„Jézus,... megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?” Jn 5,1–9
1 Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. 2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. 3 A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. 4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. 5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. 6 Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? 7 A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. 8 Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! 9 És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
Bibliaolvasó kalauz – Literáty Zoltán
Betesda: az irgalmasság háza. Isten irgalmasságának háza. A versenyre kényszerített betegek között ott van egy, akinek nincs esélye a győzelemre. Ő nem léphet elsőként a vízbe. Soha. Ezt mindenki tudta róla, ahogy azt is, hogy ő nem gyógyulhat. Isten azonban mást is tudott. Legyen bármilyen hosszú is a magánnyal és betegséggel töltött idő, mindig van lehetőség a gyógyulásra és a kapcsolatra, ha Isten irgalmassága, maga Jézus Krisztus lép oda hozzád. Ragadd meg ezt a lehetőséget!
RÉ 226 MRÉ 386
„…élükön maga az Úr.” Mikeás 2
1 Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! 2 Megkívánják a mezőket, és elorozzák, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát. 3 Azért ezt mondja az Úr: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem járhattok majd kevélyen, mert gonosz idő lesz az! 4 Azon a napon példázatot költenek és siratóéneket mondanak rólatok, amely így szól: Végünk van, el kell vesznünk! Népem öröksége gazdát cserél! Jaj, elveszik tőlünk, és bitorlók közt osztják szét mezeinket! 5 Ezért nem lesz senki, aki földet mérjen sorsolással az Úr gyülekezetében. 6 Ne prédikáljatok – prédikálják ők –, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen! 7 Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfogyott az Úr türelme? Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi javára válnak annak, aki becsületesen él! 8 Ti ellenségként támadtok népemre, letépitek a ruhát, a köntöst a gyanútlan járókelőkről, akik kerülik a háborúskodást. 9 Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból, gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre. 10 Keljetek föl, menjetek innen, mert nincs itt hely a számotokra! Elpusztultok a tisztátalanság miatt, a megsemmisítő pusztulás miatt! 11 Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok – az lenne csak prófétája ennek a népnek! 12 Összeszedem az egész Jákóbot, összegyűjtöm Izráel maradékát. Összeterelem őket, mint juhokat a karámba, mint nyájat az akolba, tömegestül lesznek ott emberek. 13 Előttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a kapun, és kivonulnak. Előttük megy át királyuk, élükön maga az Úr.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(13) „…élükön maga az Úr.” (Mikeás 2)
Apám mindig elől ment, amikor gyerekek voltunk: utat adott a talpunk alá. Ő volt az, aki összegyűjtötte, összetartotta a családot. Amikor fiatalon meghalt, valami megtört, és bizonytalanná vált az út, szétesett a biztos rend, elmúlt a gyerekkor. Áldott legyen az Isten, mert Ő örök, élő Isten, aki ma is, mindenkor összeszedi népét, és előttünk jár. Jézus Krisztus feltámadott! (1Korinthus 15,20)
Isten összeszedi teljes népét. Akik Isten népéhez tartoznak, kiválasztó kegyelme által, azoknak Isten nem engedi el a kezét. Isten teljes népe megmarad. A „maradék” megmarad. Ha te akarod megmondani, hogy ki a kiválasztott, akkor az feltűnő jele lehet annak, hogy éppen te nem vagy az. Isten népét alázatossá teszi a bizonyossága, és nemcsak reménységgel tekint másokra, hanem krisztusi szeretettel szolgál feléjük. Azt olvassuk, hogy amikor Isten összeszedi népét, akkor tömegestől lesznek ott emberek (12).
Isten összetereli teljes népét, mint a pásztor a juhokat a karámba (12). A karám korlát, de védelem a farkasokkal szemben. Ebben a dzsungel-világban az Isten védelmét csakis az Ő „karámjának” korlátai között lehet élvezni, vagyis engedelmeskedve az Úr parancsainak. Minden bajunk abból fakad, hogy áttörjük az életet védő isteni korlátokat és a nagy szabadság öl meg bennünket. Isten is ezt az életveszélyes, hűtlen engedetlenséget veti népe szemére, Mikeás próféta által (1–11).
Isten magához öleli népét, pedig népe milyen sokat vétkezett. Amikor jól ment nekik, hitetlenül éltek, és nem elégedtek meg a magukéval, hanem elvették a másét is (1–5), külső kegyességük látszatát keltve is tisztátalanságban éltek (8–11), miközben nem vették komolyan Isten intését, amit prófétáin keresztül hirdetett nekik (6–7). Sem Istent, sem embert nem ismertek (Lukács 18,2).
Isten összegyűjti népét: előttük megy, utat tör nekik. Így vezeti őket a védelmet adó karámba. Amikor pedig eljön az idő, akkor majd kivezeti őket a karámból az üdvösség teljes szabadságára. Ekkor is az Úr jár elől: áttör zárakat, kinyit kapukat, és kivezeti népét (13). Áldott bizonyosság; az Úr jár előttünk, nem tévedhetünk el! A mi Urunk jár előttünk, aki nemcsak zárakat tör át, hanem minden emberi „zártságot”, a bűn, a halál zártságát is, és összegyűjti népét mindenféle testi-lelki, ördögi szétszóratásból.