előző nap következő nap

„…Uram, hiúsítsd meg Ahítófel tanácsát!” 2Sám 15,24–37

24 Ott volt Cádók is, és vele az összes lévita, akik az Isten szövetségládáját vitték. Letették az Isten ládáját, Ebjátár pedig áldozott, amíg csak ki nem vonult a városból az egész hadinép. 25 Akkor a király ezt mondta Cádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha kegyelmes lesz hozzám az Úr, akkor visszahoz engem, és látnom engedi még azt és annak lakóhelyét. 26 De ha ezt mondaná: Nem gyönyörködöm benned, akkor itt vagyok, tegye velem, amit jónak lát! 27 Majd ezt mondta Cádók papnak a király: Nézd csak! Térj vissza a városba békességgel, és veletek együtt két fiatok is: a te fiad, Ahímaac meg Ebjátár fia, Jónátán. 28 Figyeljetek! Én majd a puszta felé eső gázlónál tartózkodom, amíg valami hír nem érkezik hozzám tőletek. 29 Cádók és Ebjátár tehát visszavitték az Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott maradtak. 30 Dávid azután elindult fölfelé az Olajfák hegyének lejtőjén, és amíg ment, egyre csak sírt. Betakart fejjel, mezítláb ment, és vele együtt az egész hadinép is betakarta a fejét, és ahogy mentek fölfelé, egyre csak sírtak. 31 Amikor jelentették Dávidnak, hogy Ahítófel is az összeesküvők között van Absolonnál, ezt mondta Dávid: Kérlek, Uram, hiúsítsd meg Ahítófel tanácsát! 32 Amikor fölért Dávid a hegy tetejére, ahol Istenhez szokott imádkozni, éppen szembejött vele az arki Húsaj megszaggatott ruhában, földet szórva a fejére. 33 Dávid ezt mondta neki: Ha velem tartasz, csak terhemre leszel, 34 de ha visszatérsz a városba, és ezt mondod Absolonnak: Én a te szolgád leszek, ó, király! Azelőtt apád szolgája voltam, de mostantól fogva a te szolgád vagyok – akkor meg tudod hiúsítani Ahítófel tanácsát. 35 Ott lesznek veled a papok, Cádók és Ebjátár is. Azért mindent, amit a királyi palotából hallasz, jelentsd Cádók és Ebjátár papoknak. 36 Ott van velük a két fiuk is: Cádóké Ahímaac, Ebjátáré pedig Jónátán. Velük mindent megüzenhettek nekem, amit csak hallotok. 37 Húsaj, Dávid barátja be is ment a városba. Absolon is megérkezett Jeruzsálembe.

Bibliaolvasó kalauz – Lenkey István igemagyarázata

Dávid menekül. Teljes zűrzavar van körülötte. Még nem tudni biztosan, ki van vele, és ki ellene. Egyelőre még abban is bizonytalan, hogy Isten vele van-e. Mégis imádkozik: „…Uram, hiúsítsd meg Ahítófel tanácsát!” (31). Jóllehet Dávid saját bűnével vonta magára nehéz helyzetét, Isten meghallgatja imádságát. Mert Istenre akkor is számíthatunk, amikor épp bűneink miatt vagyunk bajban. Isten ilyenkor sem hagy el. Hozzá mindig bizalommal fordulhatunk.

RÉ 94 MRÉ 94

„…Krisztus színe előtt…” 2Korinthus 2,5–11

5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is. 6 Elég az ilyennek az a büntetés, amelyet a többség mért rá. 7 Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. 8 Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. 9 Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. 10 Akinek pedig ti megbocsátotok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. 11 Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(10) „…Krisztus színe előtt…” (2Korinthus 2,5–11)

Bárhova tekintünk, mindenütt konfliktusok szabdalnak szét bennünket, amelyekben elvéreznek az emberi életek. A konfliktusok ideigvaló győztesei az élet más konfliktusaiban vesztesek. A „győzelmek” csak látszólagosak, mert a konfliktusok rombolnak, meghasonlást támasztanak, kikészítenek. A totális rendszerek nem engedik felszínre törni a konfliktust, a szabadságban pedig úgy tűnik, hogy mindenből konfliktus támadhat… Sokan mondják, hogy a konfliktusokat bírni kell, adott esetben fel kell vállalni azokat, mert konfliktus nélkül nincs megújulás. Vannak olyanok is, akik a konfliktusban virulnak ki, ezért céljuk, hogy zavart támasszanak. Az sem mindegy, milyen mérvű konfliktusról van szó; sokszor egy durva szóváltás, egy életre „megölhet” emberi kapcsolatokat. Ezért kérdés az is, hogy utána lehetséges-e rendeződés, a történtek feltárása, megvallása, megbocsátása?

Micsoda konfliktusok terhelték a korinthusi gyülekezetet: pártoskodások a gyülekezeten belül, konfliktusok a gyülekezet és az apostol között, személyes konfliktus az apostol és egy őt megbántó valaki között. Mindez nem a világban történik, hanem közöttünk. A keresztyénség hajnalától kezdve, mi is terheltek vagyunk a konfliktusokkal.

Meg tudunk-e szomorodni azon a helyzeten, amiben vagyunk? (5) Tudunk-e, nemcsak inteni, büntetni, hanem bűnbánatot tartani, megbocsátani, vigasztalni, szeretni, aztán a közösségi rendbe engedelmesen beállni? (6–9) Tudjuk-e egymást, együtt megbocsátásra hangolni, és nem hergelni, nem még inkább elmérgesíteni az ügyet. Mesterei vagyunk, az egyházban is, egymás hergelésének, provokálásának, egymás elemésztésének, szinte még élvezzük is. Meddig engedjük még, hogy rászedjen bennünket a gonosz? (10–11)

Álljunk oda, a mi megváltó Krisztusunk színe elé! (10) Az Ő színe előtt mondhatunk néhány gyógyító összegzést, a mai igeszakaszra tekintve. A konfliktusok mögött mindig a gonosz áll, aki mindent szétdobál, rászed bennünket. Ezért soha ne arra haragudjunk, akivel konfliktusunk van, mert nem test és vér ellen tusakodunk (Efezus 6,12). Ugyanakkor ez a tény nem ment fel bennünket az alól, hogy magunkon kezdjük az önvizsgálatot, mégpedig az Úr színe előtt, hogy eljussunk a bűnbánatig, a bűnvallásig és a bűnbocsánatig. Ez a folyamat, kegyelmi állapot, és az egyetlen megoldás. Ebbe a kegyelembe kapaszkodva mondjuk ki, hogy ne a másikra várjunk ezzel! Mi kezdjük meg a bűnbánatot: gondoljuk meg, mi terhel bennünket, nem a másikat, hanem bennünket, hogy idáig jutottak a dolgok. Aki azonban bűnvallást tesz, annak bocsássunk meg. Valljuk meg, hogy nem tudunk megbocsátani! Ez súlyos bűnünk! Emlegetjük a megbocsátás fontosságát, de nem tudjuk elengedni a sérelmeinket, így megemésztjük egymást.

Az apostol világosan elénk tárja a gyógyulás fenti lehetőségét. Az igazi gyógyulás az Úrban van, aki krisztusian megőriz a konfliktusban, aki kellő időben kiszabadít onnan, mert Ő végérvényesen elhordozta a konfliktusok kínjait a kereszten, és győztesen került ki a legnagyobb konfliktusból is, feltámadása által. Mennyei világának minden lelki áldása azt is jelenti, hogy „ott” nincs konfliktus (Efezus 1,3).