„Csakhogy róla tudjuk, honnan való...” Jn 7,25–30
25 A jeruzsálemiek közül ekkor így szóltak némelyek: Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni? 26 És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Lehet, hogy a vezetők meggyőződtek arról, hogy ő a Krisztus? 27 Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való. 28 Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek. 29 Én ismerem őt, hiszen tőle való vagyok, és ő küldött el engem. 30 El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.
Bibliaolvasó kalauz – Végh Miklós igemagyarázata
„Csakhogy róla tudjuk, honnan való...” (27). Jézus földi származása alapján nem fér bele kortársai messiásról alkotott képébe. Miközben azt gondolják, mindent tudnak, mennyei származása, Atyjával való kapcsolata rejtve van előttük, így a világos jelek ellenére sem ismerik fel a valóságot. Vigyázz, nehogy felszínes, világi gondolkozásod miatt elmenj Jézus valósága mellett!
RÉ 303 MRÉ 181
„Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” Zakariás 8
1 A Seregek Urának szava szól. 2 Ezt mondja a Seregek Ura: Szánalomra indultam Sion iránt, nagy-nagy szánalomra. Nagy haragra indultam, annyira féltem őt! 3 Ezt mondja az Úr: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Akkor Jeruzsálemet igaz városnak nevezik, a Seregek Urának a hegyét pedig szent hegynek. 4 Ezt mondja a Seregek Ura: Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. 5 A város terei megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken. 6 Ezt mondja a Seregek Ura: Bár lehetetlennek tartja a megmaradt nép, hogy ez így legyen abban az időben, az én számomra ez mégsem lehetetlen – így szól a Seregek Ura. 7 Ezt mondja a Seregek Ura: Íme, én kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről. 8 Hazahozom őket, és Jeruzsálemben laknak; az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán. 9 Ezt mondja a Seregek Ura: Legyetek erősek, ti, akik hallottátok ezeket az igéket a próféták szájából akkor, amikor lerakták a Seregek Ura házának az alapját, hogy felépítsék a templomot. 10 Mert azelőtt nem ért semmit, amit az ember keresett, sem az, amit az állatával keresett. Nem volt biztonságban az ellenség miatt sem a városból kimenő, sem a hazatérő, mert az embereket egymás ellen fordítottam. 11 De most már nem leszek olyan a megmaradt néphez, amilyen azelőtt voltam – így szól a Seregek Ura. 12 Mert békességben vetnek, a szőlő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég megadja harmatát, és mindezeket a megmaradt nép tulajdonába adom. 13 És bár szitokszóként emlegettek titeket a népek, Júda háza és Izráel háza, én megsegítelek benneteket, úgyhogy áldássá lesztek. Ne féljetek, legyetek erősek! 14 Mert ezt mondja a Seregek Ura: Bár úgy határoztam, hogy veszedelmet hozok rátok, mert elődeitek haragra ingereltek engem – így szól a Seregek Ura –, és azt nem is vontam vissza, 15 most viszont úgy határoztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek! 16 Ezeket tegyétek: Mondjatok igazat egymásnak! Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban! 17 Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én – így szól az Úr. 18 Így szólt hozzám a Seregek Urának igéje: 19 Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik, az ötödik, a hetedik és a tizedik hónapban tartott böjt vidám örvendezéssé és boldog ünneppé változik majd Júda házában. Csak szeressétek az igazságot és a békességet! 20 Ezt mondja a Seregek Ura: Eljönnek még a népek és a többi város lakói, 21 és az egyik város lakói elmennek a másikba, és ezt mondják: Gyertek, menjünk el, könyörögjünk az Úrhoz, folyamodjunk a Seregek Urához! Én is megyek! 22 Nagy népek és erős nemzetek jönnek Jeruzsálembe, hogy a Seregek Urához folyamodjanak, és az Úrhoz könyörögjenek. 23 Ezt mondja a Seregek Ura: Azokban a napokban tízen is megragadnak a mindenféle nyelvű népek közül egy júdait ruhája szegélyénél fogva, és ezt mondják: Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(23) „Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zakariás 8)
Haladjunk most versről versre, szakaszról szakaszra, szépen sorban, mint egy szabályszerű homíliában, magyarázva és alkalmazva az igeverseket!
Isten szánalomra indult népe iránt. Haragjában is szánalom volt, féltő szeretet (1–2).
Isten beteljesítette ígéretét, népe visszatért Jeruzsálembe, amely igaz és szent város lesz. Visszatérünk a tévelygésből az Úrhoz, az igaz és szent életre, amiben Isten megteremtett bennünket. Ez az újjáteremtés, az üdvösség, életünk valódi iránya, hitben járva; nem pedig a megöregedés, a testi és lelki kiürülés és a halál… (3)
Isten boldog életet ad, már „itt”: játszadozó gyerekeket, és megnyugodtan üldögélő időseket. Idealizált állapotnak tartjuk ezt, mert nem hiszünk az Isten hatalmában, akinél nincs lehetetlen (Máté 19,26). Az is hitetlenségünkre vall, hogy nem vesszük észre: jólétünkben meddig eljuttatott minket az Isten; csak meg kellene ezzel elégedni, hálaadó szívvel (4–6).
Isten megszabadítja népét minden nyomorúságból, bárhol éri az őket a világban, de ez a szabadítás túlmutat ezen a világon, az öröklétre (7–8).
Isten biztatja népét, legyenek erősek; Ő beteljesíti ígéretét, megáldja népét és áldássá teszi őket mások számára (1Mózes 12,3). Eddig nem voltak biztonságban, nem ért semmit, amit kerestek. De az Úr nem engedi, hogy szitokszó legyen Isten népe más népek között. Igen, az Úr nélkül nincs biztonság, és semmit nem ér, amink van! (9–13)
Isten jogosan határozott engedetlen népének megbüntetéséről, de végső határozata a szabadító irgalom, amit Ő megmutatott a Jézus Krisztusban. Isten határozata örök és megmásíthatatlan, ezért ne féljünk, és mi se hirdessünk mást, csak ezt a szabadító irgalmat (14–15).
Ennek az irgalomnak látható áldásai lesznek Isten népe életében, mert nem tesznek semmi rosszat egymás ellen, vagyis nem tesznek semmi olyat, amit az Isten gyűlöl, és ezzel követésre méltó példává lesznek mások számára. Bizony látjuk és utánozzuk egymást! Milyen példával járunk elől? (16–17)
Boldog örvendezéssé válik az élet az Úrban! Ezt hitben megéljük, és hitben erre törekszünk. Ez a boldog örvendezés „odaát” kiteljesedik (18–19).
E példákat látva, eljönnek más népek, minden nemzet közül, és követni akarják az Urat, mert látják, hogy mit jelent, ha velünk van az Isten! (20–23)