„Mondd meg Izráel fiainak,...” 2Móz 26
1 Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: 2 Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek részemre adományokat mindenkitől, akit arra indít a szíve. Gyűjtsétek össze a nekem szánt adományokat! 3 Ilyen adományokat gyűjtsetek be tőlük: aranyat, ezüstöt és rezet, 4 kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt, 5 vörösre festett kosbőrt, delfinbőrt és akáciafát, 6 lámpaolajat, balzsamot a fölkenéshez való olajhoz és a jó illatú illatáldozathoz, 7 ónixköveket és berakásra való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez. 8 Készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam! 9 Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját! 10 Készítsenek egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát akáciafából! 11 Vond be színarannyal, kívül-belül vond be, és készíts rá körös-körül aranyszegélyt! 12 Önts négy aranykarikát, és erősítsd azokat a négy alsó sarkára: két karikát az egyik oldalára, két karikát a másik oldalára. 13 Készíts rudakat is akáciafából, és azokat is vond be arannyal! 14 Dugd a rudakat a láda oldalain levő karikákba, hogy azoknál fogva hordozni lehessen a ládát. 15 Legyenek a rudak a láda karikáiban, ne vegyék ki azokból! 16 Tedd a ládába a Bizonyságot, amelyet neked adok! 17 Készíts egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles födelet is színaranyból! 18 Készíts két kerúbot, szintén aranyból! Ötvösmunkával készítsd azokat a fedél két végére. 19 Az egyik kerúbot az egyik végére készítsd, a másik kerúbot a másik végére, a fedél két végére készítsétek a kerúbokat! 20 Legyen a kerúbok szárnya kiterjesztve fölötte úgy, hogy takarják be szárnyukkal a fedelet! Egymás felé forduljanak, de a kerúbok arca a fedél felé nézzen! 21 A födelet tedd rá a láda tetejére, a ládába pedig tedd bele a Bizonyságot, amelyet neked adok. 22 Ott jelenek meg neked, és a födélről beszélek veled, a két kerúb közül, amelyek a bizonyság ládáján vannak: innen beszélek veled mindarról, amit majd általad parancsolok Izráel fiainak. 23 Azután készíts egy két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas asztalt akáciafából! 24 Vond be színarannyal, és készíts rá körös-körül aranyszegélyt! 25 Készíts rá körös-körül egytenyérnyi keretet, a keretére pedig készíts körös-körül aranyszegélyt! 26 Készíts hozzá négy aranykarikát, és erősítsd a karikákat a négy láb négy felső végére. 27 A rúdtartó karikák a keretnél legyenek, hogy hordozható legyen az asztal. 28 A rudakat akáciafából készítsd, és vond be arannyal: azokon hordozzák az asztalt! 29 Készíts hozzá tálakat, serpenyőket, korsókat és kelyheket, amelyekkel majd az italáldozatot bemutatják! Színaranyból készíttesd azokat! 30 Tégy elém az asztalra mindenkor szent kenyeret! 31 Azután készíts lámpatartót színaranyból! Ötvösmunkával készüljön a lámpatartó: szára, ágai, kelyhei, gombjai és virágai egy darabból legyenek. 32 Hat ága nyúljon ki a két oldalából: három ág a lámpatartó egyik oldalából, három ág pedig a lámpatartó másik oldalából. 33 Három mandulavirág alakú kehely gömbbel és virággal az egyik ágon, három mandulavirág alakú kehely gömbbel és virággal a másik ágon: így legyen mind a hat ágon, amelyek kinyúlnak a lámpatartóból. 34 A lámpatartó középső szárán négy mandulavirág alakú kehely legyen gömbbel és virággal. 35 Legyen gömb a belőle kinyúló első két ág alatt, legyen gömb a belőle kinyúló második két ág alatt, és legyen gömb a belőle kinyúló harmadik két ág alatt, és így tovább a lámpatartóból kinyúló mind a hat ágnál. 36 Gömbjeik és ágaik a szárral együtt egy darabból legyenek: egy darab színarany ötvösmunka legyen az egész. 37 Készíts hozzá hét mécsest, és úgy rakd fel a mécseseket, hogy bevilágítsák az előttük levő teret. 38 Koppantói és hamutartói is színaranyból legyenek. 39 Egy talentum színaranyból készüljön ez egész fölszerelésével együtt. 40 Ügyelj, hogy arra a mintára készítsd, amelyet a hegyen láttál!
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
Sátorlapok, aranykapcsok, hurkok, rézkapcsok, kosbőr takaró, deszkák, talpak, reteszek – nem egy bebetonozott, állandó épület elemei. A szent hajlékot igényesen és szépen készítették el, de Isten népe vándorló életmódjának megfelelően szétszedhető és továbbvihető volt. Amikor az Úr tovább vezette népét, készen álltak továbbmenni. Isten közöttük lakott vándorlásuk minden állomásán.
