előző nap következő nap

„ ...Áron köré sereglett a nép, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent,...” 2Móz 32,1–14

1 Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, Áron köré sereglett a nép, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. 2 Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az arany fülbevalókat feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! 3 Kiszedte hát az egész nép az arany fülbevalókat a füléből, és odavitte Áronhoz. 4 Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból. 5 Amikor Áron látta ezt, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron: Holnap az Úr ünnepe lesz! 6 Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek. 7 Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: Menj, eredj le, mert megromlott a néped, amelyet fölhoztál Egyiptomból. 8 Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból. 9 Majd ezt mondta Mózesnek az Úr: Látom, hogy ez a nép keménynyakú nép. 10 Most azért hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük! Téged azonban nagy néppé teszlek. 11 Mózes azonban így esedezett Istenéhez, az Úrhoz: Miért lángolt fel a haragod, Uram, a te néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? 12 Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Fékezd meg izzó haragodat, szánd meg népedet, és ne hozd rá ezt a bajt! 13 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, amikor megígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, és az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom, örökké az ő birtokukban lesz. 14 Ekkor szánalomra indult az Úr, és nem hozta rá népére azt a bajt, amelyről beszélt.

Bibliaolvasó kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata

Istennel szemben kevés súlyosabb bűn van, mint a bálványimádás. Mégsem mondhatjuk azt, hogy ezt az emberiség az évezredek alatt megértette, és már nem is tesz ilyet. A modern ember is ugyanúgy ott hajbókol a maga készítette bálványok előtt. Csak ma már nem aranyborjúként ábrázolják ezeket. Mégis szinte ugyanazok a dolgok húzódnak meg a háttérben: pénz, hatalom, erő... Azt is tudnunk kell, hogy Isten haragja ma is ugyanúgy fellángol az ilyen dolgok láttán. A kérdés csak az, van-e, aki közbenjár érted, hogy Isten szánalomra induljon irántad?

RÉ 236 MRÉ 392

„Vigyázzatok…” Máté 25,1–13

1 Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. 2 Öt közülük balga volt, öt pedig okos. 3 A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, 4 az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban. 5 Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. 6 Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! 7 Ekkor ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat. 8 A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik. 9 Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak! 10 Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. 11 Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! 12 Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. 13 Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(13) „Vigyázzatok…” (Máté 25,1–13)

A TÍZ SZŰZ. A példázat értelmezését maga Jézus adja meg annak végén: Legyünk készen az Ő fogadására (13).

– 1. Vigyázzunk! Ez egy fontos, de mégis rémisztő figyelmeztetés. Vigyázzunk, mert bajba kerülhetünk, mégpedig nagy bajba. Tele is van az életünk rettegéssel! Még akkor is, ha ez nem téma. A földi életben sok szép és sok rettenetes dolog történhet velünk, és a jóban ijedten gondolunk a lehetséges rosszra, illetve a földi élet végére. Ez a rettegés megrontja a jelent. Ha valaki belekiált az életünkbe, hogy vigyázzunk, akkor erre figyelmeztet: Ne merd elengedni magad! Valahol élvezzük is ezt a „rettegtetést”.

– 2. Vigyázzunk! Akkor lesz igazán rémisztő ez a figyelmeztetés, ha belegondolunk a példázat valódi értelmébe: kívül maradhatunk az Isten országán, a kegyelem ajtaján, az Isten szeretetén. Mi lesz így velünk? Még az is megretten ezen a gondolaton egy pillanatra, akit ez a kérdés nem érdekel, nem érint igazán. Rettenetes a földi élet vége, és az igazán nagy rettenet még csak ezután következhet… (10–11) Közben rettenetes az a veszekedés, ami az éles helyzetben kitört az okos és a balga szüzek között. Az okosak már nem tudtak segíteni, mert akkor ők is lemaradtak volna. A balgák kétségbeesve próbálták pótolni a hiányosságokat. Hiába… (7–11) Olyan „emberiesen” rettenetes ez a jelent. Vigyázzunk!

– 3. Vigyázzunk! Legyünk okosak, előrelátók, mindig készek (13), mint a menyasszonyhoz érkező vőlegény fogadására készülő okos szüzek – nyilván a menyasszony barátnői –, akik olajjal a lámpásukban várták a vőlegényt (4), szemben azokkal a balgákkal, akiknek lámpásukban nem volt olaj (3). Ki az, aki mindig készen van, mindig okos józansággal tettre kész? Ki az, aki mindig, mindenkor „olajozott”, világításra, lángolásra lobbanó, még akkor is, ha álmából verik fel? Persze, sokan lehetünk ilyenek. Egyre több az okos, és mindig kész, és mindenre kész ember manapság, mindenütt…

– 4. Vigyázzunk! Megnyugtat, és nem rettegtet ez a felszólítás, mert Jézus mondja (1). Éppen ezért nem félelmet, hanem megnyugvást ajándékoz ez a figyelmeztetés, amiből féltő szeretet hallik. Csak, ha az Úr mondja, hogy vigyázzunk, akkor nem félünk! Ő már megnyitotta országának ajtaját előttünk. Mi már megérkeztünk. Ez a hit csodája (1). Nincs miért aggódni! Amíg itt vagyunk, tesszük a dolgunkat, amíg tehetjük, megtöltjük mindig a lámpást olajjal, hogy világíthassunk az Ő érkezéséhez (4). Bizony, gyakran elalszunk, nem mindig állunk haptákban, gyakran kevés már a világításhoz szükséges olaj. De amikor az Úr érkezik, akkor Ő maga készít fel bennünket a fogadására, nem a magunk okossága és készsége (6–7). Nem késhetünk le semmiről, mert már minden a miénk (2Korinthus 4,16). Ezért készen vagyunk, éppen ezért nem vagyunk mindenre készek; csak arra, ami Őneki kedves!