„Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre” Jn 1,14–18
14 Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 15 János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 16 Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. 17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. 18 Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.
Bibliaolvasó kalauz – Márkus Mihály igemagyarázata
„Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre” (16). A szó szerinti fordítás: „kegyelem helyett kegyelmet”. A következő, a 17. vers árulja el, hogy miről van szó: kaptuk (a törvény) kegyelme helyett Jézus Krisztus igazságát és kegyelmét (az evangéliumot). Nem panaszkodhatunk, nem rossz csere.
RÉ 315 MRÉ 201
„…kitöltöm majd Lelkemet…” Jóel 3
1 Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. 2 Még a szolgákra és szolgálólányokra is kitöltöm lelkemet abban az időben. 3 Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. 4 A nap elsötétül, a hold vérvörössé válik, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. 5 De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék, ahogyan megmondta az Úr, és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „…kitöltöm majd Lelkemet…” (Jóel 3)
Isten Lelkének általános munkája az, hogy éltet minden embert. A Szentlélek munkája által leszünk élővé, elevenné, testünkben megéled a lelkünk. Minden lélegzetvételünkkel Isten éltető Lelkéről teszünk bizonyságot!
Isten Lelkének különös munkája az, amikor Isten kitölti a Lelkét ránk (Mikeás 3,8). Csak ekkor lehet az életünknek Isten szerint kedves értelme, tartalma, küldetése. Addig csak éltünk, ettünk és ittunk, önmagunkról szóltunk, az orrunkig láttunk, ebben a gyarló „hústestben”, amelyhez hozzákeményedett a lelkünk is. Amikor azonban Isten kitölti az emberekre a Lelkét, akkor az ember az Isten eszközévé lesz: Isten szavát szólja, Isten országának örök távlatait látja. Isten kitölti a Lelkét „akkor”, az utolsó időkben minden emberre; ami azt jelenti itt, hogy „akkor” Isten népének minden tagjára kitöltetik a Lélek; függetlenül kortól, nemtől, társadalmi helyzettől. Isten Lelke az egység Lelke, noha az Istentől rendelt különbségek megmaradnak, de azok áldássá lesznek, nem pedig nyomorúságok forrásaivá (1–2).
Isten Lelkének legkülönösebb munkája az, amikor a legfélelmetesebb időkben is látjuk az Úr által készített szabadítást, ezért nem sorvad el bennünk a reménység! Az Úr joggal ítéli meg ezt a világot: egyszerűen megálljt parancsol annak, ami tarthatatlan; közbeszól, számonkér és eltörli a megítélt, nyomorúságosan tönkretett, régi világot. Isten Lelkének legkülönlegesebb munkája az, hogy az Úr jogos ítéletét, félelmetes „csodáit” látva is megmaradunk az Úrban, segítségül hívjuk az Ő nevét, és tudjuk, hogy számunkra kész van már a menekvés, „Sion hegyén”, azaz a Jézus Krisztusban! Íme, ez az igeszakasz nemcsak pünkösdi (Cselekedetek 2,17–21), hanem karácsonyi örömüzenet is! (3–5)
Jöjj, Szentlélek! Nagy szükségünk van arra, hogy „hústest” életünket, testünket és lelkünket megelevenítsd! Jöjj, Szentlélek, töltsd be életünket, annak minden zugát, ahogy a víz a medrét borítja, ahol nem marad egyetlen hely sem betöltetlen! (Ézsaiás 11,9) Jöjj, Szentlélek, hogy Isten szavát szóljuk, Isten örök országát lássuk, és a félelmetes romlás idején is reménységgel lássuk azt a szabadítást, amit Te készítettél nekünk, a karácsonykor született Jézus Krisztusban!