RÉ 163 MRÉ 159
„Szeresd…” Máté 22,34–40
34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. 35 Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: 36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37 Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 38 Ez az első és a nagy parancsolat. 39 A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” 40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(37) „Szeresd…” (Máté 22,34–40)
A NAGY PARANCSOLAT.
– 1. A szeretetről a legnehezebb szólni, mert a tapasztalatunk mégiscsak az, egyházban és világban egyaránt, hogy mindent visz az önzés. Nem tudunk szeretni; bár szépeket tudunk erről szólni, írni, prédikálni… Indulattal számonkérjük másokon a szeretetet, és már a számonkérésünkben is gyűlölet van, hogy a másik miért nem szeret! Na de én?! A keresztyénséget pedig, mint a „szeretet krisztusi vallását” a világ összes nyomorúságáért teszik felelőssé, mert szeretetével nem öleli magához a földgolyó minden szegényét és szenvedőjét, amelyet a mérhetetlen emberi önzés folyamatosan kitermel. Zavarban vagyok, csak a „szentleckét” tudom itt felmondani. Ha a szeretetről szólunk, akkor látjuk igazán, hogy megváltás kell!
– 2. A szeretet forrása: az Isten szeretete (1János 4,8). Isten szeretete nem érzelem, hanem konkrét cselekvés. Isten szeretete adta nekünk az élet ajándékát, hogy az Ő dicsőségére és a másik javára éljünk. A bűn az, hogy visszaéltünk és folyamatosan visszaélünk az Isten szeretetével, engedetlenek vagyunk az Úrral szemben. Isten szeretetet kíván önmaga és felebarátaink iránt, mi pedig önző gyűlöletre vagyunk hajlamosak: ez a mi bűnünk, amivel mindent tönkreteszünk. Isten azonban továbbra is szeretett minket, cselekedett érettünk: egyszülött Fiát adta miattunk, érettünk, helyettünk, hogy bűnünk, önző gyűlöletünk, indulatunk Őt sújtsa, mi pedig megszabaduljunk végre…, mint amikor a dührohamot kapott ember kifárad a tombolásban! A megváltás persze ennél sokkal több: Isten megtartó, bűnbocsátó, újjászülő, üdvözítő szeretete (39).
– 3. A szeretet gyakorlati igazolása: az önszeretet. Önmagát mindenki szereti. Fontos is, hogy szeressük önmagunkat, mert aki saját magával nincs rendben, az nemcsak másokat képtelen szeretni, hanem inkább teherré lesz mások számára. Akit azonban Isten szeretete újjászült, az Isten erejével képes túllépni önmagán, az „én és én és én, meg újra csak én” szeretetén, és odafordulni a másik felé (38).
– 4. A szeretet megvalósulása: a mellém állított szeretete. Ez az isteni szeretet tehát nem érzelem, hanem konkrét cselekvés, amely abban is tevékeny, hogy int, megfedd, és világossá teszi: ha nem születünk újjá, és nem kezd el bennünk is munkálni az Isten szeretete, akkor elveszünk, felemésztjük egymást. Az ószövetségi törvényt a zsidó írásmagyarázat 248 parancsra és 365 tilalomra bontotta (34–36). Ez a 613 rendelkezés a mindennapi élet gyakorlati színterén még tovább bontható. Ez a sok rendelkezés egyértelműen azt jelenti, hogy a szeretet nem érzelem, hanem az élet mindennapi harcai között, az isteni szeretet konkrét megvalósítása. Általánosan nem lehet szeretni, csak konkrétan valakit és konkrétan valamit tenni érte. A szeretet mindig konkrét, vagyis a másik ember és a rend védelmében hozott törvények betartását jelenti. Jézus Krisztus az ószövetségi, saját népre vonatkozó, szeretet-parancsot egyetemessé tette, mindenkire kiterjesztette. De ez az egyetemesség is konkrét, vagyis mindig az éppen mellém állított, rám bízott, körülöttem élő embertársam szeretetében ölthet testet. Hogyan? Erre most csak egyetlen választ adok. Talán az első előtti lépésként elég lenni ennyi: Ne bántsd a másikat! Egy vélemény megfogalmazásánál, egy pletyka továbbadásánál, egy „komment” odavetésénél gondold meg: mi vezet valójában? Bizonyos esetekben azt a mondást is megfontolhatnánk, miszerint: A legtöbb, amit egyik ember a másiknak adhat, hogy békén hagyja!