„Készítsd el a hajlék udvarát is!” 2Móz 27
1 Készíts oltárt akáciafából, öt könyök hosszúra és öt könyök szélesre: négyzet alakú legyen az oltár, a magassága pedig legyen három könyök! 2 Készíts szarvakat a négy sarkára, vele egy darabból legyenek a szarvak, és vond be az egészet rézzel! 3 Készíts hozzá fazekakat a hamunak, lapátokat, hintőedényeket, villákat és szenesserpenyőket: az egész fölszerelést rézből készítsd el! 4 Készíts hozzá rostélyszerű rézrácsozatot, és a rostély négy sarkára készíts négy rézkarikát! 5 Erősítsd ezt az oltár pereme alá úgy, hogy a háló az oltár közepéig érjen le! 6 Készíts az oltárhoz rudakat, akáciafa rudakat, és vond be azokat rézzel! 7 Dugják a rudakat a karikákba, és legyenek a rudak az oltár két oldalán, amikor viszik! 8 Deszkákból készítsd azt, belül üresre! Úgy készítsék el, ahogyan a hegyen láttad! 9 Készítsd el a hajlék udvarát is! A déli oldalon legyen szőnyegfala az udvarnak sodrott lenfonálból! Száz könyök hosszú legyen ezen az oldalon! 10 Húsz oszlopa és húsz réztalpa legyen, de az oszlopok kampói és kapcsai ezüstből legyenek! 11 Így legyen az északi oldalon is: hosszában száz könyök hosszú szőnyegfal, húsz oszloppal és húsz réztalppal, de az oszlopok kampói és kapcsai ezüstből legyenek! 12 A nyugati oldalon ötven könyök széles szőnyegfala legyen az udvarnak; tíz oszlopa és tíz talpa legyen! 13 A keleti oldalon is ötven könyök széles legyen az udvar! 14 Tizenöt könyök szőnyegfal legyen az egyik oldalon, ennek három oszlopa és három talpa legyen, 15 és a másik oldalon is tizenöt könyök szőnyegfal legyen, ennek is három oszlopa és három talpa legyen! 16 Az udvar kapuja húsz könyök hosszú függöny legyen kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon kihímezve! Négy oszlopa és négy talpa legyen! 17 Az udvar összes oszlopa körös-körül ezüsthuzallal legyen összekötve, kampóik ezüstből legyenek, talpaik pedig rézből! 18 Az udvar hossza száz könyök, szélessége ötven könyök legyen, kerítése öt könyök magas szőnyegfalból álljon, sodrott lenfonálból! A talpak rézből legyenek! 19 A hajlék egész fölszerelése, ami a benne végzett szolgálathoz szükséges, de minden cöveke és az udvar összes cöveke is rézből legyen! 20 Te pedig parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest. 21 Áron és fiai gondoskodjanak arról, hogy a kijelentés sátrában, a kárpiton kívül, amely a bizonyság ládája előtt van, estétől reggelig égjen az az Úr előtt! Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre Izráel fiainál!
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
„Készítsd el a hajlék udvarát is!" (9). Az istentiszteletet, az áldozatok bemutatását a nép a szent sátor udvaráról nézte végig. Így vallott erről a zsoltáros: „...jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni" (Zsolt 84,11). Mondd el imádságban Istennek, hogy te miért szeretsz templomba járni.
RÉ 162 MRÉ 152
„…nem azt teszik, amit mondanak.” Máté 23,1–22
1 Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és a tanítványaihoz: 2 Az írástudók és a farizeusok Mózes törvényhozó székében ülnek. 3 Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak. 4 Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani. 5 Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhabojtjaikat; 6 a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; 7 szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket. 8 De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. 9 Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. 10 Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. 11 Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! 12 Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. 13 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. 14 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra. * 15 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. 16 Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü. 17 Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? 18 Ezt is mondjátok: Ha valaki az oltárra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü. 19 Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? 20 Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. 21 Aki pedig a templomra esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakozik. 22 Aki pedig az égre esküszik, az Isten trónusára esküszik, és arra is, aki azon ül.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(3) „…nem azt teszik, amit mondanak.” (Máté 23,1–22)
JÉZUS BESZÉDE AZ ÍRÁSTUDÓK ÉS A FARIZEUSOK ELLEN – I.
– 1. Isten törvénye jó, mert Isten rendjét, ezért az emberi élet kiteljesedését szolgálja. Isten törvénye Isten dicsőségére és az ember javára van. Az írástudók és a farizeusok mondanivalója fontos, hiszen ők Isten törvényének illetékes és hivatalos magyarázói voltak. Jézus hangsúlyozza, hogy Isten törvényét meg kell tartani, ezért amit az írástudók és farizeusok mondanak, az nélkülözhetetlen (1–2).
– 3. Az írástudók és a farizeusok azonban csak mondják az Isten törvényét, de nem aszerint cselekszenek! Ez a mi életünk nagy nyomorúsága is! Mondani még mondjuk, de nem aszerint élünk (3). Manapság annyival lett nagyobb és halálosabb ez a nyomorúságunk, hogy ma már mondani sem mondjuk elég határozottan, illetve hangunk sokakhoz nem jut el. Alig mondjuk, nem is éljük; ha pedig mondjuk, akkor rosszul mondjuk – mint az akkori írástudók –, mert nem az Írás lényegét hirdetjük, nem az Isten életet megtartani akaró szándékát és az ebből következő rend szépségét hangsúlyozzuk; hanem képmutatóan kegyesen különbnek mutatjuk magunkat társainknál, miközben másokat érthetetlen beszédekkel és elhordozhatatlan terhekkel fárasztunk (4–11). Lehetne sorolni, minden belemagyarázás nélkül aktualizálni Jézus szavait…
– 4. A „vallás” fontos, ha Isten életet megtartó szándékát képviseli, és annak rendjéhez igazodik, valamint másokat is arra int. Jézus azonban túlmutat a „valláson”, mint rituális, kulturális és erkölcsrendészeti képződményen. Jézus feddő beszéde rámutat az ember farizeusian hitetlen, vagy manapság szekularizáltan hitetlen voltára; és arra, hogy az ember megváltásra, újjászületésre szorul; vezető és vezetett egyaránt, akkor és ma is! Csak megváltott emberként tudjuk evangéliumként hirdetni, és a magunk helyén töredékesen megélni, az Isten törvényét.