„…látták az Istent…” 2Móz 24
1 Azután így szólt Mózeshez: Jöjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú meg Izráel vénei közül hetvenen, és tőle távol boruljatok le előtte! 2 Csak Mózes jöjjön közelebb az Úrhoz, a többiek ne jöjjenek közelebb! A nép ne jöjjön fel vele! 3 Akkor lement Mózes, és elmondta a népnek az Úr minden igéjét és valamennyi törvényét. Az egész nép pedig ezt felelte egy akarattal: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az Úr. 4 Akkor leírta Mózes az Úr összes igéjét. Másnap korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint. 5 Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az Úrnak. 6 Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. 7 Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr mondott. 8 Azután Mózes vette a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az Úr kötött veletek, mindezeknek az igéknek az alapján. 9 Majd fölment Mózes és Áron, Nádáb és Abíhú meg Izráel vénei közül hetvenen. 10 Látták Izráel Istenét: Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég. 11 Izráel fiainak a vezetőire nem emelt kezet, bár látták az Istent, amikor színe előtt ettek és ittak. 12 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt, mert át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat. 13 Elindult tehát Mózes és szolgája, Józsué. Mielőtt fölment Mózes az Isten hegyére, 14 ezt mondta a véneknek: Maradjatok itt, amíg visszatérünk hozzátok! Áron és Húr itt lesz veletek. Akinek vitás ügye lesz, forduljon hozzájuk! 15 Amikor fölment Mózes a hegyre, felhő borította be a hegyet, 16 mert az Úr dicsősége ereszkedett rá a Sínai-hegyre. Hat napig borította azt felhő, majd a hetedik napon magához szólította Isten Mózest a felhő közepéből. 17 Az Úr dicsőségének látványát olyannak látták Izráel fiai, mintha emésztő tűz égett volna a hegy csúcsán. 18 Mózes azonban bement a felhő közepébe, egészen fölment a hegyre, és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel.
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
„...látták az Istent..." (11). Felemelő Istenről gondolkozni, lelkesítő másokat hallgatni, ahogy Istenről beszélnek, izgalmas egy közösségben Istenről beszélgetni. De semmi sem fogható ahhoz, mint amikor valaki látja Istent. Tiszta, mint az ég, és nem emel kezet azokra, akik elé járulnak – ezt tapasztalták Mózes és a vének. A Szentlélek által mi is találkozhatunk Istennel. Van hozzá bátorságod?
RÉ 153 MRÉ 155
„…akik azt állítják, hogy nincs feltámadás…” Máté 22,23–33
23 Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: 24 Mester! Mózes ezt mondta: „Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.” 25 Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, a feleségét testvérére hagyta. 26 Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét. 27 Végül meghalt az asszony is. 28 A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, hiszen mindegyiké volt? 29 Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 30 Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. 31 A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: 32 „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. 33 Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(23) „…akik azt állítják, hogy nincs feltámadás…” (Máté 22,23–33)
KÉRDÉS A FELTÁMADÁSRÓL.
– 1. A szadduceusok racionális észérvekkel bizonyíthatóan, e-világi tapasztalatokból kiindulva akarták megragadni a feltámadás és az örök élet csodáját. A szadduceusok Jézushoz intézett kérdése az akkori „sógorházasság” intézményéből indult ki (5Mózes 25,5), így utalt egy asszony hét férjére, majd arra, hogy a feltámadáskor vajon kié lesz majd az asszony… Valóban fogós kérdés ez, ha ésszel akarjuk felérni az ész felettit (24–28).
– 2. Mi marad nekünk, ha csak azt fogadjuk el, amit ésszel felérünk? Nézzük meg Kieslowski „Tízparancsolat” című sorozatának első részét! Olyan ez az emberi törekvés – mondta Augustinus – mintha kanállal akarnánk kimerni az óceánt. Az emberi ész „kanalába” elfér az óceán? Igen! Abból egy kanálnyi: valami cseppnyi. Mai képpel élve: lehetetlen az embernek a földről felérni a felhőkarcoló tetejét, hacsak lifttel fel nem megy a csúcsra. Ez a „lift” a hit ajándéka, amely megnyitja az értelmünket és a szívünket, megindítja az akaratunkat; vagyis megragadja egész valónkat. Hit nélkül mély völgyekben tévelygünk, mert nem ismerjük Isten Igéjét, ígéreteit és Isten azokat beteljesítő, minket „felemelő” hatalmát (29).
– 3. Mi marad nekünk, ha nem hisszük, ezért azt állítjuk, hogy nincs feltámadás, és nincs ebből következő, konkrét, halhatatlan testben megvalósuló, örök élet? (23) Sok, számomra fontos ember halt meg mostanában „mellettem”, nagy kínok között, és megdöbbentő emberi „kommentek” irgalmatlanságától kísérve. Mindent kiradírozott a halál, amiért éltek, noha van megszokott kegyelet, részvét, de megy a zsibvásár tovább, mintha soha nem is éltek volna. Emlékezz a halálra, hogy alázattal megragadhasd azt, ami túl van a halálon, és nem emberi képzelet álmodta, hanem az élő Isten hatalma teremtette nekünk! Isten ugyanis nem a holtak Istene, hanem az élőké (32). Valóban, az örök élet valósága nem ésszel, nem is e-világi dimenzióiból ragadható meg, de aki-ami Jézus Krisztusban fontossá lett számunkra „itt”, az a krisztusi örök élet „ottani” konkrétságában is megmarad nekünk (30).