„Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket:” 2Móz 20
1 Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: 2 Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 3 Ne legyen más istened rajtam kívül! 4 Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. 5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. 6 De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat. 7 Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét! 8 Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! 9 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 10 De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. 11 Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt. 12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked! 13 Ne ölj! 14 Ne paráználkodj! 15 Ne lopj! 16 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! 17 Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé! 18 Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. A nép, látva mindezt, remegni kezdett, és távolabbra húzódott. 19 És így szóltak Mózeshez: Te beszélj velünk, és mi hallgatni fogunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk! 20 Mózes azonban így felelt a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek! 21 A nép tehát távolabbra állt, Mózes viszont közelebb ment a sötét felhőhöz, ahol Isten volt. 22 Az Úr akkor azt mondta Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Láttátok, hogy én az égből beszéltem veletek. 23 Ne készítsetek azért ezüstisteneket, aranyisteneket se készítsetek magatoknak! 24 Földből készíts nekem oltárt, és azon áldozd fel égőáldozatodat és békeáldozatodat, juhodat és marhádat. Elmegyek hozzád, és megáldalak minden szent helyen, ahol emlékezetessé teszem a nevemet. 25 Ha pedig kőből készítesz nekem oltárt, ne faragott kőből építsd, mert ha vésővel nyúlsz hozzá, megszentségteleníted. 26 Lépcsőkön se menj föl az oltáromhoz, hogy ki ne lássék közben a szemérmed!
Bibliaolvasó kalauz – Kustár Zoltán igemagyarázata
A Tízparancsolat ránk is vonatkozik, hiszen Krisztus is ebben foglalta össze, hogyan kell élnünk (Lk 18,20). Ám a törvény megtartása nem a megváltás feltétele, hanem a hála eszköze: Hiszen az az Isten adja itt a törvényt, aki előbb ingyen, szeretetből, bármilyen érdem nélkül megszabadította Egyiptomból Izráelt. Halálával Krisztus is így szabadított meg minket, és amit ezért hálaként elvár, az a neki szentelt élet, amely gátat szab az önös érdekeknek.
RÉ 473 MRÉ 78
„Később azonban meggondolta magát, és elment.” Máté 21,28–32
28 Erről pedig mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben! 29 Ő így felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment. 30 Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el. 31 Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Azt felelték: Az első. Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába. 32 Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(30) „Később azonban meggondolta magát, és elment.” (Máté 21,28–32)
A KÉT TESTVÉR PÉLDÁZATA.
– 1. Vannak olyan „jó fiúk”, akik pontosan tudják a leckét, és mindenkor, mindenkinek úgy felelnek, ahogyan éppen kell. Ezek minden helyzetben és rendszerben lefölözik a tejet. A „kegyesek” között szintén vannak ilyen „jó fiúk”, akik az Isten ügyében is pontosan tudják a szerepüket, minden kérdésre megtanulták a feleletet, és ezt pontosan felmondják; de az életük semmiben sem különbözik a világ fiainak életétől (28–29).
– 2. Jézus példázata szerint vannak olyan „rossz fiúk”, akik sokáig nemet mondanak az Isten hívó szavára: nyíltan és látványosan engedetlenek. A példázat kifejezéseivel élve, ezek vámszedők és paráznák. De életük egy pontján ők valóban megtérnek, igazán hisznek az Úrban, és nemcsak mondják, „Uram, Uram” (Máté 7,21), hanem cselekszik is a mennyei Atya akaratát (30).
– 3. Ki a „jó fiú” és ki a „rossz fiú”? Egy bizonyos: nem mi fogjuk eldönteni, hiszen nem az a döntő, amit az adott pillanatban látunk. Isten hatalma sokakat életük végén is megnyerhet az üdvösségnek; akkor is, amikor mi már lemondtunk az illetőről. Az Úrnak van hatalma arra, hogy emberek később meggondolják magukat, és noha először nemet mondtak, végül úgy mondjanak igent, hogy azonnal „el is indulnak az Úr szőlőjébe” (32).
– 4. De az is bizonyos, hogy a hívő, megtért életnek látható és ehető gyümölcsei vannak. Olyan ez, mint a Jézus korabeli fügefán: valami ehető gyümölcs mindig volt a fán, akkor is, ha éppen nem volt fügeérés. Mindig gyarló marad az életünk, de hitben járva nemcsak beszélünk az Isten szeretetéről, hanem mi magunk is engedelmeskedünk az Úr szavának, vagyis vannak látható, másokat tápláló gyümölcseink.
– 5. Na de éppen itt van a példázatban a „csavar”! Mit jelent hinni és engedelmeskedni az Isten szavának? Például: sok olyan hívő házasságról tudok, ahol kifelé minden a hívő előírások szerint kirakatolt, aztán amikor a gyerekek kirepülnek, megvadulnak, mert belecsömörlöttek abba a képmutatásba, ami Istennek való engedelmesség címén odahaza zajlott. Isten szeretetéről beszélni és annak engedelmeskedni nem lehet szeretetlenül. De igazán szeretni csak az tud, aki azt is tudja, hogy hívő életében is kegyelemre szorul. Megkockáztatom kimondani azt, hogy kegyelem alatt van az olyan ember, aki először nemet mond az Isten szavára, mert képtelenségnek tartja annak megvalósítását az életében. Mondom én is: Uram, a magam erejéből nem megy! Uram, add kegyelmed erejét, hogy szavaimmal és tetteimmel engedelmes lehessek a magam szűk terén; és ne vigyél olyan területekre, ahol elbuknék! (Máté 6,13)