„Így készítsd el...” 2Móz 26
1 A hajlékot tíz sátorlapból készítsd: sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból, művészi módon beleszőtt kerúbokkal készítsd azokat! 2 Egy-egy sátorlap hossza huszonnyolc könyök legyen, egy-egy sátorlap szélessége pedig négy könyök. Egyforma legyen a mérete mindegyik sátorlapnak. 3 Öt sátorlap legyen egymással összefűzve, a másik öt sátorlap is legyen egymással összefűzve. 4 Azután készíts kék bíbor hurkokat az egyik sátorlap szegélyén az összefűzésnél. Ugyanilyeneket készíts a másik sátorlap szegélyén is, azon a végén, ahol összefűzik. 5 Készíts ötven hurkot az egyik sátorlapon, és ötven hurkot készíts annak a sátorlapnak a szegélyén is, amelyet hozzáfűznek. Egymással szemben legyenek a hurkok. 6 Készíts ötven aranykapcsot, és ezekkel a kapcsokkal rögzítsd egymáshoz a sátorlapokat! Így áll majd össze a hajlék. 7 Azután készíts sátorlapokat kecskeszőrből sátortetőnek a hajlék fölé: tizenegy ilyen sátorlapot készíttess. 8 Egy sátorlap hossza harminc könyök legyen, a sátorlap szélessége pedig négy könyök legyen. Egyforma legyen a mérete a tizenegy sátorlapnak. 9 Fűzz össze öt sátorlapot külön, és hat sátorlapot is külön. A hatodik sátorlap pedig lógjon le a sátor elején. 10 Készíts ötven hurkot az egyik sátorlapnak arra a végére, ahol összefűzik, és ötven hurkot a másik sátorlapnak arra a szélére is, ahol összefűzik. 11 Készíts ötven rézkapcsot, és akaszd a kapcsokat a hurkokba. Így fűzd össze a sátortetőt egy egésszé! 12 Ami pedig a sátortető lapjainak lelógó részét illeti: a lelógó sátorlap fele lógjon rá a hajlék hátuljára, 13 abból pedig, ami a sátortető lapjainak hosszából túllóg, egykönyöknyi innen, egykönyöknyi onnan lógjon le, vagyis hajoljon rá a hajlék két oldalára innen is, onnan is, és fedje be azt! 14 Készíts még egy takarót is a sátorra vörösre festett kosbőrből, és arra még egy takarót delfinbőrből. 15 Készíts a hajlékhoz felállítható deszkákat is akáciafából. 16 A deszkák hossza tíz könyök legyen, a deszkák szélessége pedig másfél könyök. 17 Mindegyik deszkának két csapja legyen, amelyek összekötik egyiket a másikkal. Így készítsd el a hajlék mindegyik deszkáját! 18 Így készítsd el a hajlék deszkáit: húsz deszkát tégy a déli oldalra, dél felé. 19 Készíts negyven ezüsttalpat a húsz deszka alá, két talpat mindegyik deszka alá a két csapnak megfelelően. Minden egyes deszka alatt két talp legyen a két csapnak megfelelően. 20 A hajlék másik oldalára, az északi oldalra is tégy húsz deszkát. 21 Ezeknek is legyen negyven ezüsttalpa, két talp legyen az egyik deszka alatt, és két talp legyen a másik deszka alatt is. 22 Nyugat felől, a hajlék hátuljára is készíts hat deszkát. 23 Készíts két-két deszkát a hajlék két hátsó sarkára. 24 Ezek párosával legyenek egymás mellett, aljuktól a tetejükig szorosan összefogva egészen a karikáig. Így legyen mindkettőnél; mindkét saroknál így legyen. 25 Legyen tehát nyolc deszka ezüsttalpakkal, összesen tizenhat talppal. Két talp legyen az egyik deszka alatt, és két talp legyen a másik deszka alatt is. 26 Készíts reteszeket is akáciafából: ötöt a hajlék egyik oldalának a deszkáihoz, 27 öt reteszt a hajlék másik oldalának a deszkáihoz, és öt reteszt a hajlék hátuljának a deszkáihoz a nyugati oldalon. 28 A reteszek középen legyenek a deszkák között, rögzítve azokat egyik végétől a másik végéig. 29 Vond be a deszkákat arannyal, és aranyból készítsd a karikákat is a reteszek kengyeleiként. Vond be a reteszeket is arannyal. 