menjünk Dótánba! Elment tehát József a testvérei után, és megtalálta őket Dótánban. 18 Amikor távolról meglátták, még mielőtt a közelükbe ért, megegyeztek egymás között abban, hogy megölik. 19 Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! 20 Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg! Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból! 21 Amikor ezt Rúben meghallotta, ki akarta őt menteni a kezeik közül, ezért ezt mondta: Ne üssük agyon! 22 Majd ezt mondta nekik Rúben: Ne ontsatok vért! Dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában, de ne emeljetek rá kezet! Így akarta kimenteni a kezeik közül, és visszajuttatni apjához. 23 Amikor József odaért a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját: a tarka ruhát, amely akkor is rajta volt. 24 Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz. 25 Ezután leültek enni. Egyszer csak föltekintve látják, hogy egy izmaeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfűvel, balzsammal és mirhával voltak megrakva, amelyet Egyiptomba szállítottak. 26 Ekkor azt mondta Júda a testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket, és elföldeljük a vérét? 27 Gyertek, adjuk el az izmaelieknek, de ne emeljünk rá kezet, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A testvérei pedig hallgattak rá. 28 Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az izmaelieknek húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba. 29 Amikor Rúben visszatért a kúthoz, József már nem volt a kútban. Akkor megszaggatta a ruháját, 30 visszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek? 31 Akkor fogták József ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérébe. 32 Azután elküldték a tarka ruhát, elvitették apjukhoz ezzel az üzenettel: Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem? 33 Ő felismerte, és azt mondta: Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg, biztosan széttépte Józsefet! 34 És megszaggatta Jákób a felsőruháját, zsákruhát tekert a derekára, és sokáig gyászolta a fiát. 35 Fiai és leányai mind vigasztalni próbálták, de nem akart megvigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek le fiamhoz a holtak hazájába! Így siratgatta őt az apja. 36 A midjániak pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök parancsnokának.
Bibliaolvasó kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
Szeretett gyermeknek lenni a legjobb állapot a világon, a legigazibb önazonosság. Jobban vagy kevésbé szeretett gyereknek lenni gyakran az erőszakos rivalizálás erőterébe taszít, és megnehezíti annak az elfogadását, akik vagyunk, vagy lennünk kell. A családok sokszor öntudatlanul is igazságtalanok. nemzedékről nemzedékre vakok vagyunk meglátni saját, feldolgozásra váró veszteségeinket, és a kivételezés cifra köntösébe öltöztetjük önös vágyainkat. József története azonban arról szól, hogy Istennek van egy jó terve veled és a világgal, és ez meghatározóbb valóság a sebeknél, veszteségeknél, vagy éppen a legszorosabb családi kötelékeknél. Ennek felfedezése életünk nagy drámája, a sorsunkban elrejtett kegyelem, maga az élet.
RÉ 55 MRÉ 55
„…mag…” Máté 13,1–9
1 Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján, 2 de nagy sokaság gyűlt köré, ezért hajóba szállt, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. 3 Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban: Íme, kiment a magvető vetni, 4 és amint vetette a magot, néhány az útfélre esett, jöttek a madarak, és felkapkodták azokat. 5 Más magok köves helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; 6 de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. 7 Más magok tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották azokat. 8 A többi viszont jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. 9 Akinek van füle, hallja!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(4) „…mag…” (Máté 13,1–9)
A MAGVETŐ – I.
– 1. A magban ott rejtőzik az élet csírája, valami „titokzatos, mennyei energia és hatalom”. A mag, ha megfelelő körülmények közé került, akkor elkezd csírázni, szárba szökken, megerősödik, a megfelelő időben termést hoz, gyümölcsöt terem.
– 2. A csírázás, a növekedés: csoda, ahogy Jézus ezt a csodát egy másik példázatban részletesebben kifejtette, a magától növekedő vetés példázatában (Márk 4,28). Elvetik a magot, a gazda gondozza a vetést, kapálja, öntözi, lefekszik és felkel, a vetés pedig növekszik. Magától sarjad az élet, a magban rejlő „titokzatos, mennyei energia és hatalom” egyszerre csak láthatóvá lesz: úgy „magától”.
– 3. A mag Isten Igéje (Márk 4,14). Isten Igéjében, Isten szavában ott rejlik a mennyei erő, a felülről való hatalom, az élet teljessége, mint a magban a csírázás... Ez az Igében rejlő, abból kibontakozó hatalom az, amelyik teremt, újjáteremt, megvált; és amelyik mindezek mellett megerősít, vigasztal, bátorít, bölcsességet ajándékoz, utat mutat, kérdésekre bizonyosan válaszol, emberi problémákat valóságosan megold; ez az igei-isteni hatalom közösséget, gyülekezetet, egyházat hoz létre és tart meg a világ végezetéig. Ilyen hatalmas az Isten Igéje!
– 4. Hiszem, hogy többen megtapasztaltuk már Isten Igéjének hatalmát! A teremtéskor Isten, puszta szavával teremt. Ő azt mondta, hogy legyen, és lett. Ő szólt, és meglett (Zsoltárok 33,9). Ugyanez a hatalom öltött testet Jézus Krisztusban (János 1,14). Ez a hatalom feszül Isten Igéjében, az írott és a hirdetett Igében. Ezzel a hatalommal szólt Jézus az elemeknek, és lecsendesedett a tenger (Márk 4,39), felkelt és járt a béna (Márk 2,11), kijött sírjából a halott Lázár (János 11,43–44). Isten Igéjének ereje, Isten Igéjének hatalma az élet teljességét rejti magában; és megszólalva, a Szentlélek által, elér bennünket, hogy kibontakozzék a mi életünk is, Isten országának üdvösséges rendje szerint.