„Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr…” 2Sám12,1–14
1 Az Úr elküldte Dávidhoz Nátánt. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. 2 A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. 3 A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. 4 Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett. 5 Dávid nagy haragra lobbant az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő Úrra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt elkövette! 6 A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt. 7 Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én kentelek föl Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. 8 Neked adtam uradnak a házát, és öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. 9 Miért vetetted meg az Úr szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! 10 Ezért nem távozik el soha a fegyver a házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. 11 Ezt mondja az Úr: A tulajdon házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára elveszem, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. 12 Te ugyan titokban cselekedtél, én azonban egész Izráel előtt, napvilágnál cselekszem meg ezt! 13 Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg. 14 Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az Úr ellenségeinek a gyalázkodásra, meg kell halnia a fiadnak, aki született neked.
Bibliaolvasó kalauz – Benke György igemagyarázata
„Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr…” (7). Isten igéjének és Lelkének megrendítő, életformáló és újjászülő munkája az, amikor az igeolvasó és igehallgató eljut ide: rólam szól, és hozzám szól az Úr, aki ismer engem, tud az én dolgaimról (Jel 2,3). Ő a bűnbocsánat ajándékát készítette el Jézus Krisztus által. Az igehirdetőnek pedig ahhoz ad erőt és bátorságot, hogy ne azt mondja, ami tetszik a hallgatóinak, hanem azt, amit az Úr üzen.
RÉ 51 MRÉ 51
„…minden szépen és rendben történjék.” 1Korinthus 14,26–40
26 Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! 27 Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! 28 Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és Istenhez! 29 A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg! 30 De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! 31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. 32 A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. 33 Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, 34 az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. 35 Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert szégyen az asszonyra, ha a gyülekezetben beszél. 36 Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? 37 Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. 38 És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. 39 Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! 40 Azonban minden illendően és rendben történjék!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(40) „…minden szépen és rendben történjék.” (1Korinthus 14,26–40)
Nem tudok úgy lefeküdni, akármilyen fárasztó is volt egy nap, hogy az aznapi dolgaimat ne rakjam helyre, ne rendezzem el… Ezek közül egy sereg még nincs kész, de azzal, hogy az elintézendők közé tettem, már az Úr kegyelmes kezébe helyeztem azokat, a holnap Urára bíztam, egy időre rendben elengedtem, „rendeztem”, és így is az örökkévaló rend Urához kapcsolódtam. A rendetlenség a gonosz műve: halál és kárhozat. A teremtés és az újjáteremtés az élet Urának ajándéka.
Ennek a rendnek kell tükröződni az egyházban, a gyülekezetben, az istentiszteleten is. „Épülés” csak rendben lehetséges (14,12). Ami szép és ékes, az egyben rendezett is. Aki igazán szép: az arányos, „szabályos”. Minden legyen egyszerre szép és rendezett, ihletett és értelmes, Lélekben eleven és mégis értelemmel követhetően józan. Ez a nyelveken szólás és a prófétálás viszonyában is érvényes: az értelmes tanításé az elsőbbség, de a Lélek más ajándékait sem szabad korlátozni (39).
A lényeg: az Istennek kedves rend érvényesülése, amelyben még a prófétáló sem lehet önhitt, azaz alá kell vetnie magát az éppen érvényes „közegyházi” rendnek, ez esetben az apostoli intésnek. Ebbe a rendbe illeszkedhet minden kegyelmi ajándék érvényesülése, hogy együtt buzogjunk, és a buzgóság építsen és ne romboljon, egybetartson és ne szétszaggasson (37–38).
Ebbe a rendbe tagolódik a férfiak és a nők szolgálata a gyülekezetben. Az asszonyokra vonatkozó intés pont arra vonatkozik, hogy a keresztyénség krisztusi szeretete tette meg az első lépést a nők megbecsülése felé, hiszen addig a korábbi kultúrák mindegyike férfijogú kultúra volt. A nőket egyként megbecsülte a keresztyénség, megkeresztelte őket, az úrvacsorában is részt vettek, szólhattak, kérdezhettek; de ez is csak egy meghatározott rendben történhetett, amelyben az apostol az egyes túlkapásokat is rendezni szeretné. A felszabadulást ugyanis mindig túlkapás követheti… (34–35)
Jézus Krisztus megváltott, szabaddá tett: az örök élet szabadsága egyben a legékesebb rend!