„Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi,...” Jn 1,19–34
19 János így tett bizonyságot, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: Ki vagy te? 20 Ő megvallotta, és nem tagadta. Ezt vallotta: Én nem a Krisztus vagyok. 21 Erre megkérdezték tőle: Hát akkor? Te vagy Illés? Ő azt mondta: Nem az vagyok. – A próféta vagy? Így válaszolt: Nem. 22 Ezt mondták tehát: Ki vagy? – hogy választ adhassunk azoknak, akik elküldtek minket: mit mondasz magadról? 23 Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta. 24 A küldöttek között voltak farizeusok is, 25 és ezek tovább kérdezték őt: Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta? 26 János így válaszolt nekik: Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, 27 aki utánam jön, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. 28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. 29 Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 30 Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 31 Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. 32 Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. 33 Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. 34 Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.
Bibliaolvasó kalauz – Bogárdi Szabó István
Isten kiemelkedő feladatot bízott Keresztelő Jánosra: ő Krisztus első tanúja. Már Erzsébet méhében köszöntötte Jézust, és bár nem tett csodát, prédikálása maradéktalanul igaz volt. Ő a Megváltó útkészítője, megkeresztelője, a vőlegény barátja. Itt közölt tanúskodása prófétai szó, örvendező bizonyságtétel. János kijelenti: aki utána jön, nagyobb nála. Krisztusnak növekednie kell, neki pedig kisebbé lennie. Jézus mégis azt mondja róla: asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb. Ugyanez jellemzi minden bizonyságtévő és Krisztus viszonyát. A mi tanúságunk töredékes, Krisztus mégis reánk bízza az evangéliumot; nem vagyunk méltók, hogy a saruja szíját megoldjuk, de ő barátainak nevez bennünket; előtte térdet hajtunk, de mikor felemeltetik, minket is magával visz (Jn 12,32).
RÉ 148 MRÉ 148
„De népét megoltalmazza az Úr…” Jóel 4
1 Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, 2 összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izráelt, és felosztották országomat. 3 Népemre sorsot vetettek: a fiúkat parázna nőért adták oda, a leányokat pedig borért adták el, hogy ihassanak. 4 Hát nektek mi bajotok van velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai? Bántottalak én valamivel benneteket, amiért meg kellene fizetnetek? Ha viszont ti akartok bántani engem, nagyon hamar visszaadom nektek azt, amivel bántotok! 5 Hiszen elvettétek tőlem az ezüstöt és az aranyat, kincseim legjavát templomaitokba vittétek. 6 Júda és Jeruzsálem fiait eladtátok a görögöknek, hogy messze kerüljenek hazájuktól. 7 De én visszahívom őket onnan, ahová eladtátok őket, és visszaadom nektek azt, amivel őket bántottátok! 8 Fiaitokat és leányaitokat a júdaiaknak adom, azok pedig eladják őket a sábaiaknak, a távoli népnek. Megmondta az Úr! 9 Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek fel a háborúra! Buzdítsátok a vitézeket! Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind! 10 Kovácsoljatok kapáitokból kardokat, metszőkéseitekből dárdákat! Mondja még a gyáva is: Vitéz vagyok! 11 Jöjjetek sietve, ti, népek, gyülekezzetek ide mindenfelől! Vezesd, Uram, vitézeidet! 12 Induljanak, vonuljanak a népek Jósáfát völgyébe, mert ott tartok ítéletet minden szomszédos nép fölött. 13 Eresszétek rá a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Gyertek, tapossatok, mert tele van a taposókád, csordultig vannak a sajtók, mert nagy a gonoszságuk. 14 Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében, mert közel van az Úr napja az ítélet völgyében! 15 A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. 16 Felharsan az Úr hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből, megrendül az ég és a föld. De népét megoltalmazza az Úr, és erőssége lesz Izráel fiainak. 17 Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom. Szent lesz Jeruzsálem, nem hatolnak be oda többé idegenek. 18 Azon a napon majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. Júda minden patakjában bőven folyik a víz, forrás fakad az Úr házából, és megöntözi a Sittím-völgyet. 19 Egyiptom pusztaság lesz, Edóm meg sivár puszta a Júda fiain elkövetett erőszak miatt, mivel ártatlan vért ontottak földjükön. 20 Júdában azonban örökké lakni fognak, Jeruzsálemben is nemzedékről nemzedékre. 21 Megfizetek majd a vérontásért, nem engedem azt, hogy büntetlen maradjon! Az Úr a Sionon lakik!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(16) „De népét megoltalmazza az Úr…” (Jóel 4)
Ez a „de” az Isten megmagyarázhatatlan kegyelme. Isten népe nem különb a többi népeknél. Isten haragja mégsem éri el. Sőt, Isten oltalmazza, megszabadítja népét (14–17), és az örök ország bőségével áldja meg őket már e-világban (18–21). Isten úgy oltalmazza népét és annak országát, mint saját tulajdonát (9–13). Ezért, aki az Isten népét bántja, az Istent magát bántja (1–7). Ugyanakkor ez, népe számára, csak alázatot és krisztusi szolgálatot jelent.
Figyeljünk Jézus szavaira, amelyeket az Ő eljövetele és az utolsó idők kapcsán mondott, és amelyek részben rokonságot mutatnak Jóel itteni próféciáival. A mi Urunk hangsúlyozza, hogy minden nép megáll majd Őelőtte (Máté 25,31–46). Ez az idő egyrészt a nagy nyomorúságok ideje lesz, mert nem leplezhető tovább az Istentől elszakadt világ halálos baja, amelybe bele is rendül ez a világ és joggal jajgat annak minden népe (Máté 24,29–30). Ugyanakkor az Úr megváltó hatalmának dicsősége minden égtájról összegyűjti választottait. Ez nagyon fontos: Istennek minden nép között sokan vannak gyermekei (Máté 24,31). Kik azok? Egyetlen biztos jelét kimondja a mi Urunk a választottságnak. Aki a legkisebbel irgalmasan bánik, az az üdvösséges állapot biztos külső jele (Máté 25,40). Hogyan bánsz azzal, aki – bármilyen tekintetben – kisebbnek tűnik nálad?
Jézus Krisztusban a jóeli „szent háború” értelme örökre átalakult (9), mert ez többé nem a másik ember, a másik vallás, a másik „brancs” érdekei és nézetei ellen folyik a magunk önző érdekeiért, hanem önmagunk határtalanul önző énje ellen folyik. A hit harca ez (1Timóteus 6,12), ami szintén a választottság jele. Jóel kapákból készített kardokról szól (9–13), de Ézsaiás kardokból készített kapákról prófétált (Ézsaiás 2,4). Jósáfát völgye, ahol az ítélet lezajlik, egy szimbolikus hely (12). Ez a hely valójában a mi Urunk, Jézus Krisztus. Őbenne fordult az ítélet kegyelemmé, Őbenne születtünk újjá és fordulhattunk a mellettünk élő legkisebbek felé, Őbenne fakadt forrás a pusztaságban, Őáltala lesz a sivárság bőséges kertté (18).
Ugyanakkor – megnyugtató olvasni –, hogy a mi Urunk nem hagyja a bűnt büntetés és következmények nélkül (19–21). Hiszen a „legkisebbek” visszaélnek a szeretettel, fölénk nőnek és eltaposnak. Hányszor tapasztaltam ezt én magam is. Jó olvasni, hogy az Úr oltalmazza népét, országát, annak városát, és nem adja azt idegeneknek (17). Minket pedig az Ő hatalma megőriz a szeretetben. Őneki még arra is van hatalma, hogy az „idegeneket” is szent népévé tegye!