„Tartsátok meg a szombatot, tartsátok azt szentnek!” 2Móz 31
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. 3 Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára, 4 hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, 5 kövek vésésére és berakására, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére. 6 Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked: 7 a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való fedelet és a sátor egész fölszerelését, 8 az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt, 9 az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és az állványát 10 meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit, 11 a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszert a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked. 12 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: 13 Mondd meg Izráel fiainak: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok: én, az Úr vagyok, aki megszentellek titeket. 14 Tartsátok meg a szombatot, tartsátok azt szentnek! Aki megszentségteleníti azt, halállal lakoljon! Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon a napon. 15 Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az Úr előtt. Mindaz, aki valamilyen munkát végez a szombat napján, halállal lakoljon! 16 Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül. 17 Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent. 18 Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.
Bibliaolvasó kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
A szent sátornál minden Isten parancsa szerint készül. Mózes látta a mennyei mintát, a népből való mesterek kapnak elhívást, Szentlelket, bölcsességet, értelmet és képességet a munka elvégzésére. A munkamegosztás is isteni rendelés szerint történik. Itt olvasunk még a nyugalom napjának megtartásáról, ami szintén isteni rendelkezés. Mi ismerjük Istennek a mi életünkre vonatkozó rendelkezéseit? Ismerjük az Isten által kijelölt helyünket?
RÉ 378 MRÉ 410
„…hatalommal és dicsőséggel.” Máté 24,23–51
23 Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus vagy amott – ne higgyétek el! 24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is. 25 Íme, előre megmondtam nektek. 26 Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van – ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban van – ne higgyétek el! 27 Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. 28 Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk. 29 Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. 30 És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. 31 És ő elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig. 32 Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 33 Így ti is, amikor látjátok mindezt, tudjátok, hogy közel van ő, az ajtó előtt! 34 Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. 35 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. 36 Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. 37 Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. 38 Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, 39 és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. 40 Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, 41 két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 42 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok! 43 Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy mikor jön el éjjel a tolvaj, akkor virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házába. 44 Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! 45 Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik? 46 Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! 47 Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. 48 Ha pedig az a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram – 49 és verni kezdené szolgatársait, és együtt enne és inna a részegesekkel; 50 megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; 51 akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(30) „…hatalommal és dicsőséggel.” (Máté 24,23–51)
AZ EMBERFIA ELJÖVETELE.
– 1. Jézus, az Ő eljövetelét, az „Emberfia” eljöveteleként, az Írás szavaival idézve mondja el! (30) Jézus ezzel jelzi, hogy azt, ami Isten kezében van, nem lehet emberi szavakkal, a földi életből vett képekkel és képzetekkel leírni. Jézus tehát, a prófétát idézve, annyit mond az Ő eljöveteléről, hogy az „Emberfia nagy hatalommal és dicsőséggel jelenik majd meg” (Dániel 7,13–14).
– 2. Forduljunk az Írásokhoz! A mennyei világ titkait csak innen idézve fejezhetjük ki igazul. Erre nézve újabb ígéretet kapunk itt, miszerint: Az ég és föld elmúlnak, de Isten beszéde örök (35). Ha ezt nem hiszed, marad a spekuláció; így halandó önmagaddal találkozol, önmagad maradsz, majd önmagad egyedül maradsz: „nagy” és halálos élmény lesz!
– 3. Ugyancsak a prófétai képpel írja le Jézus a dicsőségében megjelent Emberfia művét is: Összegyűjti a választottakat (Ézsaiás 27,13), és teljessé teszi rajtuk az üdvösség művét (30–31). Választottság? Világosan olvasunk erről a mai igeszakaszban is: Kettő közül, az egyiket „felveszik”, a másikat „otthagyják” (40–41). Felette nagy és szent titok ez! Egy biztos: aki választott, az alázatos, és az ilyen csakis választottként, reménységgel tekinthet a másikra is.
*
Maga Jézus szól itt az Ő eljöveteléről. Fontoljuk meg ezeket az Igéket!
– Jézus Krisztus eljövetele, jelenléte, visszajövetele biztos, semmivel sem téveszthető össze. Hiába hivatkoznak sokan Őrá, hiába emlegetik sokan Krisztust, ezek csak hamis Krisztusok! Minden túlzott hivatkozás másra hiteltelen és hamis; Jézus Krisztus kapcsán pedig ugyanez bűn! Jézus Krisztus eljövetele olyan biztos és egyértelmű, mint a villámlás, mint az a tény, hogy ahol dögkeselyűk vannak, ott dög is van (23–28).
– Jézus Krisztus jövetelét jelek kísérik. Jézus beszéde az Ő eljöveteléről nem ad ennél közelebbi útbaigazítást. Jézus nem mondja el, hogy mi lesz pontosan a jel. Készítgető jelek lesznek. A hitben járva, ezek láthatók! A fügefa jelzi a nyár közeledtét: ha zsendül és levelet hajt, közel van a nyár (32–33). Jézus Krisztus jövetelének is jelei vannak, sötétség, tartóoszlopok megrendülése (29), Noé napjaihoz hasonló tobzódás és gonoszság, evés, ivás, házasodás, illetve az utóbbi képet lefordítva, lakodalom... Hihetetlen jólét, „elgörbült” gondolkodás, hajlam, élet; konfliktusokkal és gyűlölettel (37–39).
– Jézus Krisztus jövetelét jelek kísérik. De ezek „csak” jelek, készenlétre intenek! A napot és az órát azonban senki sem tudja, ezért mindig készen kell lenni, mint ahogy azt az okos szolga tette, hűséggel végezve munkáját ott, ahová az Ura állította: itt nem akart többet, mint amivel megbízták, de nem is érte be kevesebbel, mint amire a megbízatása szólt, azaz hűséggel sáfárkodott (42–51).