„Hová akar menni, hogy nem találjuk meg?” Jn 7,31–36
31 A sokaságból többen hittek benne, és ezt mondták: Amikor eljön a Krisztus, vajon több jelt tesz majd, mint amennyit ez tett? 32 Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt. 33 Jézus ekkor így szólt: Még egy kis ideig veletek vagyok, azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. 34 Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek. 35 A zsidók erre így beszéltek egymás között: Hová akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani? 36 Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?
Bibliaolvasó kalauz – Végh Miklós igemagyarázata
„Hová akar menni, hogy nem találjuk meg?” (35). Jézus kereszthaláláról, feltámadásáról és Atyához meneteléről beszél, ellenfelei pedig földrajzi kategóriában gondolkoznak, ezért nem értik meg őt: két malomban őrölnek. Bibliát olvasva, igehirdetést hallgatva te „egy malomban őrölsz” Jézussal? Valóban azt érted, amit ő akar mondani neked? Nyisd meg a szíved előtte, és kérd Szentlelke világosságát!
RÉ 293 MRÉ 378
„…megvédjem azoktól, akik arra járnak.” Zakariás 9
1 Fenyegető jövendölés.Az Úr igéje szól Hadrák földje ellen, és Damaszkuszra nehezedik. Mert az Úr szemmel tartja az embereket, Izráel minden törzsét, 2 a szomszédos Hamátot is meg Tíruszt és Szidónt, bármilyen bölcsek is. 3 Várat épített magának Tírusz, és annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi színaranyat, mint az utcán a sár. 4 De most az Úr szegénnyé teszi, tengerbe dönti várfalát, a várost pedig tűz pusztítja el. 5 Ha meglátja ezt Askelón, megijed, Gáza is reszketni fog nagyon, Ekrón reménysége hamisnak bizonyul. Nem lesz király Gázában, Askelón lakatlan marad. 6 Asdódban keverék népség lakik majd, a filiszteusok gőgjét pedig megtöröm. 7 Kiveszem szájukból a húst, amelyet vérrel együtt esznek, és fogaik közül a förtelmes eledelt. De Istenünké lesz a maradékuk: olyanok lesznek majd, mint Júda egyik törzse, az ekróniak pedig olyanok, mint a jebúsziak. 8 Házam mellett táborozok, hogy megvédjem azoktól, akik arra járnak. Nem támadhat rájuk többé fosztogató, mert ezentúl figyelek majd rájuk. 9 Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. 10 Mert kiirtom a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből – mondja az Úr. Kivész majd a harci íj, mert békét hirdet a népeknek; uralma tengertől tengerig ér, az Eufrátesztől a föld határáig. 11 A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kiszáradt kútból. 12 Térjetek vissza a fellegvárba, reménykedő foglyok! Még ma kijelentem: Kétszeresen kárpótollak titeket! 13 Mert kifeszítem Júdát, mint egy íjat, Efraimot nyílnak használom. Felbuzdítom fiaidat, Sion, a görögök ellen, és olyanná teszlek, mint a hős kardja. 14 Akkor megjelenik fölöttük az Úr, kirepül nyila, mint a villám. Az én Uram, az Úr megfújja a kürtöt, és Témán felől támadó forgószélben vonul. 15 A Seregek Ura oltalmazza népét, győzelmet aratnak, és taposnak a parittyaköveken. Úgy zúgnak, mintha bort ittak volna, megtelnek, mint az áldozati kehely, mint az oltár sarkai. 16 Megsegíti őket Istenük, az Úr azon a napon. Pásztorolja népét, mint egy nyájat. Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén. 17 Milyen nagy az ő jósága, milyen nagy az ő szépsége! Bőven ad gabonát az ifjaknak, mustot a leányoknak.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(8) „…megvédjem azoktól, akik arra járnak.” (Zakariás 9)
A történelem Ura hol ezt, hol azt „emeli ki”. A perzsák legyőzték a babilóniaiakat, aztán Babilont a makedón Nagy Sándor kényszerítette térdre, aki leigázta az akkori világot, amelyről Zakariás is említést tesz a mai igeszakaszban (1–7). Hol van azóta Nagy Sándor? De nem is kell ennyire visszamenni az időben. Elég egy 50 évvel ezelőtti híradót megnézni, és azt látjuk, hogy rég eltűntek már az akkori szereplők és problémák; de az alapvető problémák mindig ugyanazok, noha a változó világ köntösében jelennek meg. A probléma ugyanaz, a köntös más. E-világban az egyik mindig le akarja győzni a másikat, hogy aztán még nagyobb várat építhessen magának és még többet halmozhasson fel magának (3).
Az Úr azonban szemmel tartja az embereket (1). Ő mindent lát. Az Úr nem engedi azt, hogy a „birtokosok” és a birodalmak gőgje túllépjen egy határt. Ez az intés nekünk is szól, mert egy adott helyzetben mi magunk is „birtokosok” vagyunk. Mindig az minősít egy embert, hogy miként viselkedik másokkal, amikor ő van „birtokon” belül, a másikkal szemben, amikor ő ül a „nyeregben”. Hogyan viselkedsz azzal, aki hozzád fordul segítségért hivatalnokként, szakemberként, tanárként, orvosként, vezetőként? A hívő ember is mindig ilyenkor vizsgázik a hitében. Hogyan viselkedünk azokkal, akik egy adott helyzetben, akár hétköznapi helyzetben is, ki vannak szolgáltatva nekünk? Az Úr szemmel tart minket, és egyszer megítéli és megalázza „birtokos, másokat felzabáló gőgünket”, egyénenként és birodalmanként egyaránt (6–7).
Az Úr szemmel tart minden embert, és háza mellett táborozva megvédi népét azoktól, akik arra járnak (8). Ő elküldi a Megváltót, a békesség fejedelmét. Örvendezzünk, ujjongjunk, mert Isten elküldi az örökkévaló királyt, akinél nincs hatalmasabb, és akinek hatalma nem a harci kocsikban mutatkozik meg, hanem a békességet teremtő alázatban; még akkor is, ha ebben a világban az alázat halálra van ítélve! (9) Isten hatalma azonban a feltámadott Jézus Krisztusban megmutatta, hogy nincs más út, csakis ez. Ő erre szül újjá bennünket: a békességet teremtő alázat hatalmára. Az alázat: cselekvő isteni szeretet, nem pedig képmutató alázatoskodás. Isten országa ott van jelen, ahol ebben az alázatban felragyog az Úr mindent rendező hatalma. Isten ilyenné formálja népét, és védi őket, hogy megmaradhassanak ebben az alázatban, de hatalmával nem is engedi bántani alázatos népét, senki arra járó által. Sok mindenben keveredhetünk mi is, Isten gyermekei, de az Úr óv, megtart az Ő szeretetében és az abból fakadó, másokat gyógyító alázat hatalmában.