„Ki vagyok én, Uram…?” 2Sám 7,18–29
18 Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? 19 Sőt még ezt is kevesellted, Uram, ó, Uram, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának, ezzel is az embert tanítva, Uram, ó, Uram! 20 De miért beszélne tovább Dávid, hiszen te ismered szolgádat, Uram, ó, Uram! 21 A te ígéreted és szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat, hogy megismertesd azokat szolgáddal. 22 Ezért vagy te oly nagy, Uram, ó, Uram! Senki sincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül isten, egészen úgy, ahogyan magunk is hallottuk. 23 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának azzal, hogy nagy és félelmetes dolgokat vitt véghez, mint ahogyan te kiűztél nemzeteket és isteneiket néped elől, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból? 24 Így erősítetted meg magadnak népedet, Izráelt, hogy örökké a te néped legyen, te pedig, Uram, az Istenük lettél. 25 Most azért, Uram Isten, tartsd meg örökké azt az ígéretet, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogy megígérted! 26 Akkor nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek Ura Izráel Istene! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. 27 Te, ó, Seregek Ura, Izráel Istene, ezt a kijelentést adtad szolgádnak: Megépítem házadat! Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy ilyen imádsággal imádkozzék hozzád. 28 Valóban, Uram, ó, Uram, te vagy az Isten, és igazak a te ígéreteid. Te ígérted szolgádnak ezt a jót. 29 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed előtt legyen, mert te ígérted ezt, Uram, ó, Uram! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!
Bibliaolvasó kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„Ki vagyok én, Uram…?” (18). Mély alázat és meghatottság mondatja Dáviddal ezt az imádságot, amely egyszerre hálaadás és hitvallás Isten nagy ígéreteiről és tetteiről. Tudunk-e mi rácsodálkozni a csodára: hogy jövök én ahhoz, Uram, hogy törődsz velem, és gondod van rám? Ki vagyok én ebben a hatalmas teremtésben, hogy velem vagy és támogatod szeretteimet. Fiad megváltó szeretetét élvezem: hálás teremtményed vagyok.
RÉ 132 MRÉ 132
„De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.” 1Korinthus 11,2–16
2 Dicsérlek titeket, hogy mindig emlékeztek rám, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek. 3 De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. 4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére. 5 És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna. 6 Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét! 7 Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége. 8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. 9 Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. 10 Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején az angyalok miatt. 11 De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. 12 Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van. 13 Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez? 14 Nem arra tanít-e titeket maga a természet is, hogy szégyen az a férfinak, ha hosszú hajat visel? 15 Ha viszont az asszony visel hosszú hajat, ékessége az, mert neki fátyolként adatott a haj. 16 Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen más szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(11) „De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.” (1Korinthus 11,2–16)
Rend legyen! Amiként Szabó T. Anna verse könyörög ezért a „Kaláka 50” gyönyörűséges lemezén: „Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam…” (Az ég zsoltára)
Rend legyen, az adott kor elvárásai szerint, és legyenek vezetők, akik ezt a rendet meghatározzák. Az apostol is a gyülekezet kérésére rendelkezett az asszonyok külső viseletéről (1–2). Ugyanakkor, Uram, olyanok legyenek ezek a vezetők, akik a korabeli rendet is a Te örök teremtési rendedet követő szeretettel határozzák meg. Pál is a férfi és nő Istentől kapott rendeltetését védve (3; 8–9), ezen belül különösen a nő férfihoz tartozását, tisztaságát, idegen férfivágyaknak kiszolgáltatottságát óvja (10). Ez a rendszeretet, egy ponton túl nem bocsátja vitára az alapvető értékeket (16).
Rend legyen, az adott kor elvárásain túl! Változik a világ. Van, amiben alkalmazkodhatunk, egy határig. De beláthatjuk, hogy ha az a szándék kiveszik belőlünk, amely az apostolt egy konkrétan feltett kérdés megválaszolása kapcsán vezérli; azaz Isten alapvető, minket, házastársunkat, családunkat, gyermekeinket, a legszentebb közösségeket oltalmazó teremtési rendje iránti tisztelet elhagy bennünket ebben a világban; akkor elveszünk! Nem alá-fölé rendelésről van itt szó, a férfi és a nő viszonya kapcsán, hanem az életünk kiteljesedését biztosító isteni rend szeretetéről.
Rend legyen, de abban a megváltó szeretetben, amely az öröklét felől szemlél itt mindent. Az e-világi rend egyszer elmúlik, ezzel a világgal együtt. Akkor kiteljesedik az Isten valóságos gondolata, miszerint a férfi és a nő mindenben egymásra utaltak, az Úrban. A korabeli és a mindenkori e-világi rendet is csak az öröklét bizonyosságára, reménységes, krisztusi szeretettel lehet érvényesíteni (11–15).