„...hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője” Jn 4,39–42
39 Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem. 40 Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. 41 Az ő szavának sokkal többen hittek, 42 az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.
Bibliaolvasó kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata
„Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője” (42). Ma is a Jézussal való személyes találkozás az alapja az igaz hitnek. Amikor – Igéje és Lelke által – találkozunk vele, akkor megnyílik a szemünk arra, hogy meglássuk: „...valóban ő a világ üdvözítője”. Nem csupán egy emberé, egy csoporté, egy népé vagy nemzeté, hanem az egész világé. Az asszony lelkes szavai megragadták a város lakóit, és vonzóvá tették számukra Jézust. Mi vajon hogyan teszünk bizonyságot róla?
RÉ 511 MRÉ 291
„Ha az Úr, a Seregek Ura megérinti a földet, megrendül az…” Ám 9
1 Láttam az Urat az oltárnál állni. Ezt mondta: Üss az oszlopfőre, hogy belerendüljenek a küszöbök, hadd hulljanak a kövek mindnyájuk fejére! Akik megmaradnak, azokat fegyverrel ölöm meg. Nem tud elfutni közülük senki, nem fog megmenekülni közülük senki! 2 Ha a holtak hazájába hatolnak be, onnan is kiragadja őket a kezem. Ha az égbe mennek föl, onnan is lehozom őket. 3 Ha a Karmel tetején bújnak el, ott is felkutatom és megragadom őket. Ha a tenger mélyére rejtőznek előlem, parancsomra ott is megmarja őket a kígyó. 4 Még ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, parancsomra ott is megöli őket a fegyver. Szemmel tartom őket, de vesztükre és nem javukra. 5 Ha az Úr, a Seregek Ura megérinti a földet, megrendül az, és gyászol minden lakója. Úgy megemelkedik, akár a Nílus, majd leapad, mint Egyiptom folyója. 6 A mennyben építette meg palotáját, és a földön vetett alapot boltozatának. Szól a tenger vizének, és kiönti azt a szárazföldre: az Úr az ő neve! 7 Nem olyanok vagytok-e a szememben, Izráel fiai, mint az etiópok? – így szól az Úr. Én hoztam föl Izráelt Egyiptomból, a filiszteusokat meg Kaftórból és az arámokat Kírből! 8 Az én Uram, az Úr szemmel tartja a vétkes országot. Eltörlöm azt a föld színéről! Bár mégsem pusztítom ki egészen Jákób házát – így szól az Úr. 9 Mert íme, parancsot adok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostában ráznák, melyből egy szem sem esik a földre. 10 Fegyvertől halnak meg népem vétkesei, akik azt gondolják: Nem ér el minket és nem talál ránk a veszedelem. 11 Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt hajlékát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan. 12 Birtokba veszik Edóm maradékát és mindazokat a népeket, amelyeket majd rólam neveznek el – így szól az Úr, aki ezt véghezviszi. 13 Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor nyomon követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt; must csorog majd a hegyekről, folyik mindenütt a halmokról. 14 Jóra fordítom majd népemnek, Izráelnek a sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és azokban fognak lakni. Szőlőket ültetnek, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét. 15 Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket a földjükből, amelyet nekik adtam – ezt mondja az Úr, a te Istened.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(5) „Ha az Úr, a Seregek Ura megérinti a földet, megrendül az…” (Ámósz 9)
Isten érintése: kifejezi az Ő szuverenitását. Ő az Úr, a Seregek Ura, mindenek Ura: ég és föld; múlt, jelen és jövő; élet és halál; egyház és világ Ura Ő. Isten mindent tökéletesen tud, Ő mindent jól tesz, Ővele nem szállhatunk vitába. Az Ő szentsége és tökéletessége előtt nem állhat meg önmagában senki, aki ebből az „elferdült” világból való (1–6).
Isten érintése hitre vezeti az övéit. Isten Úr volta ugyanis alázatra, bűnbánatra, Isten előtti hódolatra hív; és éppen az az ítéletünk, ha azt gondoljuk, ránk az Ő hatalma nem vonatkozik: „…akik azt gondolják: nem ér el minket…” (10) Isten kegyelme az, hogy amikor Ő megérintett minket, akkor megrendülhettünk és leborulhattunk Őelőtte. Ez a leborulás az Úrra való hagyatkozást jelenti, azzal a bizonyossággal, hogy Ő mindent szépen intéz. A Seregek Ura előtti hódolat az Ő megtartó kegyelmére hagyatkozik, amely megőriz még a halálon túl is. Ez a hit csodája. Az Úr előtt megrendülnek még a küszöbök is (1). Hogyan lehetséges, hogy a ma embere nem tud megrendülni az Úr előtt? Aki pedig nem tud megrendülni az Úr előtt, az minden tekintetben rendíthetetlen lesz, érzéketlen és irgalmatlan, mint aki önmagán kívül senkin és semmin nem tud megrendülni.
Isten érintése Jézus Krisztus. Milyen döbbenetes, hogy Isten az, aki megrendült rajtunk, a mi „halálos” életünkön. Isten érintése önmagában jogos ítélet lenne, mert a szent Isten nem tűrheti a bűnt. Isten érintése, Jézus Krisztusban, kegyelemmé lett hívő népe számára, a maradék számára (8). Isten, Jézus Krisztusban felállítja életünk összedőlt sátrát, kijavítja annak réseit, és olyanokká leszünk, mint hajdan, amikor Ő eredeti szentségben és jóságban megalkotta az első embert (1Mózes 1,26–31). Isten, Jézus Krisztusban, birtokba vett bennünket, az Ő tulajdonai vagyunk, biztonságban vagyunk (11–12). Isten érintése, Jézus Krisztusban, helyreállítja a teremtett világot is (13–15). A régiek elmúltak és újjá lett minden (2Korinthus 5,17). Reménységünk van, „megtartott maradék” vagyunk. Másokért is – mindenkiért – közbenjáró könyörgést mondunk szüntelenül, hogy az Úr érintse meg őket, a Jézus Krisztusban.