„A király megkérdezte Cíbától: Mit akarsz ezzel?” 2Sám 16,1–4
1 Alig jutott túl Dávid a hegytetőn, szembejött vele Cíbá, Mefíbóset szolgája, két fölszerszámozott szamárral. Volt rajtuk kétszáz kenyér, száz csomó aszú szőlő, száz adag érett gyümölcs és egy tömlő bor. 2 A király megkérdezte Cíbától: Mit akarsz ezzel? Cíbá így felelt: A szamarak legyenek a király háza népéé, hogy azokon járjanak, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a szolgák eledele, a bor pedig itala annak, aki ellankad a pusztában. 3 Ekkor megkérdezte a király: Hol van uradnak a fia? Cíbá így felelt a királynak: Ő Jeruzsálemben maradt, mert azt gondolja, hogy Izráel háza most visszaadja neki apja királyságát. 4 A király ezt mondta Cíbának: Legyen minden a tied, ami Mefíbóseté volt! Cíbá erre így felelt: Leborulok előtted, légy hozzám ezután is jóindulattal, uram, királyom!
Bibliaolvasó kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Cibá Saul házából való szolga volt, de most ő hoz a bajban lévő Dávidnak segítséget. Hogy szívből vagy színből? Szeretetből vagy haszonleső, ravaszdi számításból? Igazából nem a mi dolgunk eldönteni. Abból a szempontból mindegy is, hogy Isten még a megkérdőjelezhető tisztaságú embereken keresztül is tud választottjainak segíteni, tudja szeretetét éreztetni. Isten segítségének örülhetünk, az eszközül használt embernek pedig hálásak lehetünk. Dávid is ezt teszi.
RÉ 73 MRÉ 73
„…akik meghamisítják az Isten Igéjét…” 2Korinthus 2,12–17
12 Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, 13 nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Makedóniába. 14 De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. 15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között: 16 ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? 17 Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztusban.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(17) „…akik meghamisítják az Isten Igéjét…” (2Korinthus 2,12–17)
Miként hamisíthatjuk meg az Isten Igéjét?
Isten Igéjét meghamisíthatjuk, ha akként szólunk Isten Igéjéről, hogy nem csendesedünk el az Ige felett naponta azért, hogy egyre tisztábban és helyesebben értsük meg az Úr szavát (3,6).
Isten Igéjét meghamisíthatjuk akkor, ha nem azt hirdetjük, ami az írott Igéből, annak gondolatmenetéből, mindenféle okoskodás és csűrcsavarás nélkül, a teljes Írás összefüggéséből kiolvasható. Pál itt az evangéliumból következő tanítás megrontására utal; arra is, amikor nem vállaljuk fel az Igéből megértett igazságot. Ez az igazság pedig nem valami gyarló és mulandó emberi önigazság, nem is valami pazar emberi bölcsesség részigazsága. Ez az igazság csakis az Isten, Jézus Krisztusban közölt megváltó szeretete.
De Isten Igéjét meghamisíthatjuk akkor is, ha nem krisztusi szemlélettel, vagyis nem üdvösséges szándékkal, az élet szolgálatával, reményt ajándékozva hirdetjük azt. Isten eredeti szándéka ugyanis mindig az élet, és soha nem a halál. Az pedig már Isten örök rendelése és nem a mi illetékességünk, hogy ez kik számára lesz halál és nem élet (15–16). Ezt Isten majd elrendezi, és jól rendezi el.
Meghamisítjuk Isten Igéjét akkor is, ha adott helyzetekben nem prófétai bátorsággal hirdetjük a tiszta Igét, az evangéliumot, amely bizonyos történelmi korokban int, fegyelmez, az élet útjára vezethet. Hamisítás az is, ha az intés agresszív, krisztusi szeretet nélküli.
Meghamisítjuk Isten Igéjét úgy is, ha eleve hatni akarunk Isten Igéjével, tudatos módszereket használunk, a kegyelemre való ráhagyatkozás nélkül, és mindenáron látványos eredményt akarunk elérni, miközben az eredmény csakis Isten szuverenitásának hatalmában áll. Ne akarjuk „az igehallgatót” kiszolgálni, de nagyon szeressük őket, és nagyon szeressünk minden embert! Az alapvető, krisztusi viszonyulás csakis ez lehet.