„Majd oltárt épített ott Dávid az Úrnak,” 2Sám 24,18–25
18 Gád még aznap elment Dávidhoz, és ezt mondta neki: Menj, és állíts oltárt az Úrnak a jebúszi Arauná szérűjén! 19 Elment tehát Dávid Gád szavai szerint, ahogyan megparancsolta az Úr. 20 Amikor Arauná kitekintett, és látta, hogy udvari embereivel a király közeledik hozzá, kiment Arauná, és arccal a földre borult a király előtt. 21 Azután megkérdezte Arauná: Miért jött szolgájához az én uram, királyom? Dávid így felelt: Azért, hogy megvegyem tőled ezt a szérűt; oltárt akarok itt építeni az Úrnak, hogy megszűnjék a népet ért csapás. 22 Arauná ezt mondta Dávidnak: Fogadja el az én uram, királyom, és áldozzon, ahogyan jónak látja! Nézd, van itt marha is az égőáldozathoz, a cséplőeszközök meg a marhák szerszámai pedig jók lesznek tűzifának. 23 Mindezt a királynak adja Arauná, ó, király! Majd így szólt Arauná a királyhoz: Legyen kegyelmes hozzád Istened, az Úr! 24 De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak pénzért fogadom el tőled, mert nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven sekel ezüstért. 25 Majd oltárt épített ott Dávid az Úrnak, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutatott be. Az Úr pedig megengesztelődött az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráelben.
Bibliaolvasó kalauz – Pentaller Attila
Dávid Isten igéjétől (2Móz 30,12) és a népétől is függetlenedett, amikor hatalmi szóval saját gondolatát erőltette rá a közösségre. Bűnével szembesülve mégis Istenhez vonzódik, mert biztos abban, hogy irgalmas és kegyelmes az Úr (14)! Istenért végzett szolgálataimban mi az, ami nekem semmibe sem kerül, azaz nem érzem a súlyát, terhét? Mi az, amit cselekedve olyasmit adok, ami nekem is érték, de kész vagyok lemondani róla, például az időm, a pénzem, az akaratom (24)?
RÉ 5 MRÉ 5
„…megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára…” Filippi 1,1–11
1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái mindazoknak a szenteknek Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: 2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, 4 és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, 5 mert közösséget vállaltatok velem az evangélium hirdetésében az első naptól fogva mind a mai napig. 6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. 7 Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. 8 Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetével, 9 és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, 10 hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, 11 és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(10) „…megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára…” (Filippi 1,1–11)
A mi Urunk napja, a kegyelem teljességének napja, amikor életünk tisztátalanságát maradéktalanul eltörli, megbocsátja az Ő kegyelme.
Isten kegyelmére szorulunk, amelyet Ő megmutatott Jézus Krisztusban. Hiszen nem vagyunk tiszták és kifogástalanok: sok vétek terhel bennünket, gondolatban, szóban, cselekedetben, mulasztásban. Hitünk olyan sokszor elvérzik a hétköznapok próbái alatt…
Isten kegyelme azonban őriz bennünket, és nem engedi, hogy vétkeink megbotránkoztató határt lépjenek át. Isten kegyelme őriz minket az üdvösségben (1Péter 1,5). Urunk az eseményeknek is az Ura, nem véletlen, ha Ő bezár egy ajtót, ugyanakkor egy másikat meg kinyit. Ez is annak bizonyossága, hogy az övéi vagyunk.
Isten kegyelme egyre inkább megtisztít bennünket. Az Úr kegyelme megszenteli életünket. Jézus Krisztus követésében járva egyre inkább megtisztulunk, megérünk: elhagyjuk a vétkeket, letesszük a felesleges batyukat, kidobjuk a régi, koszos lomokat az életünkből, és nem engedjük, hogy a figyelmünket, értelmünket és szívünket bármi is elvonja a mi Urunk megváltó szeretetének örömétől.
Isten kegyelme arra indít, hogy naponta imádkozzunk, hogy egyre tisztábbak és kifogástalanabbak lehessünk, és mindennapi döntéseinkben is az Úr akarata szerint éljünk, mígnem megérkezünk az Ő örök boldogságához.
*
Mi a helyes? Megnyugtató, hogy ezt nem mi határozzuk meg, hanem az Isten, aki mindent tökéletesen tud és örökkévaló összefüggésekben lát. Ha mi, emberek határozzuk meg, hogy mi a helyes, az mindig csak a saját önző érdekeinket szolgálná. Urunk azonban pontosan tudja, hogy nekünk mire van szükségünk, és azt is látja, mi jó a másiknak, meg az egész teremtett világnak.
Isten kijelentette nekünk akaratát. Az a helyes, ami kiváltképpen szolgálja Isten dicsőségét és az emberek javát: szeretni az Urat, és szeretni felebarátunkat, mint önmagunkat (Márk 12,30–31). Nagy teológiai vitákat lehet folytatni arról, hogy ki a felebarátom? Hát az, akit az Isten a látókörödbe helyezett, függetlenül attól, hogy ki is ő, hogyan gondolkodik és mit hisz. Azokat elég szeretned, akik között élsz és dolgozol.
Bizony, nehéz a hétköznapok kusza és bonyolult történései között helyesen élni, dönteni. Minden nap imádkozni kell az Isten tökéletes akaratának az érvényesüléséért, hogy ne történhessen más velünk és ne tehessünk mást, csakis azt, ami Istennek kedves, ami helyes, ami minden gyarlóságunk ellenére is megőriz az Úr rendelte mederben.
A mi tisztaságunk és kifogástalan voltunk az Úrban van. Önmagunkban nem vagyunk tiszták. Olyan ez, mint amikor a Duna megmarad a medrében, haladva a megérkezés, a torkolat felé, addig szép, addig nem kavarodik fel, addig nem bukkan elő a sok-sok hordaléka, addig nem rombol, áttörve gátakat. Urunk, tartsd meg életünket a Te medredben, haladva a Jézus Krisztus napja felé, amikor is életünk megérkezik a Te üdvösséges szeretetedhez!