30 Pontosan úgy állítsd fel a hajlékot, ahogyan a hegyen megmutattam neked! 31 Azután készíts kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból! Művészi módon beleszőtt kerúbokkal készítsd azokat! 32 Tedd ezt négy arannyal bevont akáciafa oszlopra, amelyeknek aranykampóik legyenek, négy talpa pedig ezüstből legyen! 33 Akaszd rá a kárpitot a kapcsokra, vidd be a bizonyság ládáját a kárpit mögé, és a kárpit válassza el a szentélyt a szentek szentjétől! 34 Azután helyezd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjében! 35 Az asztalt helyezd el a kárpiton kívül, a lámpatartót pedig az asztallal szemben a hajlék déli oldalán! Az asztalt tedd az északi oldalra! 36 Készíts függönyt a sátor bejáratára kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon kihímezve! 37 Készíts a függönyhöz öt akáciafa oszlopot, és vond be azokat arannyal! Kampói aranyból legyenek, és önts azokhoz öt réztalpat!
Bibliaolvasó Kalauz – Mucsi Zsófia igemagyarázata
Sátorlapok, aranykapcsok, hurkok, rézkapcsok, kosbőr takaró, deszkák, talpak, reteszek – nem egy bebetonozott, állandó épület elemei. A szent hajlékot igényesen és szépen készítették el, de Isten népe vándorló életmódjának megfelelően szétszedhető és továbbvihető volt. Amikor az Úr tovább vezette népét, készen álltak továbbmenni. Isten közöttük lakott vándorlásuk minden állomásán.
RÉ 163 MRÉ 159
„Mit gondoltok a Krisztusról?” Máté 22,41–46
41 Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: 42 Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. 43 Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: 44 „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” 45 Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia? 46 De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(42) „Mit gondoltok a Krisztusról?” (Máté 22,41–46)
KRISZTUS DÁVIDNAK FIA ÉS URA.
– 1. Akkor, Jézus korában fontos, „találó” volt ez a kérdés. A zsidók várták a Messiást, a Krisztust, akit az Írások Dávid Fiának neveztek (Ézsaiás 11,9; Jeremiás 23,5–6; Ezékiel 34,23–24; Zsoltárok 132,10–11), azaz aki Dávid házából, családjából fog származni, és az lesz a küldetése – nevéhez hűen –, hogy Dávid országát újra helyreállítsa. Tehát győzelmes nemzeti, hatalmi várakozások kapcsolódtak Dávid Fiának érkezéséhez (42).
– 2. Jézus az Írás egy másik helye alapján rákérdez arra, hogy miért nevezi Dávid mégis Krisztust az Urának (Zsoltárok 110,1), akit az Isten a jobbkeze felől ültetett a mennyben, azaz isteni hatalommal ruházta fel Őt. Jézus e kérdéssel valójában azt jelenti ki nekik, hogy Ő a megígért Messiás, aki földi értelemben Dávid Fia, mennyei értelemben Isten Fia, és akitől nemcsak nemzeti hovatartozásunk fontosságát és annak megbecsülését kapjuk, hanem annál sokkal többet: azt a megváltást, amit csak Isten ajándékozhat az embernek; győzelmet bűn, betegség, halál és gonosz felett… (41–46)
– 3. Valójában Megváltóra van szükségünk! Minden egyéb földi megoldás is csak megváltottságunkból fakadhatna. Aki ugyanis szereti az Istent, mert az Isten megváltotta őt, az tudja felebarátját is úgy szeretni, mint önmagát (22,34–40). Valós emberi megoldások csak az Úr örök megoldásából származhatnak. Mi azonban magunk akarjuk megoldani az életünket; olyannyira, hogy ma már értelmezni sem tudnák sokan ezt az – akkor legalább beszűkített értelemben izgalommal használt – kérdést: Mit gondoltok a Krisztusról? (42)