„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” Jn 3,22–30
22 Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. 23 János is keresztelt Ainónban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. 24 János ugyanis még nem volt börtönbe vetve. 25 János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. 26 Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy. 27 János így válaszolt: Semmit sem kaphat az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. 28 Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. 29 Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. 30 Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.
Bibliaolvasó kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (30). Pedig – Keresztelő János Jézushoz viszonyítja magát, amikor ezt a szót használja. Gyakorlatilag antikarriert tervez. János terveiben megváltoznak az irányvonalak: az előre a hátra, a fel a le. Mi nem így tervezünk. Év elején különösen nem. Terveink messzehatóak: a fejlődés, a növekedés, a gyarapodás, az előrelépés foglalkoztat bennünket. Újévi terveink mind-mind erről szólnak. Jézushoz viszonyítva azonban minden másképp értelmezendő. Ha ő a kiindulási alap, akkor a növekedés, gyarapodás, előrelépés irányvonala megváltozik. Az ő megjelenése az életemben arra hív, hogy őhozzá viszonyítva találjam meg a helyem, mérjem fel, ki is vagyok, mennyit érek, mit tudok, mire vagyok képes. Őhozzá viszonyítva én önmagamban: kevés vagyok. Isten ítélőszéke előtt azonban nem én vagyok a fontos, hanem ő. Őneki, hatalmának, szeretetének, kegyelmének, az általa bennem megszülető új embernek növekednie kell az életemben, értelemszerűen nekem, óemberemnek, gyarló, önző, törtető énemnek, az „egómnak” pedig kisebbé lennie. Ó, bárcsak követné életünket napról napra ez a jánosi terv, lenne napi imádságunkká: Növekedj, Uram, napról napra életemben, nekem pedig kisebbé kell lennem: általad... Ebben segíts, Uram!
RÉ 191 MRÉ 207
„…megingatom alattatok a földet…” Ám 2
1 Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Móábnak, mert mésszé égette Edóm királyának csontjait. 2 Ezért tüzet bocsátok Móábra, és az megemészti Kerijjót palotáit. Csatazajban hal meg Móáb népe, harci lárma és kürtzengés közben. 3 Kiirtom belőle a bírót, és vele együtt minden vezérét megölöm – mondja az Úr. 4 Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Júdának, mert megvetették az Úr törvényét, és nem tartották meg rendelkezéseit. Tévelygésbe vitték őket bálványaik, amelyeket elődeik követtek. 5 Ezért tüzet bocsátok Júdára, és az megemészti Jeruzsálem palotáit. 6 Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Izráelnek, mert eladják pénzért az igazat, és egy pár saruért a szegényt. 7 Azt kívánják, hogy a nincstelenek a föld porát szórják a fejükre, és elutasítják a szűkölködő ügyét. Apa és fia egy leányhoz járnak, így gyalázzák meg szent nevemet. 8 Zálogba vett ruhán terpeszkednek minden oltár mellett, és a megbírságoltak borát isszák Istenük házában. 9 Pedig én kipusztítottam előlük az emóriakat, akik magasak voltak, mint a cédrusok, és erősek, mint a tölgyek, de elpusztítottam gyümölcsüket fent és gyökerüket lent. 10 Fölhoztalak benneteket Egyiptom földjéről, és vezettelek a pusztában negyven esztendeig, hogy birtokba vegyétek az emóriak földjét. 11 Fiaitok közül prófétákat támasztottam, ifjaitok közül názírokat. Nem így van-e, Izráel fiai? – így szól az Úr. 12 De ti a názírokat borral itattátok, a prófétákra meg ráparancsoltatok: Ne prófétáljatok! 13 Ezért én megingatom alattatok a földet, ahogyan meginog a szekér, ha kévékkel van tele. 14 Nem lesz menekvés a gyorsnak, az erős semmire sem megy az erejével, és a vitéz sem menti meg életét. 15 Az íjász sem tud helytállni, a gyors lábú sem tud elmenekülni, és a lovas sem menti meg életét. 16 A legbátrabb vitéz is páncélját eldobva menekül majd azon a napon – így szól az Úr.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(13) „…megingatom alattatok a földet…” (Ámósz 2)
A jólét félelmetes: hitetlenné, önhitté, érzéketlenné tesz. Izráel népének jól ment akkoriban, így gőgös magabiztossággal hallgatta a környező népek bukásáról szóló próféciákat (1,1–2,5); hiszen ezek ővele nem történhetnek meg.
Ámósz próféta azonban Júda után Izráel ellen mond fenyegető próféciát. Ámósz először felsorolja Izráel népének bűneit (6–8). Tipikus bűnök ezek, mióta a világ világ: a vagyonnal, ennek nyomán a hatalommal, a szexualitással, valamint a vallási élettel kapcsolatos bűnökről van itt szó. Mégis, alapvető különbségeket fogalmaz meg a prófécia, Isten népe és más népek között!
Isten hatalmas dolgokat cselekedett népéért: magának választotta őket, nagy néppé tette őket, kihozta őket az egyiptomi szolgaságból és földet adott nekik, majd prófétákat, akik Isten akaratát, törvényét hirdették nekik. Isten, tehát törvényét adta népének, a hit és élet rendjét biztosító isteni parancsokat, amelyek a mennyei világ mását képezik. De jó tudni, hogy van mennyei mérték a számunkra, és hitben, engedelmesen ehhez igazodva teljessé lehet az emberi élet (2Korinthus 10,13). A mennyei világ átöleli a földit. A törvény beteljesítője Jézus Krisztus. Nézzünk fel Jézus Krisztusra! (Zsidókhoz írt levél 12,2) „Íme, az ember!” (János 19,5) Ilyen az Istennek kedves ember.
Isten azt kérte, hogy népe ehhez az Isten törvényéből következő boldog rendhez igazodjon (Zsoltárok 1,1), ekként bánjon a szegényekkel, a nyomorultakkal, a kiszolgáltatottakkal; valamint magánélete, házassági és családi élete is rendben legyen. Isten azt kérte, hogy ne legyenek olyanok, mint a pogány népek: sem a vagyon és hatalom, sem a szexualitás, sem pedig a vallási élet területén. Legalább saját házuk táján, saját népük körében, „belül” legyenek mások; ugyanakkor ezt az isteni rendet hirdessék, éljék, képviseljék „kifelé” is.
Hangsúlyosan kétszer szerepel a „de” szócska ebben a próféciában. De Isten cselekedett népéért (9–11). De ti rászóltatok a prófétákra, hogy hallgassanak (12). Isten kegyelmére hálátlanság a felelet, és a törvény minden területen való megszegése. Akkor is így volt, ma is így van ez. Mit várhatunk ezek után? Ezt is leírja a próféta (13–16). Ahol elhallgattatják az Isten szavát, ott megrendül a föld, Isten rendíti meg azt, minden alap megmozdul. A halálos káosz pedig a kárhozat előszobája.
Uram, irgalmazz! Krisztus kegyelmezz!